Az közismert, hogy Venezuela évtizedek óta hatalmas gazdasági és társadalmi problémákkal küzd, azt már kevesebben tudják, hogy az országnak pontosan 20 évvel ezelőtt történetének legkegyetlenebb katasztrófáját kellett túlélnie. A lakosok egy életre megjegyezhették az elszabadult vizek erejét, 1999-ben ugyanis egy megáradt folyó által hurcolt törmeléktömeg zúdult az ország északi részén található Vargas tartományra. Egyes becslések szerint a tartomány lakosságának 10 százaléka vesztette életét a katasztrófában. A sűrű sárfolyam tízezreket temetett maga alá, az áldozatok közül nagyon sokakat álmában érte a halál – emlékeztet a természeti katasztrófákról új sorozattal jelentkező Spektrum.

Vargas tragédiája meglehetősen ironikus, hiszen a régmúlt hasonlóan katasztrofális árvizei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy idővel százezrek költöztek a térségbe. Hogyan is kell ezt elképzelni? Venezuela északi partvidékén meredek hegyek futnak a Karib-tenger irányában. Az idők során számtalan árvíz sújtotta ezt a térséget, aminek következtében vastag törmelékréteg rakódott le a legyező alakú hordalékkúpokban. Ezek általában úgy keletkeznek, hogy a hegységek lábánál a sík területre érkező folyók esése és energiája lecsökken, ezért az addig magukkal szállított hordalékot lerakják. A nagy kiterjedésű, legyezőszerű hordalékkúpokon akár egész városok is épülhetnek. Mivel ezek a területek rendszerint teljesen laposak, kiválóan alkalmasak városok építésére, ami tömegével vonzza az embereket. Pedig ezek a hordalékkúpok valójában folyamatosan épülnek.

AMC Networks

Caraballeda is egy ilyen hordalékkúpra épült, néhány évvel az utolsó jelentősebb áradás után, 1951-ben. A város lakosságának száma 1999-re meghaladta a háromszázezret. Vargas régió, és különösképpen Caraballeda város esetében a pusztító árvizek mindkét fontos eleme, a hosszan tartó heves esőzés és a helyi lakosság sebezhetősége is megfigyelhető. A december általában nem hoz túl sok csapadékot Venezuelában, az esős időszak leginkább októberre jellemző. 1999-ben egy hidegfront és a Csendes-óceán délnyugati, nedves léghullámainak találkozása jelentős mennyiségű esőt zúdított a San Julian medencére. A szélsőségesen nagy mennyiségű csapadék hatására a talaj teljesen átázott, a folyók szintje pedig rekordmagasságba emelkedett. Azután december 15-én éjjel újabb kiadós eső következett.

A szemtanúk szerint a törmelékkel teli áradat este nyolc óra körül kezdett el lezúdulni a hegyoldalakon, majd hamarosan mindent elsöpörve az útjából, számos földcsuszamlást eredményezett. A féktelen ár végül elérte a hegy lábánál elterülő hordalékkúpot, és hatalmas mértékű pusztítást végzett a sűrűn lakott településen. Három nap alatt az éves csapadékmennyiség kétszeresének megfelelő mennyiségű víz zúdult le a meredek lejtőkön. Az amerikai földrajzi társaság számításai szerint 1,8 millió köbméternyi víz öntötte el a várost. ami teljesen megsemmisült. Teherautó méretű sziklatömbök száguldottak le a hegyoldalon és csapódtak a lakóházakba.

A halálos áldozatok számát nem lehetett megállapítani, hiszen teljes városok tűntek el a föld színéről. Összesen alig ezer holttestet találtak, de egyes feltételezések szerint legalább 30 ezer embert temetett maga alá vagy sodort az óceánba az árvíz. Az alázúduló víztömeg és az általa hurcolt törmelékhegyek miatt az ilyen árvizeket szinte lehetetlenség túlélni.

Az árvizet követően 64 ezer fős katonai alakulatot vezényeltek Vargas régióba. A városok és települések többségébe buldózerekkel törtek utat. Az utakat is ellepte a törmelék, így a lakosság kitelepítése komoly nehézségekbe ütközött. A világ egyik legzűrzavarosabb szegletéből egyre több hír érkezett nemi erőszakról és más erőszakos bűncselekményekről, a polgárőrök botokkal és baseball ütőkkel járták a környékeket. A katasztrófa közel három és félmilliárd dolláros kárt okozott. A jelentős kockázatok ellenére azonban a Caraballeda hordalékkúp településein lázas újjáépítés kezdődött.

Ugyan az évszázadok során számos, hasonlóan drámai árvíz pusztított már a környéken, a vargasi halálos áldozatok száma jóval kevesebb lehetett volna, ha a meredek hegyoldalakon nem irtották volna ki az erdőségeket. A lehulló csapadéknak ugyanis körülbelül tíz százalékát fogja fel a lombkorona levélzete. Az erdőségek hozzájárulnak a talaj stabilitásához, az erdőirtás viszont rendkívüli mértékben megnöveli a földcsuszamlások esélyét, így Venezuela nyugodtabb jövője ezen is múlik.

A Spektrumon március 25-én, hétfőn este 8 órakor induló tíz részes sorozat nem csak az egyes szerencsétlenségek kulcseseményeit, hanem az egyéb fontos pillanatok mögött rejlő ismereteket és kiváltó tényezőket is megvizsgálja. Tökéletes részletességgel mutatja be, hogyan formálják újjá a szerencsétlenségek a világot és ösztönzik a kutatókat és mérnököket arra, hogy új utakat találjanak, melyeken keresztül elkerülhetők vagy kezelhetők a jövőbeli tragédiák.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.