Szalai Annamária a jelenlegi kormányzat emblematikus alakja volt. Tudott mindent, amit ez a kormányzat tud, a média világában tökéletesen megvalósította mindazt, amit ez a kormányzat úgy általában megvalósítani akar.

Nincsenek közös élményeink, nem voltak nagy összeütközéseink, személyesen legfeljebb három-négy alkalommal találkoztunk. Az életéről, a politikai karrierjéről nem is igen tudnék mit írni, azt már megtette a Magyar Narancs 2010-es igen alapos cikkében.

Mi nem egy pályán játszottunk Szalai Annamáriával: ő hatalomtechnikus volt, abban az egyik legjobb. A szakmai érvek az ő szemében eszközt jelentettek. Amikor az ORTT-ben Majtényi László mellett dolgoztam, tapasztaltam, hogy többször is Majtényival szavazott, ha az érdekei úgy diktálták, lelkesen hivatkozott szakmai érvekre, ha viszont nem ez vezetett a céljai eléréséhez, könnyen átlépett az érveken, a korábban általa hivatkozott gyakorlaton, akár a jogszabály betűjén is.

A 2010-es médiatörvényekkel nagyon sok olyat elért, melyekről mi évek óta írtuk a tanulmányokat és a koncepciókat. A média és a távközlés közös felügyelete egy konvergens hatóság keretében, hatósági rendeletalkotási jog, a médiahatóság és a versenyhatóság szoros együttműködése a médiapiaci eljárásokban. Ám ezek az eredmények egyáltalán nem a korábban megfogalmazott terveken alapultak, egyszerűen kiválóan szolgálták a hatalmi ambíciókat. Így azonban a naiv szakmai elképzelések a megvalósítás során szükségszerűen önmaguk torzóivá váltak. Szalai Annamária végül egy olyan rendszert álmodott meg és hozott létre, amely minden korábbinál kiszolgáltatottabbá tette a médiarendszer szereplőit, és minden korábbinál szorosabbra fűzte a politikai és a gazdasági érdekeket. Mindezzel kiválóan szolgálva a Fidesz médiapiaci és nyilvánosságbeli hegemóniáját.

Az általa felépített rendszerről azonban most kiderülhet, hogy túlságosan is az ő személyére formálták. Olyan gazdasági és szimbolikus hatalom összpontosult a kezében, melyre csak nagyon kevesen tarthatnak igényt. Elérte, hogy kormányzati szinten az NMHH és a Médiatanács a távközlés és a média kizárólagos ura legyen, ráadásul a gazdasági hátország teljes egyetértésével.

Nyilván hónapok óta zajlik már a helyezkedés, az utódkeresés, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ekkora bizalmat egyetlen ember még egyszer nem kaphat.

Szalai Annamária kitörölhetetlenül beleírta magát a magyar médiarendszer történetébe. Képes lett volna ezt úgy is elérni, hogy eközben nem áldozza be a médiaszabadság maradékait.

Nyugodjon békében.