Az Io9 tudományos portál szerint az eset kapcsán annak idején a tudósok azt mondták: közvetett bizonyítékokat találtak csupán, így nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a felfedezésnek. Ám 2008 augusztusában a Phoenix felfedezőegység a perklórsav sóira, úgynevezett perklorátokra bukkant a Mars felszínén. Ezek a sók nagy mennyiségben képesek megkötni az oxigént, ami a szerves anyagok és életformák oxidációjához, vagyis égéséhez vezet. A Phoenix felfedezése után újra megvizsgálták a Viking adatait, amelyekről korábban azt gondolták, az űrszonda a Földről vitt magával olyan szennyeződéseket, amelyek miatt hamis adatokat kaptak a kutatók.

A Viking-1 leszállóegysége: nem törődtek a felfedezésével

NASA

A vizsgálat megismétléséhez a tudósoknak nem kellett újabb eszközt küldeniük a Marsra, helyette a chilei Atacama-sivatag perklorátokban gazdag talaján vizsgálódtak. A területről úgy tartják, a Földön ez hasonlít a legjobban a Mars felszínéhez. A talajban a Marson talált, elégett szerves anyagok nyomaira bukkantak, mint amilyenekről a Viking űrszonda is beszámolt.

A kutatók siettek hangsúlyozni: a szerves anyagok jelenléte nem egyenlő az élettel, csupán olyan vegyületekről van szó, amelyeken keresztül jobban megismerhetjük a Mars kémiai összetételét.

A hetvenes években a legfőbb érv az volt a Marsra küldött további űrszondák ellen, hogy már a Viking sem talált értékelhető nyomokat. Emiatt több évtized telt el érdemi kutatás nélkül. Idén novemberben azonban elindul a bolygóra a Mars Science Lab nevű kutatóegység, amely tovább vizsgálja majd a Marson található vegyi anyagokat, a feltehetően ott megtalálható szerves vegyületekkel együtt.