A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósai szimulációt végeztek a széndioxid-kibocsátás terén, és úgy találták, idővel csökkenhet az alacsony Föld körüli pálya „befogadóképessége”. Méghozzá jelentősen. Megállapításaik szerint a felső légkör zsugorodik, melynek következtében a törmelékek tovább keringhetnek, valamint csökkenthet a légellenállás – emiatt pedig nőhet az űrben történő ütközések kockázata.

A kutatók számításai szerint 2100-ra, köszönhetően az üvegházhatású gázoknak, 50–66 százalékkal csökkenhet a legsűrűbb régiók „teherbíró képessége”. Mint William Parker, az MIT végzős hallgatója a Gizmodo érdeklődésére elmondta: ahogy az üvegházhatású gázok koncentrációja emelkedik, a troposzféra (melyben élünk) melegszik. Ezzel párhuzamosan azonban a légkör felső részei lehűlnek és zsugorodnak. Utóbbi a sztratoszférát, a mezoszférát és a termoszférát egyaránt érinti.

Mint megjegyzi, a termoszféra rendkívül fontos szerepet tölt be abban, hogy a pályán keringő űrszemétre légellenállást gyakorol, így fokozatosan eltávolítja ezeket az űrből. Mivel azonban az üvegházhatású gázok hatására összehúzódik, egyre kevésbé lesz majd képes erre, így a különféle törmelékek tovább maradhatnak pályán, növelve az ütközések kockázatát.

A termoszférában kering a Nemzetközi Űrállomás, valamint rengeteg műhold is, összesen csaknem 10 000. A hatás tehát jelentős lehet, ha valóban ez a forgatókönyv valósul meg, és nő az űrszeméttel történő ütközések veszélye. Ráadásul egy ütközés csak tovább növeli az űrszemét, és így az újabb ütközések kockázatát.

Márpedig az űripar folyamatosan növekszik, csak 2023-ban 35 százalékkal nőtt az aktív műholdak száma a Föld körüli pályán, és ez még messze nem a vége. A Nature Sustainability tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerzői már most is azt tanácsolják, hogy érdemes megelőző lépéseket tenni, és megfontoltabban dönteni az űrbe indított műholdak számát illetően.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.