hvg.hu: Mire gondolt konkrétan, amikor azt mondta, hogy az országnak az elmúlt tíz hónapban nemhogy enyhültek a gazdasági problémái, hanem inkább súlyosbodtak?

Kovács László: 2011 első két hónapja során az Unió által előírt és végül kényszeredetten elvállalt 3 százalék alatti hiánynak már több mint 80 százaléka létrejött.

Kovács László

Dudás Szabolcs

Az év elején a viszonylag magas arány ugyan nem szokatlan, de a korábbi években a 40 százalékot soha nem haladta meg. A mostani kiugróan magas értékben a fő szerepet az igazságtalan egykulcsos adórendszer és a tehetősek érdekeit szolgáló más adóváltozások, valamint az Orbán-kormány túlköltekezése játszották.

A szocialista kormányok közfoglalkoztatási programjainak befagyasztása ez év januárjában 90 ezer fővel növelte a munkanélküliek számát. A kormányzati állításokkal ellentétben a személyi jövedelemadó átrendezése és a társasági nyereségadó csökkentése nem jár munkahelyteremtő hatással, ahhoz az élőmunka járulékterheit kellene csökkenteni, ahogy azt az MSZP javasolta is.

Az Orbán-kormány eddigi gazdaságpolitikai lépéseiből egyértelműen kiderült, hogy nincs átfogó, legalább középtávú gazdaságpolitikai stratégiájuk. Intézkedéseik átgondolatlanok, kapkodást mutatnak, egy-egy konkrét probléma megoldása közben újabb problémákat, feszültségeket teremtenek.

hvg.hu: Azt kell mondjam, bagoly mondja verébnek. Nem személy szerint, ön Brüsszelben volt, de idehaza a baloldali-liberális kormányzat idején is csak kapkodtak, még emlékszünk, amikor kiderült, Gyurcsánynak nem lapul reformterv a fiókjában. Gondolom, ugyanilyen lesújtó véleménye van a Széll Kálmán-tervről is.

K.L.: Legyünk igazságosak. A tervezett reformok bevezetését egyrészt nehezítette a válság, másrészt minden eszközzel akadályozta a Fidesz. A Széll Kálmán-terv Orbán Viktor miniszterelnök megszorító csomagjának a fedőneve. Az elképzelések bemutatása körüli időhúzás, és a konkrét intézkedések bejelentésének kerülése, az, hogy csupán a kiadáscsökkentés fő számait nevezték meg, pontosan jelzi, hogy milyen csapdahelyzetbe manőverezte magát az Orbán-kormány. A Fidesz ellenzékben éveken át azzal támadta a Gyurcsány- és a Bajnai-kabinetet, hogy a válság kezelése érdekében megszorításokat vezet be, ahelyett, hogy jelentős adócsökkentést és támogatásnövelést hajtana végre. A választási kampányban is azt ígérték, hogy ha kormányt alakítanak, nem fognak megszorításokat alkalmazni. Ha most mégis megteszik, saját szavazóik körében válnak hiteltelenné. Ha viszont nem teszik meg, tovább rontják az ország megítélését az amúgy is egyre kritikusabb külföldi elemzők, hitelminősítők és a befektetők körében.

Ezért választották azt a megoldást, hogy csak a költségvetés kiadási oldala csökkentésének fő területeit és számait, valamint a döntések előkészítésének, illetve bevezetésének időpontját közölték, de a konkrét intézkedéseket nem nevezték meg. Ez egy ideig megnyugtathatja a nemzetközi pénzügyi köröket, ugyanakkor egyelőre nem járt drámai támogatáscsökkenéssel idehaza.

A külföldi elemzők valóban elismerően méltatják a kiadáscsökkentés szándékát, ám hiányolják a konkrét intézkedések bejelentését. Az Európai Bizottság első reagálása is megemlítette a végrehajtás bizonytalanságát. A bankadó eredeti időhatárának meghosszabbítása és az évi ötszáz millió forint feletti vállalati nyereséget terhelő 19 százalékos adó megígért csökkentésének visszavonása pedig máris érzékelhető csalódást okozott az érintettek körében.

A kormány számára a következő erőpróba a konvergenciaprogram benyújtása és annak fogadtatása lesz az Európai Unióban. Miután öt évig tagja voltam, jól ismerem a konvergenciaprogramok elbírálását végző Európai Bizottság gondolkodását és gyakorlatát. Nemcsak azt fogják vizsgálni, hogy a következő egy-két évben Magyarország betartja-e a 3 százalék alatti államháztartási hiányt és elkezdi-e az államadósság csökkentését, hanem ennek fenntarthatóságát is. Biztosan szóvá fogják tenni, hogy a nyugdíjpénztárakban összegyűjtött megtakarítások kisajátítása vagy az előbb-utóbb mégis csak kivezetett válságadók csak rövid távon csökkentik a hiányt. Hiányolni fogják az olyan szerkezeti átalakításokat és reformokat, amelyek az egyensúlyt tartósan biztosítják.

