Miért jelöl ismerősnek valaki a Facebookon, ha évek óta nem találkoztunk? Van, aki szó nélkül visszaigazolja, hogy ismeri az illetőt, mások meg nem, esetleg hagyja ott pihenni a felkérést, míg gondolkodik, de kevesen keresik fel személyesen azt az ismerőst, aki a felkérést küldte. A kevesek egyike Joep van Osch, aki  tavaly készült, 11 perces kisfilmjében - Digitális öngyilkosság: Isten veled, Facebook! - azt az utat mutatja meg, mi történik, ha a facebookos ismerősöket visszarántjuk a való világba.

Vizualizálja a virtuális facebookos kapcsolatokat, olyan egyszerű kérdéseket tesz fel, mint hogy miért posztolja valaki, hogy imádja, hogy szép az idő, vagy mi a különbség a nyitottság és a szerelmi bánatról szóló, aprólékos írás aktív megosztása között - az interjúalanyai csak nagy nehezen találnak választ.

Verzió 2011

A fesztivál közel 60 filmje olyan embereket mutat be, akiknek életét katonai konfliktusok, a globalizáció, a múlt vagy meglepő személyes választásuk alakította. Egy holland nő beáll a kolumbiai gerillák közé (Tanja nyomában), egy orosz üzletemberből botcsinálta politikai mártír lesz (Hodorkovszkij), egy Izraelnek jelentő palesztin kém kénytelen szembenézni tettei következményeivel (A kollaboráns és a családja) - mindnyájuk élete megváltozik az őket próbára tévő, ellenséges környezetben hozott döntéseik hatására. A gyerekek különösen sebezhetőek: az indiai nyomornegyed lakójáról (Maraton-fiúcska), a csecsemőjével parkban élő nicaraguai hajléktalan anyáról (Karla érkezése), a merev vallásos közösségből elkergetett amerikai tinédzserekről (A kárhozat gyermekei) szóló filmek mind a túlélésért és a függetlenségért folyó küzdelmet mesélik el.

Egyes dokumentumfilmek túlmennek az egyéni történeteken, és a globális gazdasági folyamatok hatásainak nagyobb témáit ragadják meg. Az Europolisz arra keresi a választ, miért vált Európa hajdan harmadik legnagyobb kikötője álmos városkává a Duna-deltában. Az Amikor Kína Afrikával találkozott című film a gazdasági szuperhatalom státuszára törő Kína Afrika jövőjének alakításában játszott szerepét vizsgálja. Láthatunk filmet politikai küzdelmekről, rendszerváltásról (Forradalom a színpadon) és hosszú távon megoldandó problémákról, például arról, hova lehet véglegesen elhelyezni a súlyosan fertőző nukleáris hulladékot (Atom mindörökké). A nemi konvenciók átalakulását merőben más megközelítésben tárja elénk a lett Pride Parade-ről szóló Homo@lv, illetve az Álomgyár Kabulban, amelyben egy eltökélt rendező-rendőrnő küzd a film eszközével az afgán nők emancipációjáért. A Nemzetközi Panorámán kívül nyolc friss magyar dokumentumfilmet is vetítenek, amelyek a magyar - városi és falusi - társadalom változásait dolgozzák fel.

Az angol feliratos holland kisfilmet - több másik mellett a 8. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválhoz kapcsolódó Diákverzión látható, november 9-10-11. (szerdán-csütörtökön-pénteken), délelőtt 9 és 11 óra között.