A kutatócsoport az ESO nagyon nagy teleszkópját (VLT) alkalmazták, hogy megfigyeljék a Föld felszínéről a Holdra visszavert napfényt - olvasható a  Space.com űrkutatási hírportálon.

"Kísérleteinkben a Hold óriási tükörként szolgált. A Nap fénye beragyogja a Földet, amelynek felületéről visszaverődik a fény a Holdnak arra az oldalára, amelyet sötétnek látunk" - magyarázta Michael Sterzik, a  tanulmány vezető szerzője, az ESO La Silla Paranal obszervatórium igazgatóhelyettese.

A kutatók ezután a visszavert fényt elemezték a VLT segítségével az élet jelei után kutatva. Ezek a biomarkerek a gázok olyan specifikus kombinációi a Föld légkörében, amelyek csak a szerves élettel párban létezhetnek.

"A Föld légkörében több olyan gáz is van, mint például az oxigén vagy az ózon, amelyek önmagukban nem létezhetnek, hiszen nincsenek kémiai egyensúlyi állapotban. Ezek a gázok vegyi reakcióba lépnek és idővel eltűnnének, ha nem pótlódnának az élő szervezetek révén" - ismertette Michael Sterzik.

A Föld ragyogását korábban is megfigyelték, ám Michael Sterzik és kollégái egy lépéssel tovább mentek, a fény polarizációját is elemezve, aminek köszönhetően részletesebb és pontosabb méréseket végezhettek. A Föld ragyogását spektropolarimetriás módszerrel elemezték, vizsgálva a Hold felületéről visszatükröződő fény színét és polarizációjának fokát.

"Megfigyelhettük a szárazföld és az óceánok felszínét, de láttuk a vegetáció +lenyomatát+, ahogy a biológiai aktivitás markereit is" - fogalmazott Michael Sterzik. Míg a földi élet léte nem jelent meglepetést, a spektropolarimetria módszere hasznosnak ígérkezik idegen bolygók esetében.

"A távoli exobolygókról visszatükröződő fényt elhomályosítja az anyacsillag ragyogása. Ám míg a bolygóról származó fény polarizált, a csillag fénye nem. Ily módon a módszer segít megkülönböztetni az idegen bolygóról származó halvány fényt egy csillag fényétől" - mutatott rá a tanulmány társszerzője, Stefano Bagnulo, az észak-írországi Armagh Obszervatórium csillagásza.