szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A James Webb űrteleszkópnak sikerült lefotóznia az eddigi legtávolabbi galaxist, aminek fénye elárulta a korát is.

Újabb felvétellel bizonyított a James Webb űrteleszkóp, hogy mennyire fontos eszköz a csillagászok számára. A szerkezet ezúttal a valaha észlelt legtávolabbi galaxist örökítette meg, amely mindössze 280 millió évvel az ősrobbanás után jött létre.

A MoM-z14 kódnévvel ellátott galaxis vöröseltolódása (z) 14,4, ami azt jelenti, hogy a fényét az univerzum tágulása több mint 14-szeresére nyújtotta, amiből következtetni lehet a korára. Rohan Naidu, a Massachusettsi Műszaki Egyetem tudósa és csapatának vonatkozó tanulmánya az arXiv preprint szerveren jelent meg.

A tudósokat meglepte, hogy mennyire fényes objektumról van szó. A besorolása szerint egy új, fiatal galaxisosztályhoz tartozik, amelynek tagjai sokkal fényesebben ragyognak, mint bárki várta. A szakemberek szerint nem egy szupermasszív fekete lyuk miatt ennyire fényes, hanem mert rengeteg fiatal csillag van benne. Ezen objektumok fényessége ugyanakkor megkérdőjelezi azokat a meglévő modelleket, amelyek azt írják le, hogy milyen gyorsan alakulhattak ki a világegyetemben a csillagok és a galaxisok az ősrobbanás után.

NASA

Az a tény, hogy a James Webb képes megpillantani a MoM-z14-et azt is jelenti, hogy lehetőség nyílik a szerkezetének és az összetételének részletes meghatározására is. Ilyesmire volt már példa korábban: az EGS23205 kódjelű galaxis – egy küllős spirálgalaxis, amelyet a Hubble is látott – halványnak és jellegtelennek tűnt a Hubble korábbi képein. A James Webb azonban egy tiszta csillagsávot tárt fel a középpontjában, megdöntve azt a feltételezést, hogy a spirálgalaxisok – és bonyolult szerkezeteik – évmilliárdok alatt fejlődtek ki.

Maximumon pörgő fekete lyukakkal lehetett tele a világegyetem az ősrobbanás után

Régóta próbálják már megfejteni a kutatók, mik lehetnek azok a vörösen világító foltok, amelyek az univerzum hajnalából ragyognak a Föld felé. Egy új tanulmány közelebb vihet a megoldáshoz.

A MoM-z14 kémiai elemzése azt mutatja, hogy a szén mellett viszonylag gazdag nitrogénben is. Ez a tulajdonság a Tejútrendszer körüli ősi gömbhalmazokra is jellemző volt, amelyek egykor szupermasszív csillagoknak adhattak otthont. Ez a hasonlóság a csillagkeletkezési környezetek több mint 13 milliárd éven átívelő folytonosságára utal – emeli ki a Gizmodo.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!