Bár a magyar cégvezetők alapvetően korruptnak tartják a haza üzleti életet, vállalatszervezési és kockázatelemzési szinten már nem igen törődnek ezzel a problémával – derül ki az EY és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézet közös kutatásából. Az immár ötödszörre – háromszáz magyar végvezető vagy tulajdonos megkérdezésével – elvégzett felmérés fő konklúziója, hogy a korrupció szinte változatlanul szerves része az üzleti életnek.
Ugyanakkor, míg a cégvezetők a magyar üzleti világot korruptnak tartják, általában a visszaéléseket saját üzleti környezetükben nem tapasztalják – mondta Fábián Lívia a felmérést bemutató sajtótájékoztatón. Ez az ellentmondás abból is adódhat, hogy jellemzően az emberek máshogy értelmezik a korrupciót akkor, ha saját magukról – vagy cégükről – van szó és akkor is, ha másról. A kutatás arra nem tért ki – ezt technikailag nem is lehetne megoldani –, hogy értelmezze a korrupciót a válaszadókkal. Az azért sejthető, hogy könnyebben elnézik a korrupciót a vállalatvezetők, amíg az a cég eredményeit szolgálja, esetleg hajlamosak ezt nem is korrupciónak tartani. Éppen ezért a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) vezetőinek alig harmada gondolja úgy, hogy cégénél szükség van a visszaélések kezelésére, többségük nem is azonosított még visszaélést az általa vezetett szervezeten belül. A kkv-k kevesebb mint ötöde érzi szükségesnek az etikai vétségek megelőzését saját cégénél, etikai kódexszel pedig csupán tizedük rendelkezik.
Tízből nyolc magyarországi cég nem méri fel rendszeresen a működését meghatározó kockázatokat, amelyek viszont mégis, azoknak közel fele figyelmen kívül hagyja a korrupciós tényezőket. A kis- és középvállalkozások vezetőinek 70 százaléka szerint a visszaélések kezelése és megelőzése az alacsony dolgozói létszám miatt szükségtelen, megbíznak munkatársaikban, sőt, sokuk szerint egyáltalán nem történik visszaélés vállalkozásuknál. Mint elhangzott, a vezetők nagy része mindezt azzal indokolta, hogy kicsi a cég, mindenki ismer mindenkit, és meg is bíznak egymásban.
Egy nemzetközi felmérés szerint, éppen a kisebb cégek estek áldozatul a legnagyobb arányban visszaéléseknek, árbevételükhöz viszonyítva ők szenvedték el a legnagyobb veszteségeket. A kkv-k ráadásul a nagyvállalatoktól eltérő visszaélési kockázatokkal szembesülnek, lopás, sikkasztás, hamisítás, illetve a bérszámfejtéshez kapcsolódó visszaélések több mint kétszer sűrűbben fordulnak elő e körben, mint a nagyobb cégeknél.
A cégek 70 százaléka a legnagyobb veszélyforrásnak a vállalati eszközökkel való visszaélést – azok hazavitelét ellopását stb. – tekintik, míg a korrupciótól csak a 18 százalék fél. A cégek alig több mint tizede fordít figyelmet arra, hogy azonosítsa és ellenőrizze a magas korrupciós kockázattal járó tevékenységeket és kulcspozíciókat, holott tavaly még közel negyedük nyilatkozott pozitívan ilyen irányú rendszereiről. Az összeférhetetlenséget, a munkatársak más cégekben birtokolt érdekeltségeit is jóval kevesebben figyelik a hazai cégek közül.
Információbiztonsági szempontból a vállalatvezetők jobban félnek a munkavállalók általi adatszivárogtatástól, mint külső behatolástól. A válaszadók a tavalyinál is nagyobb mértékben (36 százalékról 39-re emelkedő részarányban) legnagyobb kockázatként a cég által tárolt adatok munkatársak általi kiszivárogtatását és harmadik félnek való átadását azonosították. A tavalyi eredményekhez képest közel kétszer annyian tartanak a külső behatolók okozta adatlopásoktól, viszont kevesebben a kilépő dolgozók által okozott károktól.
