Azok az ismeretek, amelyeket a biológiakönyvek tanítanak az ízérzékelésről, tehát hogy a nyelv különböző részein érzékeljük az eltérő ízeket, egy több mint egy évszázados kutatáson alapszanak, és lassan idejétmúlttá válnak. A kutatók azóta már számos felfedezést tettek az ízérzékelésről, a nyelvről és az élelmiszerekben lévő vegyi anyagokra reagáló sejtekről – idézi a Medical XPress  dr. Josephine Egant, a Baltimore-i Nemzeti Egészségügyi Intézet kutatóját.

Egan szerint nem csupán a szájban vannak ízreceptorokkal rendelkező sejtek, hanem megtalálhatók például az agyban, a tüdőben, a pajzsmirigyben, egyes izmokban és a hasnyálmirigyben, valamint a májban is. Persze ezek nem pont úgy működnek, mint a nyelven lévő ízlelőbimbók, viszont reagálnak az ételekben lévő vegyi anyagokra, és jeleket küldenek a test más részeibe, többek között az agyba. A kutató példát is említ. A bélben lévő sejtek reagálnak a cukorra, jeleket küldenek az agyba. Az agy riasztja a többi szervet, felkészítve őket a tápanyagok feldolgozására.

A szakember azt is megemlíti a The New England Journal of Medicine folyóiratban megjelent áttekintésében, hogy az ízérzékelésünk nem csupán azt segíti eldönteni, hogy mi ízlik és mi nem, hanem segít kiválasztani a táplálóbb ételeket is. Abban is segít, hogy ne együnk káros dolgokat (ha rossz ízű valami, inkább nem esszük meg, nehogy megbetegedjünk).

A kutató úgy véli, hogy az édes íz általános kedvelésének is biológiai alapja van. Az édes ételek általában kevésbé ártanak nekünk (persze nem a túlzásba vitt édességevésről van szó), sok kalóriát adnak, amire régebben nagy szükségük volt az embereknek. Egan szerint még sok a fehérfolt, sok mindent fel kell fedezni és megtanulni az ízérzékelésről, és arról, hogyan befolyásolja ez testi és érzelmi jólétünket.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.