Lázár János cáfol, és ha ő cáfol, akkor ott kétségnek helye nincs: nem, nem lesz utólagos Simicska-adó. "Nem terveznek" különadót kivetni azon útépítő cégekre, amelyek az elmúlt hét évben – a sors kiszámíthatatlan szeszélyéből – jelentős állami útépítő megrendelésekhez jutottak közbeszerzés keretében.

Jó, láttunk már ugye olyat, hogy nem tervezik, aztán valahogy mégis lett belőle valami, meg valamiért beugrik emlékként egy magabiztos szőke nő, aki majd jól "megvédi" a magányugdíj-pénztárakat, annak se lett jó vége, mindegy; most egyelőre, a következő nyilatkozatig, vegyük kész ténynek: az Orbán-kormány nem tervez legalább 20 milliárd forintot elvenni a Simicska nevével fémjelzett Közgéptől, az útépítési biznisz nagy nyertesétől. Nem is ez az igazán érdekes.

Ha túltettük magunkat azon a hetek óta nyíltnak számító titkon, hogy a Lázár János nevével fémjelzett új hatalmi centrum elszánta magát a Fidesz-közeli oligarchákkal történő leszámolásra, akkor az igazán érdekes az, hogyan és mikor került elő ez a javaslat: a főnök távollétében. A Népszabadság figyelmét legalábbis arra hívták fel informátorai, hogy "a különadó kivetéséről szóló hír már hetek óta kering, ám hogy ez pont akkor szivárog ki, amikor Orbán Viktor miniszterelnök külföldön tartózkodik, az több mint beszédes, és arra utal, hogy Simicska Lajos és vállalkozásai lehetnek az adó célkeresztjében." Pont akkor szivárog ki? Több mint beszédes? Tehát nem csupán a törvénytervezet ténye, hanem időzítése is Simicskát jelenti? Mert az Oligarchamentes Magyarországért Mozgalom – ezek szerint – csak akkor mer lépni, ha Orbán nincs?

Tehát tud róla, de nincs itthon, pro forma, nehogy (túlságosan) hozzá kössék? De könyörgöm, kihez köthető (túlságosan) Lázár János, Kövér László, Seszták Miklós és a többi bátor oligarchátlanító, ha nem a legfőbb főnökhöz? Vagy nem tud róla? Ezt ugye senki nem gondolhatja komolyan? "János, mi történt, amíg nem voltam itthon? Tényleg, hadat üzentél Simicskának? Hát, oké, te tudod. Hogy tetszett az esti meccs?" Kit akarnak hülyíteni az ilyen jó király – rossz rendőr urbánus legendákkal?

Utoljára 1989. január 28-án próbálkozott valaki kihasználni a legfőbb főnök távollétét arra, hogy új üzenetet vigyen át a nyilvánosságba. Pozsgay Imre megvárta, amíg Grósz Károly gépe szépen leszáll Davosban, majd interjút adott a 168 órának, amelyben közölte: az MSZMP történész albizottsága szerint 1956 nem "ellenforradalom", hanem "népfelkelés" volt. A manőver sikerült, onnantól minden más volt. De azért néhány apró történelmi körülmény eltért a maitól: az alfőnök utálta a főfőnököt, suttyomban ellene dolgozott (épp a rendszer megmentése érdekében); az a rendszer hatalomtechnikailag és médiailag is jóval lassabban, bonyolultabban működött, mint a mai; a tömegkommunikációs eszközök még nem tartottak ott, mint ma (fiatalabb olvasóinknak: még nem volt internet).

Lázár azonban Orbán legfőbb bizalmasa, innentől miről beszélünk? Hamarosan egyébként valószínűleg arról, mit talált ki Simicska vitorlázás közben.