Nézem a kerdem posztjait és a szerzőket, fantasztikus. Sok kicsi Fekete György és Hoffmann Rózsa jelenik meg előttem, egy biztos, az utánpótlás stabilan ott van. Bizonyára már megint és még mindig kifizetődő a keresztény sóhajtozás, meg ezeréves történelem feletti kesergés és jobboldali romantika. „Nyugatra megyünk, templomba járunk, együtt megyünk misére, történelemről beszélgetünk” – írja magukról az „Európa és ők” című írásban a kerdem keresztény-konzervatív blog szerzője. Ugyanis az történt, hogy bedurciztak a Rogán-féle csendrendeletről szóló Index posztján: „Fel kéne ébredni: ma baromira nem az ezeréves történelmünk, a kereszténység, meg ki tudja még milyen avítt dolgok kötnek minket Európához, hanem a Szimpla Kert meg az A38, meg pár jó étterem .”

A posztoló válaszában gyakorlatilag az elején tökön szúrja magát: "Mégis, nem tagadható, hogy kedveljük a Dudás által említett szórakozóhelyet és éttermeket, sőt, az idelátogató külföldi barátainkat is időnként elvisszük ezekre a helyekre és nem szeretjük a csendrendeleteket." – írja, aztán bekapcsolja az álszent, szemforgató keresztény bullshit-generátort, hadd szóljon. Ők ugyanis így működnek: a modern kor természetes életérzését (ti. szeretem az A38-at + utálom a csendrendeletet) keresztény mitológiával és nacionalista romantikával fojtják el magukban, ebből keletkezett frusztrációikat pedig egy megfizetett politikai ízlés jegyében próbálják kompenzálni.

Kevés szórakoztatóbb dolog van annál, amikor ezek az emberek megpróbálják visszalapátolni a szart a lóba. Leírják, nekik sem tetszik az intézkedés, de ezt nem saját kormányukkal vitatják meg, amelyik éppen tönkrevágni készül egy úgy-ahogy működő ágazatot. Nem, nekiállnak az általuk helyesnek vélt eszmei alapállásról vitatkozni az Indexszel.

Itt fogható meg a pszeudo/álkeresztények álszentsége is: csak tagadó formában élhetik át a jelent, nem lehetnek progresszívak, és nem gondolkodhatnak másképp, amit elavult dogmáik által nem tudnak alátámasztani. A pszeudokeresztények igazán nem tudnak a teljes életnek sem örülni, hiszen az írás és a tanítás szerint ők csak esendő emberek, akik állandó támaszra és megváltásra szorulnak, akiket világi és egyházi hatalmi központok irányítanak. A valódi és hagyományos szabadság élménye így számukra mindig a túloldalon marad, titokban vágyakoznak rá, vagy úgy mutatják, mintha.