A konkrétumok hiánya ellenére is látszik, hogy Orbán Viktor megszorító csomagjának – a gyógyszerkasszát, a munkanélküli-ellátást, a nyugdíjrendszert, a közösségi közlekedést és az oktatást érintő kiadáscsökkentésnek – a kárvallottjai a betegek, a rokkantak, a munkanélküliek, a nyugdíjasok és a nyugdíjba készülők, a tömegközlekedést használók és az iskolából 15 évesen szakképzettség nélkül kikerülő fiatalok, vagyis éppen a legnehezebb körülmények között élők lesznek.

hvg.hu: Ezek szerint mégiscsak vannak konkrétumok, különben nem tudná ilyen részletesen felsorolni a kárvallottak listáját. De azt ugye nem tagadja, hogy a kormány gazdasági növekedést gyorsító Új Széchenyi Terve és az adósságcsökkentést szolgáló Széll Kálmán-terv összhangba hozható?

K.L.: Az Új Széchenyi Terv lényegében a Bajnai-kormány Új Magyarország Fejlesztési tervének átkeresztelt változata. Semmiféle többlettámogatást nem jelent a szocialista kormányok fejlesztéspolitikájához képest. Ráadásul az átállás az előző programmal kapcsolatos sorozatos és érthetetlen, alapvetően politikai célú felülvizsgálatok miatt rendkívül lassú. A jelek szerint idén a Széchenyi Terv keretében nem is kerül sor kifizetésekre. Így az uniós támogatások folyósításában közel két év fog kiesni. Amennyiben a megszorítások nem lépnék túl a valóban indokolt mértéket, nem a legnehezebb helyzetben lévőket sújtanák és tényleges szerkezeti reformokkal járnának, akkor kétségtelenül jól egészíthetnék ki a gazdaság élénkítését szolgáló Új Széchenyi Tervet.

hvg.hu: Júliustól új közmunkaprogram indul be. Ön szerint ez nem fogja felszívni a munkanélküliek jelentős részét?

K.L.: A szocialista kormányok „Út a munkához” programjában részt vevők legalább fél éves időtartamra napi 6-8 órás munkalehetőséghez jutottak. Ez a válság idején is képes volt mérsékelni a munkanélküliség növekedésének súlyos szociális hatásait. Ezt a programot szüntette meg ez év elejétől az Orbán-kormány. A júliusban induló új közmunkaprogram feltételei és nagyságrendje egyelőre nem ismert. Addig, átmeneti megoldásként vezettek be egy, a korábbinál lényegesen kisebb hatású programot, amely évente egy-két hónapon keresztül biztosít napi 4 órás közmunkát, a korábbinál jóval alacsonyabb, a segélynél alig magasabb jövedelmet.

hvg.hu: A Széll Kálmánt-tervben a kormány kiemelten kezeli a nyugdíjkassza kiegyensúlyozását. Többek között felülvizsgálják a rokkantnyugdíj és a korengedményes nyugdíj intézményét is. Ezeket az intézkedéseket ön támogatja?

K.L.: A rokkantnyugdíjra, valamint a korkedvezményes nyugdíjra való jogosultság felülvizsgálata önmagában nem kifogásolható, ha betartják az igazságosság és méltányosság követelményét. Az azonban elgondolkodtató, hogy a kormány eleve kitűzte százezer rokkantnyugdíjas visszaterelését a munka világába; a felülvizsgálat megkezdése előtt honnan tudják, hogy éppen ennyi a valamilyen fokon mégiscsak munkaképes rokkantnyugdíjas, hogy a valóságban mennyien vannak az indokolatlanul leszázalékoltak? Ismereteim szerint egyébként ezen a területen nincsenek jelentős tartalékok, mert a szocialista kormányok többször is szigorították a szabályozást. Ráadásul a csökkent munkaképességűek munkába állításához megfelelő számú, erre alkalmas munkahelyre van szükség. Más a helyzet a korkedvezményes nyugdíjba vonulással. Csak döntés kérdése ennek megszüntetése, pl. a fegyveres testületeknél és a tűzoltóságnál. Ezzel jelentős megtakarítást lehetne elérni, ugyanakkor egy ilyen lépés máris igen erős ellenállásba ütközött, ráadásul nagymértékben csökkentheti ezeknek a fontos pályáknak a vonzerejét.

hvg.hu: Az MSZP szerint mire számíthatnak a devizahitelesek? És mit szól ahhoz, hogy Orbán Viktor kilátásba helyezte a rezsiköltségek befagyasztását?

K.L.: A jelek szerint a kormány feladta a többször megígért Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozását. A devizahiteleseken inkább az segítene, ha meggondolatlan kijelentések, illetve döntések nem gyengítenék időről időre a forint árfolyamát. Ami a rezsiköltségek befagyasztását illeti, a piacgazdaságtól idegen módszerekkel hosszabb távon nem lehet befolyásolni a háztartások közüzemi számláit. Az ilyen megalapozatlan lépéseknek általában több a káros mellékhatása, mint az eredménye. Gondoljunk például a csodafegyvernek szánt válságadók máris érezhető áthárítására az emberekre.