„Az ellenzék dilemmája még mindig az, hogy Orbán Viktor uralmára mint legitim kormányra vagy illegitim rendszerre tekintsen-e. A választójogi törvény konszenzust nélkülöző és manipulatív átalakítása ugyan kikényszerítette a demokratikus ellenzéki erők technikai koalícióját, ezen erők önfeladó módon még mindig hezitálnak a kormánykritika és a rendszerkritika paradigmái között” – írja Magyar Bálint elemző cikkében.

A kormánykritika és a rendszerkritika szembeállítása fontos felismerés, továbbá az is, hogy a jelenlegi ellenzék a különbséget valóban nem érti, vagy érti, de megalkuvó és gyáva. Most itt annak kellene következnie, hogy jó reggelt, ezt mondjuk három éve, de nem következik, mert 1) az nem túl szimpatikus, 2) nem ugyanazt mondjuk. (Itt és itt és itt és itt ellenőrizhető.)

A Nemzeti Együttműködés rendszerének az a sajátossága, hogy csak olyan formában érdemes kormányt váltani, amely egyben a rendszert is leváltja. Különben felesleges, mellesleg nem is lehet. Úgy van kitalálva a választási eljárástól a sarkalatos törvényekig az egész. Mindent vagy semmit. Ezért valóban az lett volna a helyes, ha a baloldali pártok a rendszer és nem a kormány ellenzékeként határozzák meg magukat. Annak minden következményével együtt. Azaz, azt csinálják, amit Magyar Bálint 1990 előtt tett, és nem azt, amit 2014-ben javasol.

Nem attól lesz valaki a rendszer ellenzéke, ha más kifejezéseket használ (posztkommunista maffiaállam), de közben tudomásul veszi a rendszer önkényes játékszabályait (manipulatív választási törvény), hanem attól, ha ezeket alapjaiban kérdőjelezi meg. Magyar Bálint is szükségesnek tartja az ellenzéki pártok összefogását (technikai koalíció), mert hát a választójogi törvény arra kényszerít, miközben arra senki nem kényszerítette őket, hogy a választójogi törvényt elfogadják. Aki elfogadja, aki úgy csinál, mintha ez egy demokratikus választás lenne, az legitim kormányként tekint Orbán Viktor uralmára, bármilyen szavakat is használ rá közben. Aki a rendszert illegitimnek tartja, az nem indul el olyan választáson, amelyet az illegitim rendszer játékszabályai szerint rendeznek meg.   

Ha a baloldali pártok képesek lettek volna a rendszer ellenzékeként fellépni, akkor talán engedményre kényszeríthették volna a jelenlegi állampártot, legalább a választások tisztasága érdekében. Nem biztos, hogy sikerült volna, de akkor nem legitimálják tettekkel azt a rendszert, amit szóban megdönteni akarnak.

Hogy ez hülyeség? Meg, hogy azt nem lehet végigvinni? Irreális? Ez megint önbecsapás. Nem kell messzire menni. Csak annyit kell elképzelni, hogyan lépne fel Orbán Viktor ellenzékből a saját rendszere ellen.

Tehetség, uraim, tehetség.

Kövesse a Nyüzsi oldalát a Facebookon!