A svéd jegybank, a Riksbank által odaítélt Alfred Nobel közgazdasági emlékdíjat a makrogazdaság várakozások területén végzett kutatásaikért ítélte a professzoroknak a döntőbizottság. 

Thomas Sargent a New York University professzora, míg Christopher Sims a Princeton Egyetemen tanít. A kitüntető cím mellé együtt 10 millió svéd korona (1,07 millió euró) pénzjutalom jár a két díjazottnak.

A 2011. évi közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett tudósok, Thomas Sargent és Christopher Sims azt kutatták, hogy ideiglenes, illetve tartós gazdaságpolitikai beavatkozások milyen hatást gyakorolnak gazdasági változókra - mondta Szabó-Bakos Eszter, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense.

A Makroökonómia Tanszék vezetője kifejtette: Sargent inkább az elméleti makroökonómia területén alkotott maradandót, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan kell megépíteni a modelleket, míg Sims a modellszámítási eljárásokban és az ökonometriában tett sokat az általa feltalált új modellbecslési eljárásokkal.

Szabó-Bakos Eszter elmondta: Sargent hetvenes évekbeli publikációi előtt keynesi modellekkel dolgoztak a makroközgazdászok. Ezek azt feltételezik, hogy rögzítettek a gazdasági szereplők magatartásegyenletei, azaz, hogy nem a szereplők magatartása változik, csupán a gazdasági szereplő döntése.

Sargent azonban helyesen látta, hogy valójában abban a pillanatban, hogy sokk éri a rendszert, azaz a gazdaságpolitikai döntéshozó megpróbálja más döntésre késztetni a szereplőket, a szereplő megatartása is megváltozik. Ehhez más modellezési szemlélet szükségeltetik - hangsúlyozta a közgazdász.

Rátfai Attila, a Közép-Európai Egyetem oktatója szerint a díjazott közgazdászok tevékenységükkel a makrogazdasági kutatások - a szakkönyvek terminológiáját használva - forradalmi átalakításához járultak hozzá. A változás abban áll, hogy a makroökonómusok oly módon kezdtek el makrogazdasági folyamatokról gondolkodni, amely magában foglalja a várakozásokat, a gazdasági szereplők várakozásit - értékelt a szakember.

Az egyetemi docens szerint röviden összefoglalva, a várakozások szerepének  formalizálása, ezeknek a makromodellekbe való beépítéséért kapott Nobel-díjat Sargent és Sims. Kifejtette: dinamikusak lettek a modellek, a korábbi évtizedek keynes-i statikus modelljeivel szemben.

A közgazdász elmondta: a díjazottak kiválasztásának nincsen aktualitása abban a tekintetben, hogy hosszú évek óta lehetett sejteni, hogy ők díjat fognak kapni. Munkájuk új irányokat teremtett a makrogazdasági kutatás számára: a központi bankok és néhány nemzetközi szerv nagy részben épít kutatási eredményeikre - tette hozzá.