"E botrány után az 'emberi jogok' szóösszetétel el sem hagyhatná az amerikai politikusok és kormányzati tisztségviselők száját." (Lovas István, Magyar Nemzet)

 

Kísértet járja be a reptéri várókat, Edward Snowden kísértete. Az államtitkokat közzétevő 29 éves rendszeradminisztrátor védelmére, ikonizálására szent koalíciót hozott létre a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német zöldek. Anna Chapman orosz kémnő házassági ajánlatot tett neki; egy német nyugdíjas asszony közölte, ő örökbe is fogadná, ne bolyongjon már az a szegény fiú ide-oda, a végén még megfázik; a Jobbik pedig politikai menedékjogot adna neki, hogy bevonhassák őt "a megfigyelési ügy részleteinek tisztázásába". Igen, így megy ez szakértői körökben: mi befogadjuk, ő hozza a négy laptopját, oszt jöhetnek a részletek.

Ha minden jól megy, akkor a seremetyevói tranzitváróban dekkoló lelkiismeretes, szabadságpárti fiatalember, aki legutóbb 500 dollárral segítette a libertárius Ron Paul kampányát, hamarosan egy olyan országban (vagy annak követségén) találhatja magát, mint Kuba, Bolívia, Ecuador vagy Venezuela, ahol különleges kultusza van az egyéni emberi jogoknak, főleg a magánszféra tiszteletének, az elektronikus adatvédelemnek. Jó, próbálkozott ő Németországgal és Franciaországgal is, de ott nem kellett, fogalmunk sincs, miért, talán mert Amerika partnerei – nem lehet ugye mindenre gondolni, ha az ember négy laptoppal Hong Kong felé tart.

Véletlenül sem állítanám, hogy a lelkiismeretes, szabadságpárti fiatalember a kínai vagy az orosz titkosszolgálat, vagy ami még rosszabb: a WikiLeaks megbízásából mentette tele a pendrive-ját amerikai államtitkokkal, az viszont elég sokatmondó, kik háborodnak fel látványosan azon, hogy egy kémszolgálat kémkedett: mindenki. A radikális baltól a liberálisokon, nemzeti szuveréneken és az obligát zöldeken át a radikális jobbig. Még a tónusuk is megkülönböztethetetlen, amikor a – számukra máskor teljesen közömbös – egyén jogait védik az amerikai túlhatalomtól.

Miközben a) az észak-koreai lágerek ellen soha nem háborognak, b) bármely idegennel készek meztelenül szaunázni, c) nem tudják, mi az a metaadat, de fenyegetően hangzik, d) a saját államuk titkosszolgálata iránt kétszer akkora az ingerküszöbük, mint az amerikai iránt, pedig a britek még a fiatalember szerint is rosszabbak az NSA-nél, a franciák meg egy konkrét rémálom. Ez nem is kettős mérce, ez már egy egész mércegyűjtemény. A jónép természetesen Nagy Testvérről beszél, "szép új világot" vizionál, a romlottabbja éjjel United Stasi of America feliratot vetít a berlini amerikai követség épületére.

"Mert bármilyen utóéletet éljen is a botrány, bármire használják is ki, a meghasonlottságában az emberiségért tenni akaró egyén mindig érdemes lehet a szimpátiánkra" – hozakodott elő ars poeticájával Zord Gábor László (Magyar Nemzet), valószínűleg nem teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy ez az emberiségért tenni akaró egyén történetesen az amerikaiaknak ártott (sőt, mint arról a The Washington Post beszámolt, a kár nagyobb lehet, mint gondolnánk). De próbálta volna csak leleplezni mondjuk az UD Zrt. és a jelenlegi állampárt kapcsolati hálóját, máris nem lenne érdemes a szimpátiánkra.

