A kora bronzkorban kezdődött, majd 2024-ben teljesedett ki egy különleges kenyér karrierje. Több ezer évvel ezelőtt temettek el egy darabka kenyeret egy újonnan épült ház küszöbje alatt a mai Közép-Törökország területén. Tavaly szeptemberben a török régészek pedig rá is bukkantak erre, az igen jó állapotban megmaradt kenyérdarabra a Kulluoba Hoyuk nevű bronzkori településen végzett ásatások során. A lelet azóta már megtekinthető az egyik régészeti múzeumban – írja a Gizmodo.

Az eredeti Kulluoba kenyér

Phys.org

A kenyér nagyrészt megőrizte az eredeti alakját, és ez felkeltette a kutatók érdeklődését. Elemezni kezdték a leletet, és azt találták, hogy a lapos, majd 13 centiméter átmérőjű palacsintaszerű pékáru egy ősi búzafajtából, durvára őrölt tönkebúzalisztből készült, lencsemagokkal és egy természetes kelesztőanyagként használt növényi levéllel együtt. A kutatók arra is kíváncsiak voltak, vajon újra lehetne-e alkotni az ősrégi kenyeret, ezért felkerestek egy helyi pékséget, amelyet az önkormányzat azért támogat, hogy olcsó kenyeret kínáljanak.

Ősi tönkebúza magvak ugyan már nem álltak rendelkezésre, azonban a pékek egy közeli rokonfajtát, kavilca búzát használtak bulgurral és lencsével együtt, hogy a lehető legjobban tudják leutánozni az eredeti összetevőket. A kenyér pedig igazán finom lett. Az első tétel pillanatok alatt elfogyott, és a pékség azóta se győzi sütni a „kulluoba” kenyeret.

Óriási előny, hogy a kenyér szárazságtűrő növényekből készül. Törökország jelenleg vízigényes növényeket termeszt, például a kukoricát és a napraforgót, viszont a kavilcai búza ellenáll mind az aszálynak, mind a betegségeknek. Úgy tűnik, az egykori ősök olyan remek receptet adtak a mai pékek kezébe, amelyik nemcsak finom kenyeret eredményez, de a vízgazdálkodásra is tekintettel van. Kulluoba kenyerének újrafelfedezése egyúttal felkeltette az érdeklődést az ősi, a szárazsághoz jobban alkalmazkodó búzafajták termesztése iránt.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.