Gécs Dániel
Gécs Dániel
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A japán játékgyártók egyik legfontosabbja, a Capcom mostanság nem tud hibázni, sorra jelenteti meg izgalmas programjait. Ezúttal sem akármivel bővült a paletta: a több mint 20 éves Resident Evil 2 nem csak vadonatúj köntösben tért vissza, ijesztőbb és nehezebb is, mint a széria eddigi részei. És pont ezek miatt annyira jó.

Nem csak a filmek világára jellemző tevékenység egy-egy nagyon befutott alkotás újragondolása. A játékiparban szintén bevett szokás elővenni valami régit, leporolni, és másodjára is kiadni, ezen a téren pedig a Capcom, az egyik legfontosabb játékstúdió termel ki magából mostanság az újracsomagolt feledhetetlen emlékeket.

A gyártó már a tavaly debütált Monster Hunter: Worlddel is megmutatta, képes élvezetes eredményt produkálni egy 15 éves program ötleteinek felhasználásával, de a valódi bravúrt a 2017-ben megjelent Resident Evil 7-el érték el: a Biohazard című munka nem csak újrateremtett egy rég elfeledett szériát, a műfajba is vadonatúj elemeket hozott. Pedig volt idő, mikor a Capcomnak minden jutott, csak siker nem.

Ismerős, de mégis új

Így vagy úgy, de a japán alkotók ráleltek valamire, ami a gödörből volt képes visszahozni egy teljes vállalatot, a titkos hozzávaló pedig nem tűnt el: faragták, csiszolták, és az 1998-ban megjelent, sokak szerint legjobb Resident Evil 2-t is ennek segítségével szabták újra. Újra, mert bár egy valóban újrakiadott programról van szó, a játék csak a benne található karakterek (és persze címe) miatt tűnik ismerősnek. Minden más, a közeg és az élmény is teljesen újszerű.

Ez a fajta érzet pedig a félelemre is vonatkozik. A játék abszolút nem a horrorfilmek olcsó ijesztgetésére, vagyis az úgynevezett jumpscarek alkalmazására épít. Persze vannak benne ilyenek is, de nem emiatt kelt elsősorban nyugtalanságot az emberben – hanem az apró, de mégis hangsúlyos elemekkel.

A játéktér nagy részében eleve sötétben, de legalábbis félhomályban botorkálunk, fényt kizárólag a kezünkben tartott zseblámpa segítségével kapunk. De ebből is csak annyit, hogy a szemben lévő falat, széket vagy ablakot éppen megvilágítsuk. Hasonlóan nyomasztónak hat az is, hogy minden szobát felforgatva találunk, a padló, és sokszor még a fal is vérben úszik, túlélők pedig sehol.

Zombik

Egy horrorjátékban, pláne abban, amelyik a pályán elhelyezett, főleg a legváratlanabb pillanatban magukhoz térő élőholtakkal dolgozik, persze egész más megvilágításba helyezi a „túlélő” kifejezést. Ugyanis bárhová lépünk, egy percnyi nyugtunk sem lehet: a szoba másik végében ücsörgő „ember” elég gyakran nem a fájdalmai miatt hörög, ahogy a széttárt karokkal ránk támadók sem ölelkezés céljából igyekeznek a közelünkbe férkőzni. Hanem azért, hogy darabokra marcangoljanak. (Ebből már alighanem érzékelhető, hogy 18 éven alattiak számára egyáltalán nem ajánlott művel van dolgunk.)

Capcom

Ahogy a széria eddigi részeiben, úgy persze most is fontos feladatunk ezen ocsmány entitások legyőzése, de a helyzet az, hogy ha valaki Walking Dead-szerű, „egyet lövök és mindenki összecsuklik”-küzdelmekre számít, nos, alaposan gondolja meg a vásárlást. Ugyanis a játékban nem lehet egyszerűen egy fejre leadott pisztolylövésből a túlvilágra küldeni valakit. De sokszor kettőből sem. És elég gyakran háromból vagy négyből sem,

ehhez legalább 6-7 golyót kell kiereszteni.

