A Heritage-Key.com szerint a kártus feltűnése azzal magyarázható, hogy a korabeli egyiptomi papság egyszerűen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne legyen fáraóként tisztelt személy, ezért gyakorlatilag „ügyvezető uralkodóként” örökítették meg Octavianus nevét az oszlopon, miközben valójában csak egy általa kinevezett személy irányította a római provinciává degradált országot.

Egyiptom nagyon fontos volt Octavianus számára, talán ezért is egyezett bele abba, hogy egyeduralkodóként örökítsék meg a győzelmi emlékművön. Egyiptom ugyanis a Római Birodalom legfőbb gabonaforrása volt, és ennek uralkodónőjét, Kleopátrát győzte le Octavianus serege, mielőtt elfoglalta volna a Nílus-menti államot. Kleopátra szövetségese Antonius volt, aki szintén római hadvezérként Octavianus fő ellenfelének számított.

III. Thotmesz fáraó neve is kártusban tűnik fel

Wikipedia

A győzelmi oszlopot Luxortól nem messze, az első nílusi vízesés (katarakta) közelében, Philae szigetén, egy Ízisz-templomban találták. Az oszlopot régóta ismerték, de a rajta levő szöveget most újból lefordították, és ekkor derült ki, hogy Octavianust esetleg fáraóként említi az emlékmű. Octavianus erői Kr.e. 31-ben győzték le Kleopátra és Antonius flottáját Actiumnál. Ezután Augustus bevette Alexandriát a nílusi kikötőt, Kleopátra pedig öngyilkosságot követett el Kr.e. 30-ban, amikor Antonius is meghalt. Ezzel véget ért – jelenlegi tudásunk szerint a fáraók kora Egyiptomban. Kleopátra után Octavianus Augustus uralkodott Egyiptomban is, akárcsak a Római Birodalom többi részében, de a történészek kétlik, hogy fáraóként tette volna ezt.

Hivatalosan még köztársaságpárti volt Octavianus 

A sztélét amúgy is akkor állították Egyiptomban, amikor Octavianus még hivatalosan a köztársaság visszaállításáról beszélt Rómában, de valójában egyeduralmát, a principátust készítette elő. (A principátus a császárság első formája volt, amikor még formailag léteztek az egykori római köztársaság intézményei, de azok vagy kiüresedtek, vagy maga a császár töltötte be a vezető tisztségeket.) Octavianus csak Kr.e. 27-től neveztette magát Augustusnak, ekkor adta meg ezt a címet neki a római szenátus (ez utóbbi egyébként tipikusan köztársasági intézmény volt).

A száz éve ismert győzelmi sztélé, amely Egyiptomban áll, három nyelven íródott. Egyiptomi hieroglifákkal, latinul és görögül készült. Az Ízisz-templom papjai állították, Gaius Cornelius Gallus felügyelete alatt. Gallus irányította Egyiptomot Octavianus katonai sikerei után. Korábban a szakértők azt hitték, hogy Gallus neve áll kártusban, de most újabb fordítás készült, amelyet többek között Martina Minas-Nerpel, a walesi Swansea University munkatársa készített. Minas-Nerpel nemrég publikált egy könyvet a háromnyelvű sztéléről, és ebben azt állította, hogy Octavianust úgy kezelték, mintha fáraó lenne. A római államférfi Ptah Kaisaros néven szerepel ugyanis az emlékművön. A történészek szerint nem is koronázták meg Octavianust, és valószínűleg nem ő, hanem az egyiptomi papok ragaszkodtak a kártushoz a neve említésekor.

Háromezer évig volt ez az uralkodó megnevezése Egyiptomban, ezért lehetett nehéz a papok számára a váltás, és ezért volt szükségük egy „ügyvezető” fáraóra. Márpedig ebben az időben csak egy ilyen személy lehetett Minas-Nerpel szerint: maga Octavianus. A római hódító azért fogadhatta el ezt a megtiszteltetést, mert nem akarta, hogy az egyiptomiak lázongjanak ellene. Octavianus szerepel egy másik egyiptomi feliraton is kártusban: Kalabsa szigetén egy kapu környékén fedezték fel a nevét fáraóknak kijáró írásmóddal. Ez a felirat is nagyjából Kr.e. 30 körül keletkezhetett. Később más római császárok is így tüntették fel magukat, még a Kr.u. 3. században is előfordult ez.