A tengerek mélyén és a tengerfenéken még nagyobb a mikroműanyag-szennyezettség, mint azt korábban feltételezték – állapították meg német tudósok egy tanulmányban.

A szakemberek a Csendes-óceán nyugati részén, a mintegy tíz kilométer mély Kuril-Kamcsatka-árokban 2016-ban az üledékből vett mintákban kilogrammonként 215-1596 apró műanyagrészecskét találtak. Ez a mennyiség jóval több, mint amennyit korábban feltételeztek. A kutatást végző Senckenberg Kutatóintézet szerint az óceán mélyének biológiai sokfélesége súlyosan veszélyeztetett.

Megcsinálták a robothalat, ami képes összeszedni a mikroműanyagot

Évente több millió tonna műanyag kerül a tengerekbe, amelyekről 5 milliméternél kisebb darabokban válik le a mikroműanyag. A szennyezés begyűjtésére új megoldást találtak ki Kínában.

Az óceánokban található műanyaghulladék nagy része a folyókkal vagy a szennyvízzel érkezik. A nagyobb műanyagdarabok az évtizedek során egyre kisebb és kisebb darabokra őrlődnek. A hulladék egy része hatalmas szigetekben halmozódik fel az óceánok felszínén, de nagy része elsüllyed, és a tengerek mélyére, a több ezer méterrel a vízfelszín alatt húzódó tengeri árkokba is eljut.

„Tizenhárom mintát vettünk az árok hét különböző pontján, 5740 és 9450 méter közötti mélységben. Egyik sem volt mentes a mikroműanyagoktól” – jelentette Serena Abel, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum tengerbiológusa. Angelika Brandt kutató hozzáfűzte, hogy „az extrém globális műanyagfogyasztás és a rosszul szervezett hulladékkezelés eredményeként” évente 2,4-4 millió tonna műanyag kerül a tengerbe a folyókon keresztül, így a mélytenger „hulladéktárolóvá” válik.

Először találtak boltokban vett tejben, sertéshúsban is mikroműanyagot

A vizsgált hús- és tejtermékek háromnegyedében ott volt az idegen anyag.

A Senckenberg Kutatóintézet, a Goethe Egyetem és az Alfred Wegener Intézet által jegyzett kutatásban, amelyet a Science of the Total Environment című folyóiratban publikáltak, 14 különböző típusú műanyagot azonosítottak az üledékmintákban a tudósok. Abel arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban a tengerfenék legmélyebb részeit viszonylag érintetlen és stabil környezetnek tekintették, ahol a mikroműanyagok lerakódnak és egy helyben maradnak. A tanulmány azonban kimutatta, hogy a néhány méterre egymástól vett minták összetétele nagyon eltérő volt, ami arra utal, hogy a mélytenger legmélyebb részein az örvények, áramlatok és az élőlények mozgásban tartják az üledéket.

A műanyaghulladék mennyisége a jövőben valószínűleg növekedni fog. A sark- és óceánkutatással foglalkozó Alfred Wegener Intézet (AWI) korábbi adatai szerint a globális műanyagtermelés 2045-re várhatóan megduplázódik.

(Nyitókép: AFP / Bernd Wustneck)

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.