A pozsonyi Sme napilap gazdasági rovatában tegnap érdekes cikk jelent meg Öt mítosz a szlovák élelmiszerekről címmel Zdenka Kollárová tollából. Ebből kiderül, hogy az ottani kormányzat ugyanazokat a propagandisztikus hülyeségeket nyomatja a hazai élelmiszerek belföldi megvásárlása érdekében, mint a miénk. Csak nálunk még nem volt újság, amelyik ilyen tömören összefoglalta volna, miért nem stimmel semmi. Ezennel pótoljuk a hiányt, elegendő a „szlovák” szót behelyettesíteni a „magyar” jelzővel, és az olvasó rögtön képben van. Az öt mítosz tehát:

1. „A vásárlók a hazai élelmiszereket részesítik előnyben, és hajlandók többet is fizetni értük.” Ezt a közvélemény-kutatásokból derítette ki a szlovák Mezőgazdasági Minisztérium. A probléma az, hogy a telefonos közvélemény-kutatóknak nyilván ezt mondják a megkérdezettek, csak éppen olyankor a válasz ingyért van. A boltban, valóságos vásárlási helyzetben az ár és a minőség dönt (mikor milyen sorrendben).
2. „A szlovák élelmiszer eltűnik a piacról.” A riogatások szerint a szlovák áruk kisebbségbe kerültek a polcokon. A valóság viszont az, hogy ha az EAN-13 (vonal)kód első három számjegyét nézzük (Szlovákia: 858, Magyarország: 599), az üzletláncok kínálatában növekszik a szlovák áruk aránya. A szlovák vásárló ugyanis azt érzékeli hazai élelmiszernek, aminek szlovák neve van, vagy szlovák csomagolása, így például a Szlovákiában gyártott Milka csoki az ő szemében tipikus importtermék. Másfelől nem izgatja, hogy az ógyallai Zlatý Bažant sör Heineken-gyártmány.
3. „A szlovák élelmiszer jobb.” Mint például a magyar. (A sajtok esetében nagy valószínűséggel – T. E.)  A cikk megállapítja, hogy nincsenek objektív mércék, annál is inkább, hogy a „szlovák élelmiszernek” nincs pontos definíciója. Lásd fenn. Ez a meggyőződés inkább hagyomány kérdése – fűzi hozzá –, és nemcsak a szlovákokra jellemző. Maradjunk ennyiben.
4. „Az üzletláncok a külföldi élelmiszert részesítik előnyben”. Annyi igaz belőle, hogy mivel a beszerzési ár elsőrendű szempont, amikor egy lánc – bármilyen kereskedelmi ágban – megjelenik az adott piacon, kitart az addig bejáratott, olcsó szállítói mellett. Utóbbiak azért olcsók, mert nagyobbak, mint amit egy Szlovákia méretű országban találni. Minél inkább hozzáigazodik a helyi piachoz, annál nagyobb arányban szerez be helyi márkákat. A Sme a Lidl szlovákiai asszimilálódását hozza fel példának.
5. „Aki szlovák élelmiszert vásárol, a szlovák gazdaságot segíti.” Ha nem veszünk szlovák kaját, a szlovák termelők tönkremennek, és a szlovák vidéken nő a munkanélküliség. Ebben van valami, de: Szlovákiában, ahogy Magyarországon is, komplett iparágak dőltek össze, ám (ott) nem nőtt ennek arányában a munkanélküliség, új fejlesztések felszívták az alkalmas munkaerő nagy részét, nőtt az export. Ahogy az élelmiszer-ipari cégek is megpróbálhatják külföldön értékesíteni termékeiket, ha belföldön szűkül a piacuk.

Itt abba kell hagynunk az egyszerű cikkismertetést, és feltennünk két gyanakvó kérdést arról, mi mozgatja a magyar élelmiszerek melletti, uniós joggal is szembekerülő, tényekkel és konkrét bizonyítékokkal ritkán dolgozó kampányt. Szóval: nem az van-e mögötte egyfelől, hogy a falusi munkaerő-tartalék olyan rossz minőségű, hogy semmilyen más, nagyobb hozzáadott értéket termelő ágazatban nem lehet hasznosítani? És másfelől: rendben, hogy szeretnének több magyar élelmiszert eladni idehaza, de miért is nem lehet többet eladni külföldön? Talán mert mégsem olyan jó? Pláne hogy ahhoz komolyabb logisztikai és marketingmunka kéne, mint itthon nemzetiszín pántlikával rásózni az összehasonlítási alap nélküli fogyasztóra, eszi, nem eszi?

Addig is a honfiúi dilemmát oldjuk föl 858-as kódú termékek vásárlásával. Köztudomású, hogy Szlovákia legtermékenyebb mezőgazdasági vidéke a Szlovák-alföld, azon belül is a Csallóköz, vagyis a mi Kisalföldünk északi fele, magyar többségű terület. Ha tehát „szlovák” ételt-italt veszünk, jó eséllyel magyar terméket veszünk, ráadásul biztos nem olyat, amivel a mostani junta új nagybirtokosait gazdagítjuk. Így adózunk a minőségnek is, a magyarságnak is meg az ellenzékiségnek is, na zdravie!