Annak, hogy sosem fogunk megállapodni az IMF-el, nem az az elsőrendű oka, hogy Orbán Viktor bízik a megállapodásban.

A magát szigorúan az elrugaszkodás évéhez tartó miniszterelnök múlt szombaton kijelentette, hogy "az elmúlt két hónapban hatalmas lépéseket tettünk az IMF/EU-megállapodás felé. Hiszen most már nyilvánvaló, hogy Magyarország költségvetése 2012-re, 2013-ra rendben van. Szerintünk a legfontosabb akadályok ezzel a megállapodás elől el is hárultak".

Ettől az orbitális hazugságtól eltekintve még akár tárgyalhatnánk, sőt akár meg is állapodhatnánk az IMF/EU-val, ha nem lenne ott az az apróság, hogy a tárgyalások totál megfeneklettek, időpont nincs, 200 milliót szétköltöttek anti-IMF kampányra, az IMF legutóbb azt üzente, majd ha értékes partnernek tartjuk őket, tárgyalhatunk.

Nem. Annak, hogy sosem fogunk megállapodni az IMF-el, az az elsőrendű oka, hogy Kósa Lajosról megint levették a szájkosarat és a pórázt, és ez Kósa fent idézett főnökének jóváhagyása nélkül elképzelhetetlen lenne. Kósa Lajos megint élénken él az IMF- és EU-ellenes szólás szabadságával, és ez csalhatatlan jele annak, hogy Budapest sok mindent akar (GDP-duplázódást, sült galambot, arab befektetőt, stb.), de IMF-megállapodást nem. Mert akkor talán ugrana az az unortodox voluntarizmus, ami hazánkat hamarosan kis, szegény, nyomott áron kínált egzotikus ingatlanná teszi.

Amikor most Kósa Lajosról újra levették a szájkosarat, a következő történt. Előbb bement a köz... elnézést, az állami tévébe, és azt mondta, az EU-nak "elgurult a gyógyszere", majd a gondolatot folytatandó bement az ATV stúdiójába, ahol azt is közölte, hogy "biztos kiborult Olli Rehn kávézacca és meglátta benne a jövőt".

Aztán, ami már a valutaalapot illeti: az IMF megsértődött. "Tükröt tartottunk az IMF arcába és meglátta benne a képét, és ettől megsértődött. Van ilyen." Kósa szerint ugyanakkor lesz megállapodás, mert az "nem érzelmi kérdés." Mert ha érzelmi kérdés lenne, az kizárná a megállapodást. Így szerencsére az égvilágon semmi jelentősége annak, hogy mi vérig sérthetjük az IMF-et, ők erre teljesen alaptalanul berágnak, minden szirszarból érzelmi kérdést csinálnak, mi viszont határozottan leugatjuk őket azzal, hogy nem duzzog, leül, kussol, adja a lóvét.

Kósa Lajosról nem először veszik le központilag a szájkosarat. Tavaly októberben ugyancsak az állami tévében arról delirált, hogy "nem mi hívtuk Magyarországra a Nemzetközi Valutaalap szakértői delegációját, hanem magától idejött", "kértek időpontot, mi adtunk (...) Szerintem nincs realitása annak, hogy a kormány újra hitelt kérjen a Nemzetközi Valutaalaptól, nem is tervezünk ilyet". A forint hálából bezuhant, az IMF pedig beégette Kósát: "A technikai segítségnyújtás minden IMF-tagország számára nyitva álló lehetőség, amelyet az országok maguk igényelnek."

Idén januárban Mr. Forintzuhanás azon értetlenkedett, hogy "az IMF szokásos menüjén szereplő tételeket már rég teljesítettük a hiánycsökkentéssel, az állami alkalmazottak számának mérséklésével, a strukturális reformokkal, az eladósodás megállításának törvénybe iktatásával együtt", hol késik akkor a kettősmércés, spekuláció- és banktőkés megállapodás?

Igen, ez a kérdés, Lajos, hogy miért nem jönnek vissza Rosenbergék. Talán még keresik a gyógyszerüket.