Schiffer András sajtótájékoztatót tart a Bayer-cikkről. Nagyon helyesen elítéli annak rasszizmusát, majd hirtelen fordulattal elítéli a politikai korrektség liberális szószólóit, akik szerint megakadályozták, hogy normális diskurzus alakuljon ki a cigányság helyzetéről, és megértéséről biztosítja a falusi lopások áldozatait. Mondanivalójával három komoly probléma van:

1. Aki 2013-ban még mindig a parlamenti képviselettel nem rendelkező liberálisok és a politikai korrektség ellen harcol, az nem tudja, melyik országban él. A politikai korrektség legkésőbb a Jobbik megjelenésével totálisan kiveszett a magyar közéletből, és azóta rohadtul nem indult meg semmiféle értelmes párbeszéd a témában. Minden csak rosszabb lett.
2. Aki szerint köze van egy diszkóbeli késelésnek a falusi tolvajláshoz, az cigányokkal szembeni sztereotípiákat erősít meg, hiszen a kettő közti összefüggés kizárólagosan az elkövetők vélt bőrszíne lehet. Szervusz, jogvédő múlt.
3. Aki egy ilyen jellegű politikai konfliktusban politikai haszonszerzés szándékával rasszisták és cigányok közé pozícionálja magát, az egészen egyszerűen erkölcstelen. Ha a haszonszerzés szándéka nélkül teszi, akkor meg ostoba.

Schiffer András nem az egyetlen példa a fenti hülyeségre. A Véleményvezér szerint például azért nem voltak kutatások a témában, mert a dogma az volt, „hogy minden más vizsgálat, elemzés erősítené a szélsőségeket”. Szinte látom lelki szemeim előtt a CEU könyvtárának szociológia részlegében éjjelente gyújtogató Tamás Gáspár Miklóst, de ezt most hagyjuk. Apropó, ő, TGM írta 2009-ben: „több cikk támadja a jogvédő csoportokat a fasizmus miatt, mint a fasisztákat”.

Hát, ez bizony máig így van.

Nem gondolom egyébként, hogy akár Schiffer, akár a Véleményvezér, akár bárki abból a tömegből, akik hasonló szövegeket nyomnak, rasszisták lennének vagy rosszat akarnának – ennek az ellenkezője igaz. Ugyanakkor szerepléseik és írásaik fő mozgatórugója nem annyira az igazság keresése, mint a megfelelési kényszer. És nincsenek egyedül. Amikor Török Gábor nem érti, miért gáz Vona Gáborral vacsorázgatni, akkor a szélsőjobboldal legitimációjának megteremtéséhez járul hozzá. Amikor Vágó Gábor kedélyesen eldumálgat Dúró Dórával, ugyanezt teszi. És ezzel nem az a fő baj, hogy a Jobbik erősödéséhez járulnak hozzá – a Jobbik 2010 óta érdemben nem is erősödött –, hanem az, hogy az általuk képviselt gondolatokat elfogadhatóvá, sőt: normálissá teszik. Akár kormánypolitikaként is, ahol a segélyek csökkentése, a felzárkóztató iskolák vegzálása, a végtelenségig növelt büntetőjogi szigor lett mérvadó, majd csodálkoznak, hogy a helyzet semmit sem javul. Egyébként nem is fog. 

Romlani fog.

Félreértés ne essék: nem a szekértábor-logika mellett szeretnék érvelni, arról sincs szó, hogy egyes problémákról ne kellene, vagy ne lehetne beszélni, de még az sem igaz, hogy állandóan el kéne határolódni minden hülye rasszistától. (Utóbbit elég lenne egyszer, de mondjuk komolyan: Bayer Zsolt mondatait például nem elítélni kell, hanem a szerzőjét kirúgni a fenébe a Fideszből.)

Ehelyett ki kell mondani bizonyos axiómákat, például azt, hogy a rasszizmus nem „létező problémára adott rossz válasz”, mert a létező probléma a szegénységgel van, meg a társadalmi mobilitás és oktatás hiányával van, nem a bőrszínnel. Fel kell ismerni, hogy aki a tömegek elismerésére vágyva társadalmi csoportok ellen szít gyűlöletet – teljesen mindegy, hogy egyébként ezt megalapozottnak tartja-e vagy hazudik –, az kárt okoz. De kárt okoznak azok is, akik szerint egy diszkós késelés bármiféle összefüggésben van a falusi tyúklopásokkal (nincs), vagy akik szerint még mindig a politikai korrektség és a segélyből (kevesebb mint havi 30 ezer forint) való dőzsölés ellen kellene küzdeni a szegregáció és a szegénység helyett.

Ezek egészen egyszerűen hazug narratívák. A problémákat ismerjük, a megoldások pénzbe kerülnek és népszerűtlenek, de működnek. Amerikában sem az volt a társadalom reakciója a Ku Klux Klán működésére, hogy „releváns kérdésekre adnak rossz választ”, de még a déli államok szegregációját sem azért törölték el, mert ne lett volna elég hatékony módszer. Ne hazudjunk magunknak: ismerjük a megoldásokat a cigányság problémáira az integrált és felzárkóztató oktatástól a részmunkaidős foglalkoztatáson át a szociális bérlakás-programig. És persze ebben benne van a közbiztonság növelése is, de nem egyoldalúan. Hogy ez népszerűtlen, mert lényegében cigányoknak juttatott pénztömegeket jelent? Persze, hogy az. 

A megfelelési kényszeres politikus, elemző, blogger vagy újságíró, aki ezt pontosan tudja, de fél kimondani, károsabb, mint a valódi rasszisták. Neki ugyanis van lehetősége jót tenni, átalakítani a politikai kultúrát és közéletet, csak gyáva hozzá. Tehát tökéletesen alkalmatlan a szerepre, amelyet betölteni kíván.