Amerikának keresztbe tenni mindig hálás feladat, és a jutalom, a mennybe menesztés garantáltan nem marad el. De mi is történt pontosan? Az amerikai nemzetbiztonsági szervek legkésőbb szeptember 11-e óta első számú prioritásuknak tekintik a terrorista támadások megelőzését, és az egy szem bostoni merénylet kivételével ez sikerült is. Ha jól értjük, akkor az NSA – európai társszerveivel együtt – nem olvasott bele mailekbe, hanem nettó adathalászatot folytatott, algoritmusokat futtatott, információkat rendszerezett, profilokat állított össze, leginkább külföldi állampolgárokról (ha amerikaikról is, akkor valóban törvényt sértett), hívásokról, SMS-ekről szóló adatmilliárdokat gyűjtött, együttműködésre bírva a Verizont, a Google-t, a Yahoo!-t, az Apple-t és a Facebookot.

Amely cégek, ha úgy vesszük, mást sem csinálnak, mint adatokat halásznak és bányásznak, orwellkednek, szép új világot teremtenek – és ez nekünk nagyon is megfelel, hiszen mindezt mi hagytuk jóvá.

Az NSA-nek meg az a feladata, hogy ez a netezés úgy történhessen a részünkről békében, hogy közben ne robbantsan fel minket az internetkávézóban az Iszlám Dzsiháddal A Világ Békéjért Forradalmi Front helyi lerakata. Ez a Cég törvényes feladata, ezért tartják fenn az adófizetők pénzén. És ezzel nemcsak Amerika, de Európa biztonságát is védik. Ezzel szemben az égvilágon senki nem hatalmazta fel Edward Snowdent arra, hogy ő úgy ítélje meg: ezek meg azok a file-ok "közérdekű információk", kontextusra való tekintet nélkül a nyilvánosságra tartoznak, hadd ismerje meg mindenki, milyen stratégiával dolgoznak pl. a Cég emberei a kínai hackerekre, orosz titkosszolgákra, németországi iszlamistákra. Nála van állítólag a jelenleg fedésben dolgozó összes CIA-ügynök listája is.

Én meg holnap úgy döntök, Snowden édesanyjának svájci bankszámlája, vagy barátnőjének a szerverén található bikinis fotói "közérdekű adatok" – akkor már közzé is tehetem azokat? Egy titkok nélküli világ, ahol minden szivárogtató automatikusan a mennybe megy (még ha csak a híres 15 percre is), ahol kvázi népszavazás kérdése, hogy egy országnak milyen titkosszolgálatra van szüksége, nem csak nemzetbiztonsági szempontból lenne tényleg orwelli rémálom.

Csak hogy egyértelmű legyen: jogszabályok áthágása, kormányzati szervek kontroll nélküli túlterjeszkedése működő demokráciában elfogadhatatlan, ehhez nem kell civil libertárius érzékenység. A terrorizmus nem amerikai fóbia, hanem tényleges fenyegettség, de ettől még persze egy kormányzat sem léphet át törvényes határokat, nem nyúlhat bele az életünkbe. Nem a hatalom jó szándékában kell bízni, hanem transzparencia kell, abúzus-álló intézményes garanciák kellenek, és ezek történetesen Amerikában léteznek, nálunk nem.

Hol marad a magyar Amerika-ellenesek, jogvédők nagy felháborodása a közszolgákra ráeresztett titkosszolgálatok miatt (incl. házkutatás, bepoloskázás, e-mail-olvasás, operatív megfigyelés)? És lesz-e felháborodott Magyar Nemzet-vezércikk amiatt, hogy láthatóan elszabadult a pokol a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál? Csak kérdem.

Hogy az NSA követett-e el törvénytelenséget, hogy alkotmányellenes területre tévedt-e, még nem tudjuk, majd a Kongresszus szakbizottsága előtt kiderül, Snowden legalábbis eddig nem szolgáltatott erről kézzelfogható bizonyítékot. Az viszont biztos, hogy az NSA 2009-ben két amerikai merényletet akadályozott meg, és Németország is világossá tette, hogy a társszervnek volt köszönhető több terrortámadás megakadályozása. Nem a cui bono a kedvenc érvem ez ügyben, de mégis mire számított ez a derék fiatalember, kik járnak majd jól a hatalmas leleplezéseivel?

Julian Assange és a patetikus hazudozó Michael Moore "az év hősének" nevezték Snowdent. Lelkük rajta. Meg azon a világon, ami itt létrejön, ha kiderül, mit is tartalmaz a derék, lelkiismeretes fiatalember pendrive-ja és négy laptopja.