A játék alapját meghatározó feszültség pedig épp ebből adódik: soha nincs elegendő lőszerünk, a revolverünkben, de még a puskánkban is állandóan kifogyáshoz közeli állapot látszódik. De ugyanez igaz a karakterünk egészségét mutató életcsíkra is: ha találunk is egy-egy, kombinálható elemet (a növényekből például készíthető ilyen), a következő sarkon megint el fog fogyni, és újból óvatoskodni kényszerülünk. Egészen addig, míg ismét nem akadunk egy sprayre vagy elfogyasztható élettöltőre.

A karakterek

Bár a program grafikailag és mechanikailag is sokat változott az eredeti, még 1998-ban kiadott verzióhoz képest, egy ponton minden maradt a régi. Ez pedig a sztori által felvonultatott (irányítható) karakterek, melyekből most is kettő áll a felhasználó rendelkezésére: választhatunk, hogy a rendőrnek állt, de még csak az első napját kezdő Leon Kennedyvel, vagy az eltűnt bátyja után kutató Claire Redfielddel vágunk bele a szerepőkként 6-7 órás, ám az eltérő történetszálak miatt négyféle befejezést kínáló kalandba.

Capcom

A cselekmény első képsorai mindettőjüknél ugyanúgy alakulnak (sőt, együtt is indulnak, mígnem egy ronda közúti baleset el nem választja őket egymástól), de különbségek persze bőven akadnak, így mindenképp érdemes a másik fél szemszögéből is belevágni. Főleg, hogy a forgatókönyvbe iktatott apró csavarok csak a kettejük révén megismert részletek után fognak kiteljesedni.

Capcom

A régi motorosok számára bizonyára ismerősen cseng majd a Tyrant kódnévvel illetett, lényegében elpusztíthatatlan monstrum, amely ezúttal is karaktereink életére tör, méghozzá sajátságos módon: bárhova is megyünk, Mr. X folyton a nyomunkban lesz, és természetesen a legkevésbé várt pillanatokban rúgja ránk az ajtót, töri át a falat, vagy tűnik fel a semmiből, hogy néhány kézmozdulattal miszlikbe törje karrierünket. Golyót lőni belé, más módon megpróbálni legyőzni felesleges időpazarlás, a leghatásosabb taktika a menekülés. Akkor is, ha ehhez más csúfságok által borított folyosón kell végigverekedjük magunkat.

Idegőrlés

A játék persze nem csak miatta tűnik még normál fokozaton is komplikált hullámvasútnak: minden szobában fejtörők és megoldásra váró feladatok borzolják a játékos idegeit (persze csakis jó értelemben), de az igazán körülményes dolgok nem itt, hanem az összegyűjtésre váró kulcsok, érmék esetében jelentkeznek, azokhoz ugyanis összetett próbatételek során juthatunk csak hozzá. A játék mindezt pedig már-már ördögien vezényli le.

Capcom

Cselesen eleve a végeredményt lengeti be a játékosnak, és abból sem csinál problémát, hogy jelezze, pontosan mire is van szükségünk ahhoz, hogy a következő ajtót kinyithassuk. A gondot az odavezető, gyakran három-négy lépésből álló alternatív küldetések megoldása jelenti, ráadásul az, hogy a kulcs megvan, még nem feltétlen jelent egyet a sikerrel, ugyanis többször épp a hozzátartozó ajtót nem találjuk. A begyűjtött holmikat pedig érdemes tüzetesen átnézni, de a miért adott válaszra most inkább nem térnénk ki.

Verdikt

Hangozzon bármilyen furcsán a fentiek után, de az új Resident Evil az összes pozitívum ellenére sem nevezhető tökéletes videojátéknak. A problémák azonban inkább csak szépséghibák, amelyek az újraalkotás során adódott, valószínűleg átgondolatlan ötletek nyomán kerültek a programba, mert az egészet nézve kötekedős hangulatban sem lehetne rosszat mondani róla. Ugyanis az új Resident nemcsak jó és néha csontig hatalóan ijesztő, hanem méltó példa arra is, hogyan kell valamit remekül felújítani.

Tesztünket a játék PlayStation 4-re írt változata alapján készítettük, 10-ből 9 pontot adtunk neki, horrorkedvelők számára egyértelműen kihagyhatatlan.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

18

Figyelem! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!