Bár a világ az evolúció atyjaként Charles Darwint emlegeti, volt egy kortárs riválisa, Alfred Russel Wallace is, aki – bár a pályafutásuk sok mindenben különbözött – hasonlóan nagy tudós volt. Darwin és Wallace között mintegy 150 évvel ezelőtt óriási nézeteltérés alakult ki a szexuális szelekcióval kapcsolatban a madárszárnyú pillangók hímjeinek szárnyszínei kapcsán.

Darwin úgy gondolta, hogy a hím pillangószínek és -minták változatosságát a szexuális szelekció okozza, Wallace viszont a szélesebb körű természetes szelekció mellett tette le a voksát. Darwin a szexuális szelekciót nem tartotta a természetes szelekció részének, hanem azt állította, hogy kizárólag a párzási sikerhez kapcsolódik. A természetes szelekció viszont a különféle tényezők jóval szélesebb körét fedi le, amelyek hozzájárulnak az egyén általános „fittségéhez”.

A két tudós vitája sok-sok éven keresztül megosztotta a szakmai közösséget, és tulajdonképpen csak most mondható el, hogy pont kerülhet e konfliktus végére. A vita eldöntése érdekében – írja a New Atlas – az Essexi Egyetem szakemberei a londoni Természettudományi Múzeummal és a Cross Labs, Cross Compass mesterséges intelligenciakutató intézettel együttműködve gépi algoritmust vetettek be, hogy elemezzék a madárszárnyú lepkék 16 734 háti és hasi képén található „szexuális és interspecifikus variációkat”. Ezeket a képeket a fajon belüli hímek és nőstények közötti különbségeik miatt választottak ki, és az első alkalom volt, hogy így értékelték a vizuális eltéréseket.

Végül meglepő eredmény született, mondhatni a MI döntetlenre hozta ki a meccset. Kiderült ugyanis, hogy mindkét tudósnak igaza volt. Az adatok azt sugallták, hogy bár a párválasztás valóban megváltoztatja a hím pillangók megjelenését, azonban a nőstényeknél az idők folyamán megfigyelt változások azt jelzik, hogy nem minden a szexualitásról szól, hanem a szélesebb körű szelekcióról van szó.

Rawpixel

„A hím pillangók nagy látható diverzitása alátámasztja a párválasztás szexuális szelekciójának valós fontosságát, ahogy azt Darwin eredetileg állította” – mondta el Jennifer Cuthill, az Essexi Egyetem Élettudományi Karának munkatársa. Viszont azt is megjegyezte, hogy azok az esetek, amikor a nőstény pillangók láthatóan változatosabbak, mint fajuk hímjei, további fontos szerepet játszanak a fajok közötti sokféleségben, ahogyan arra Wallace is rámutatott.

Arra viszont egyikük sem gondolt (nem is gondolhatott), hogy alig több mint egy évszázaddal Wallace halála után (ő több mint három évtizeddel élte túl Darwint), a mesterséges intelligencia mindkettőjüknek igazat ad majd a pillangók evolúcióját illetően. Mindenesetre az evolúció gépi tanulást alkalmazó nagyszabású tanulmányai új lehetőségeket kínálnak az evolúciós tudomány nagy vitáinak megoldására.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.