A lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött három egyiptomi múmiát vetették alá komputeres tomográfiának. Ennek során fedezték fel egyiküknél a gerincvelő deréki és ágyéki részén a parányi tömör tumorok sokaságát, de voltak metasztázisok a felső és alsó végtagcsontokban is, a tipikus helyeken, ahol áttétek képződnek prosztatarák esetében. A radiológiai kép arról tanúskodik, hogy az 51-60 éves korában elhunyt férfi halála előtt igen sokat szenvedett - olvasható a Science Magazine honlapján.

A tudósok régóta próbálkoznak a rosszindulatú daganatok kimutatásával múmiáknál, csontvázaknál. E kísérletek csak ritkán sikeresek, a Journal of Paleopathology című folyóiratban 1998-ban publikált tanulmányban például kiszámították, hogy több tízezer megvizsgált ősi csontvázból mindössze 176-nál sikerült kimutatni a rosszindulatú daganatokat. Ennek alapján született az az elmélet, amely szerint csak az iparosodás korától, a rákkeltő anyagok elterjedésével kezdték szedni áldozataikat a tumorok.

A kutatásokat irányító Carlos Prates arra mutat rá, hogy a korábbi kutatók a műszaki berendezések hiányossága miatt nem tudták diagnosztizálni az ókori tumorokat. Mindössze hat éve jelentek meg ugyanis olyan nagyfelbontású CT-készülékek, amelyek akár 1-2 milliméter átmérőjű daganatokat is képesek kimutatni. Carlos Prates csapatával például 0,33 milliméter pixelfelbontású berendezést alkalmazott.

Albert Zink professzor, a bolzanói Múmiakutató Intézet igazgatója azt hangsúlyozza, hogy az ősi népesség is ki volt téve a rákkeltő anyagok hatásának. Ilyen rákkeltő a korom, vagy például a bitumen, amellyel a hajók vízhatlanságát biztosították. "A korom, a bitumen tüdő- és emésztőszervi daganatokat okozott. Úgy vélem, hogy a rákos betegségek meglehetősen elterjedtek voltak az ókorban, sokkal gyakrabban szedték áldozataikat, mint hinnénk" - vélekedett Albert Zink professzor.