Hattori Hanzo: Mire kell a japán acél?

A menyasszony: Féregirtásra.

Hattori Hanzo: Jókora férgek lehetnek, ha Hattori Hanzótól akar acélt.

A menyasszony: Azok.

Mostanában enyhék a telek, elszaporodtak a kártevők. Nem védekeztünk idejében, az élősködők pedig elszemtelenedtek. Érezzük magunkat megtisztelve, hogy szívhatják a vérünket. Oroszlánnak képzelik magukat, holott csak kullancsok. Ami persze sokkal kifizetődőbb létforma.

Hasznuk nincs. Nem állítanak elő semmit. Nem vesznek részt a termelésben, ahogy a miniszterelnök szokta mondani, csupán spekulálnak. Nemzetközi összeesküvésről. Doktori címről. A gazdaság működéséről. Közben jól elvannak. A túlélés érdekében nincs szükség semmilyen teljesítményre, elég kapaszkodni és lakmározni. A környezeti feltételek ideálisak: a gazdaállat nem törődik velük, természetes ellenségeik nincsenek. Akiknek az lenne a dolguk, hogy megegyék őket, szintén az élősködést választották a vadászat helyett. Ilyen az evolúció. Néha azért újraosztják a területeket.

Kumin Ferenc a Galamuson gúnyolódik. A téma nem érdekes (megint leleplezi, hogy az egész világot a Dembinszky utcából irányítják). Nem számít, hogy ki mit gondol a Galamusról. Bárki írhat róluk bármit, kivéve Kumin közhivatalnokot, mert ő a galamusosok adójából él. Még a kiflijét (homárját) is azok fizetik, akiket kiröhög. Munkájának amúgy kevesebb haszna van, mint Matolcsy asztalán egy számológépnek. Tevékenysége a közjó szempontjából értelmezhetetlen, ő egy két lábon járó költségvetési pazarlás, amely állami rezsicsökkentésért kiált. Valószínűleg nem okozna végzetes törést a nemzet fejlődésében, ha kénytelen lenne a piacon találni keresletet a szakértelmére. Kérdés, hogy ott adna-e valaki havi egy milliót újságlapozgatásért és félhülye olvasói levelek megírásáért. Mindez indokolhatna némi szerénységet, de aki szerény, az annyit is ér. Ez egy sajátos típus. Egyetlen napot sem bírnának ki önállóan, de amikor az államba csimpaszkodhatnak, akkor a fizetési igényeiknél csak az arcuk nő nagyobbra. Köpköd a bolha.

Hiába vakarózol, viszket mindenhol. A végén elfertőződik. Nemrég kiderült, hogy Schmitt Pál mégsem foglalkozik a doktorija megszerzésével. Pedig ezt ígérte, amikor megbukott (Kövér László interpretációjában: a velejéig romlott, tollforgató terroristák ármánykodása ellenére hősként visszavonult), mintegy erkölcsi jóvátételként. Lemondott a hivataláról, lemondott a doktori megszerzéséről, csak a kiváltságokról és az állami juttatásokról nem mondott le. Ő is a kétharmad társadalmi költsége. Egy adócsalásos perben bármely bíró elfogadná enyhítő körülménynek, ha a vádlott a volt államfőre hivatkozna. Most őszintén, miért fizessen az ember adót, ha lebukott csalókra költik a pénzét, miközben ő ruhát sem tud venni magának?

A Kereskedelmi és Iparkamara fejlesztette tökélyre az ingyenélést. Ez a szervezet önmagában érv a népfelkelés mellett. Nem csinál semmit, de azt drágán. Igazi, tökéletes parazita. Önszántából nem csatlakozna senki, ezért a belépés kötelező. Évente egyszer hallasz róluk, amikor a tagdíjért jelentkeznek. Utálhatsz, utalhatsz. „A közlemény rovatba feltétlenül kérjük feltüntetni a kérelmező adószámát.” Kérelmező, érted, mintha te kérnéd, amit muszáj. A szabadság a felismert szükségszerűség. A levelük szerint, ha igényled, tanácsot adnak üzleti partnerkeresésben. Ők, akik csak a törvény erejével tudnak maguknak ügyfelet szerezni.

Elnökük ott sétált 2010-ben a Vörösmarty téren a Fidesz választási győzelmének estéjén. Arcán önelégült mosoly, csimpaszkodhat. Szívóka bent, a következő időszak megoldva. Majd eltartják a dolgozók. Valami érthetetlen okból üzletembereknek hívják ezeket az egyedeket. Simicska, Nyerges, Parragh, Mészáros Lőrinc és a többi mind az államból él. Nem versenyeznek, nem innoválnak, nem gazdálkodnak. Csak hátradőlnek és szivoláznak. A többit a jogszabályok és a hatóságok megoldják.

Ez a győztes stratégia. A kullancsok szívják az oroszlán vérét, és nem fordítva. Ezért vannak ők a tápláléklánc csúcsán. Vérünket adjuk a hatalmukért.