Ha létezne Újságírásügyi Minisztérium, egészen biztosan pénzbüntetéssel fenyegetné azokat, akik nem a Knight Riderrel nyitnak egy olyan cikket, amely arról szól, mit álmodtak meg az elmúlt évtizedek forgatókönyvírói és rendezői az okosórákról, mi az, amit ebből ma már használhatunk, és mi az, amin még dolgoznia kell a mérnököknek.

Nicsak, ki beszél

A legendás sorozat ikonikus kiegészítője a Michael Knightot megformáló David Hasselhoff okosórája, ami funkcionalitását tekintve bár elég egyszerű, mégis csupán néhány éve ért el oda a technológia, hogy a mindennapokban is jól használható megoldásként kínálja a sorozatban Comlink néven bemutatott ötletet. A tévésorozatban valójában az autó, KITT az okos, a főhőse egyetlen dologra használja óráját: hogy távolléte alatt hangkapcsolatot tartson a járművel, ami aztán mindenfélét elintéz neki. Az első évad 11. epizódjának kocsmajelenetében az órán keresztül szólal meg KITT, ez el is dönti a szkanderezést.

Az epizód első adásba kerülése óta éppen negyven év telt el, de a mai napig sokan meglepődnek, ha valaki „az órájával beszélget”. (Talán még szkanderezés kimenetele is múlhat rajta.) Pedig mióta elérhető az elsőként a Samsung 2015-ös órájában debütált – a magyar piacon négy éve támogatott – eSIM technológia, sorra kerülnek piacra olyan modellek, melyeknek már nincs szüksége aktív okostelefonos kapcsolatra, hanem önmagukban használhatók mobil helyett: akár e-mailezésre, akár hanghívásra is, de az okosotthon berendezései is vezérelhetők vele bárhonnan. Aki ilyet szeretne, annak az LTE/4G jelzésű változatokat kell keresnie, melyek jellemzően néhány tízezer forinttal kerülnek többe, mint a szimplán csak wifis alapmodellek.

Universal Television

A Comlinken volt kamera is – így tudott Michael Knight képi információkat továbbítani KITT-nek –, ez is már évekkel ezelőtt megérkezett a piacra. Ám elterjedni igazán sosem tudott, a neves gyártók nem is igen erőltetik már.

Hang is, kép is

A mai popkultúrából kicsit kikopott Dick Tracy személye, de az 1930-as években képregényben, később a tévében, majd 1990-ben a mozivásznon is debütált sárga kabátos nyomozó nem kevésbé fontos figurája az okosóra-történelemnek. A képregénysorozatban 1946-ban kapta meg okosóráját, amely előbb kétirányú hangos kommunikációra volt alkalmas.

Majd 1964-ben „jelent meg” az új modell, onnantól Dick Tracy már videotelefonként is használhatta óráját, amely kétirányú képtovábbításra is alkalmas volt. (A fantáziavilágban húsz év kellett hozzá, hogy egy bizonyos Big Brother becenevű bűnöző kifejlessze a technológiát, mellyel feltörte a nyomozó óráját, és így lehallgathatta a rendőrséggel való kommunikációját.)

IDW Publishing

Az óra mindig is Dick Tracy egyik figyelemfelkeltő kütyüje volt. A technológia ezen a téren is csak néhány éve érte utol az emberi fantáziát. Léteznek ugyan kamerás órák mellett olyan megoldások is – kamerás órák, vagy kamera nélküli órákat videós képességekkel ellátó szíjak –, melyekkel lehetőség nyílik az órás videohívások kezelésére (akárcsak a másik fél élő videós képének nézésére), ez jelenleg inkább technológiai érdekesség, mintsem mindennapokban gyakran használt funkció.

Érdekesség, hogy Dick Tracy világához hasonlóan a Jetson családban is a hatvanas években jelent meg a mozgókép az órán. Ott viszont már nemcsak videohíváshoz, hanem tévénézéshez is használják. Az alábbi, iskolai jelenetben is jól látszik, hogy ehhez a funkcióhoz a rajzfilmsorozat megalkotói sem egy óraméretű képernyőt képzeltek el – és éppen a méret az, ami miatt a tévézős, filmezős funkció csak az okostelefonok világáig tudott zsugorodni.

Vág is, nyomtat is, robban is

Bűncselekmény lenne kihagyni a sorból James Bondot. Az ő kütyüit fejlesztő Q az évtizedek során újabb és újabb funkciókkal szórakoztatta a 007-est és nézőit. Titkosügynökről lévén szó, fontos volt, hogy órái pontosan úgy nézzenek ki, mint a piacon kapható hagyományos karórák. Tehát Q alapmodellekbe szerelt némi okosságot, hogy aztán Bond ellenfelei jól meglepődjenek, amikor egy Seiko 0674-es címkenyomtatóhoz hasonlóan nyomtatja ki a központból érkező, távirati stílus üzeneteket (A kém, aki szeretett engem, 1977); egy Seiko M354 Memory-Bank Calendar belseje plasztikbombát rejt (Holdkelte, 1979), vagy például egy Omega Seamaster páncélozott felület átvágására is használható lézert bocsát ki magából (Aranyszem, 1995).

Ezekből az időnként James Bond és a brit titkosszolgálat technológiai fejlettségét érzékeltető, máskor gegnek szánt funkciókból persze nem igen lett semmi. Arra viszont mindig is alkalmas volt a legújabb James Bond-film, hogy meglódítsa az érdeklődést egy-egy modell iránt.

Érdekesség, hogy a 007-es világának évtizedekre visszanyúló történetében a 2015-ös, Spectre – A Fantom visszatér volt az első olyan rész, amelynek órája alapján egy valódi, limitált szériás modellt dobott piacra gyártója. A Omega Seamaster 300 SPECTRE Limited Edition persze nem robban, mint ahogyan a filmben megmentette Bond és társa életét, de 007-es gravírozást és díszdobozt is kapott.

Az idő pénz, a kar meg óra

A 2011-es Lopott idő című film sokféleképpen rezonál napjaink társadalmára. Története szerint 2169-ben járunk, amikor már természetessé vált, hogy a születésekor mindenkinek a karjába beépítenek egy órát. Ahhoz, hogy valaki huszonöt éves koron túl is éljen, időre van szüksége. A gazdagok megvásárolják az időt, míg a gettóban kétségbeesett harc folyik a minden egyes percért.

A hátralévő idejét mindenki alkarjára vetítve láthatja, így az óra, illetve az általa mutatott érték ugyanúgy státuszszimbólum is, mint amennyire manapság meghatározó és beszédes lifestyle kiegészítők a prémium okosórák.

A film egyik fő üzenete, hogy az idő az új pénznem, és a legnagyobb érték, hiszen időből van a legkevesebb. Ennél aktuálisabb üzenetet ma sem lehetne megfogalmazni a mindennapokhoz. És kérést a mérnökökhöz: már nagyon nagy szükségünk lenne egy olyan okosórás funkcióra, mellyel legalább néha 25 órásra tekerhetünk egy-egy napot.

Ha ezen nem is dolgoznak, az aktuális idő, sőt a komolyabb grafikus felületek csuklóról karra vetítésével kapcsolatos fejlesztések már évek óta folynak. Egyelőre kísérleti fázisban vannak, nem is biztos, hogy a közeljövőben lesz belőlük valami, de érdemes megnézni az alábbi videót: talán egyszer idáig fejlődhetnek az okosórák, így lehet nagyobb a képernyőjük, hogy végül nekünk is kedvünk legyen sorozatokat nézni rajta, mint Jetsonéknak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.