Vasárnap elmentem a Mammutba. Semmi. Azután egy Sparba és egy Aldiba. Semmi. Auchanba, Tescóba, IKEA-ba. Semmi. Csak a szokásos vasárnapi ügymenet. A nép egyik része vesz, a másik része elad. A rendszerváltás utolsó megmaradt vívmányainak egyike. Az elmúlt vasárnap, belépve valamelyik áruházba, senki meg nem mondta volna, hogy napokon belül ez a szabadság is elvész. Zsezsgett mindenki a vágóhídon.

Abban lehetett bízni, hogy a hatalmas, professzionális, gyarmatosító multik az itteni létüket fenyegető utolsó csapást már nem azzal a gyáva tompasággal fogadják, mint a korábbi húszat. Gondoltam, már a bejáratnál kedves hostessek fogadnak. A kezembe szórólapot nyomnak, a következő felirattal:

Kedves Vásárlónk! Köszönjük, hogy ezen a vasárnapon is megtisztelt minket a bizalmával. Áruházunkban azért dolgozunk a mai napon is, hogy alacsony árainkkal és magas színvonalú szolgáltatásainkkal újra és újra kiérdemeljük az Ön hűségét. Számunkra a vasárnapi munka nem terhet, hanem felelősséget jelent. Ön azért jött hozzánk ezen a vasárnapon is, hogy vásároljon, kikapcsolódjon, szórakozzon. Szomorúan tudatjuk, hogy a jövőben erre nem lesz lehetősége. Akkor sem, ha máskor nincs rá ideje, akkor sem, ha azon a napon szüksége lenne rá, akkor sem, ha a családjával közösen töltené nálunk a délutánját. Az okokról kérdezze képviselője orvosát, gyógyszerészét.

Ez a szöveg természetesen borzasztóan tutyimutyi lenne ebben a helyzetben. Az beszél így, aki még a kapituláció közben is elnézést kér a puszta létéért. És még ennyit sem sikerült összehozniuk. Nem beszélve mondjuk egy olyan plakátkiállításról, a pénztárak előtt elhelyezve, amely a fideszes modelleket vonultatja fel Órák, táskák, villák címmel. A jobboldalon mindig azt mondták, hogy már miért ne politizálhatnának az egyházak, pedig közpénzből működnek. Akkor már miért ne politizálhatnának a plázák, mikor magánpénzből működnek? Sajnos nem teszik. Ha tényleg küzdeni akartak volna értünk vásárlókért, akkor ezt a szórólapot osztogatják:

Kedves Vásárlóink, kedves Polgártársaink! A kormány korlátozta az Önök szabadságát. Önök a jövőben nem akkor vásárolnak, amikor kedvük vagy szükségük van rá, hanem akkor, amikor a kormány ezt jónak tartja. A kormány emellett olyan büntetőadót vetettek ki ránk, ami ellehetetleníti a működésünket. Ha elhagyjuk Magyarországot, akkor Önök csak a CBA-ban vásárolhatnak. Ha árat emelünk, akkor olyan drágák leszünk mint a CBA. Akár így, akár úgy, Önök rosszul járnak. A kormány döntése miatt családanyáknak és családapáknak kell felmondanunk. Kevesebb adót fogunk fizetni, emiatt az államnak kevesebb pénze lesz iskolákra és kórházakra. Stadionra nem, ezt tudjuk mindannyian. De mindez nem szükségszerű. Önökön is múlik. Aláírásukkal kifejezhetik tiltakozásukat, amelyet eljuttatunk a kormánynak.

Persze, amennyiben a megtámadott multikban lenne minimális büszkeség és életösztön, akkor nem bárgyún tűrnék a folyamatos megaláztatását, hanem maguk hoznának össze legalább egy Tesco gazdaságos tüntetést a rahedli bevételükből, amíg még megvan. Nagyobb megmozdulásra nincs is szükség, 40 ezer tüntető elég volt ahhoz, hogy ugorjon a netadó. Annak érdekében, hogy a KDNP-s inkvizitorokat visszaküldjék madárkákra vadászni, ennyi sem kellene. Ehhez képest ülnek némán, teleszart gatyával. Mintha még lenne bármi vesztenivalójuk. Máskülönben a szórólap így nézne ki:

Honfitársaink! A kormány megszállta az életünket. Nem tűrjük! A fideszesek ellopják a pénzünket, korlátozzák a jogainkat, tönkreteszik az országunkat. Nem tűrjük! Védjük meg a szabadságunkat, védjük meg a boltjainkat, védjük meg a magánéletünket. Találkozzunk a Kossuth téren a következő vasárnap.

Eközben a hangosbemondón két karácsonyi dal között egy szelíd női hang hozzátenné:

Felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét, hogy akciós kaszát és kapát a szerszámosztályon, palackozott üzemanyagot saját márkás benzinkutunkon találnak.