Régóta foglalkoztatja már a tudósokat a Jupiter Nagy Vörös Foltja. Ez egy vihar a bolygó felszínén, amelynek létezéséről már a 17. század óta tudunk, és amit az amatőr csillagászok is meg tudnak figyelni a Földről. Mégis, a légköri jelenségnek még mindig vannak titkai, amiket igyekeznek megfejteni a csillagászok.

Ennek érdekében a Hubble űrteleszkóp 2009 elejétől 2020 végéig, vagyis nagyjából 12 éven át figyelte meg a Nagy Vörös Foltot. Azért éppen ennyi ideig, mert a Jupiternek kerekítve 12 földi év kell ahhoz, hogy megtegyen egy kört a Nap körül.

A kutatók a Hubble adatai alapján egy érdedkes megállapításra jutottak: miközben a vihar valamiért zsugorodik, a külső peremén a szél sebessége folyamatosan növekszik. Míg egy évtizede nagyjából 324 km/h-t mértek ott a szakemberek, addig mostanra már nagyjából 358 km/h a külső gyűrű forgási sebessége. A szakemberek szerint ez évente átlagosan 2,8 km/h növekedést jelent.

A Geophysical Research Letters című tudományos lapban megjelent tanulmány szerzői azt írják, a növekedés olyan kicsi, hogy ha a NASA nem folytatott volna hosszú távú megfigyelést, valószínűleg fel sem tűnt volna. Ugyanakkor azt továbbra sem tudják, mi okozza a növekedést, vagyis mi van a felhők alatt. Az eredmény viszont így is segíthet megérteni, miként tud a vihar ilyen hosszú időn át fennmaradni.

A NASA jelenleg a Juno űrszondával figyeli többek között a Nagy Vörös Foltot is, de azt nem árulták el a kutatók, az így szerzett adatok segítenek-e megérteni a vihar működését.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.