Minden határon túl: Orbán közel-külföld politikája
Koncepciójának lényegi eleme, hogy minden határon túli közösségben a politikai befolyás eszközeként működtetni kell legalább egy trójai pártot. Vélemény.
Hat éve, még azelőtt, hogy az Orbán-rezsim kiterjesztette volna a választójogot a könnyített eljárásban magyar állampolgársághoz jutó határon túli magyarokra, tettem egy előrejelzést, hogy ebből sok jó nem származik majd, társadalmi feszültség és nemtetszés-nyilvánítás (itt az erre vonatkozó újabb felmérés) a határ két oldalán annál inkább.
Három hónappal ezelőtt Orbán Tusnádfürdőn a tőle megszokott migránsozással, kultúridentitás-vesztős félelemkeltéssel plusz sorostervezéssel ráfordult a 2018-as magyarországi parlamenti választások kampányára, és szavazásra szólította föl főként 50-es, 60-as korosztályú hallgatóságát. A hazai permanens gyűlöletkampánnyal párhuzamosan a Fidesz beleáll a kollektív tudat militarizálásának a határon túli exportjába. Orbán akciója innentől kezdve nemzetközi biztonságpolitikai kérdés is.
A hibrid háború Oroszország kelet-ukrajnai inváziója és a Krím annektálása óta vált a közbeszédben is honos fogalommá. Arra utal, hogy a támadó által alkalmazott nem hagyományos hadviselési eszközök szerepe akár felülmúlja a reguláris katonai eszközök jelentőségét. Egy másik ország társadalmának dezinformációja és célzott befolyásolása hazugságok, rémhírek terjesztésével egyik kiemelt eleme a hibrid hadviselésnek.
A gyűlöletkeltő hazugsághadjárat tankönyvi esete például az orosz trollmédia által legyártott, migránsok által megerőszakolt németországi orosz kamasz lányról szóló hír. Ennél is tankönyvibb a Soros-terv című agymosás. Egyébként figyelemre érdemes, hogy Orbán júliusi egysoros terve még négy pontból áll, az éppen soros, szeptemberi/októberi terv már hétpontos.
Aktív intézkedések
Amikor Putyin trollhadosztálya teríti az olyan típusú dezinformációt, aminek célja az Oroszország határain kívül eső társadalmak összezavarása, politikai vélekedések manipulációja, rasszista vagy nacionalista indulatok gerjesztése, nota bene választások befolyásolása manipulatív propagandával, azt titkosszolgálati terminológiával aktív intézkedésnek nevezik. Ehhez fogható akciókat általában titkosszolgálati műveletek keretében hajtanak végre állami szintű szereplők. Orbán önbizalma és taktikai érzéketlensége kell ahhoz, hogy célterepre vonuljon, és egyes szám első személyben tekintse idiótának és butítsa a közönséget.
Az ilyen beavatkozás nyilván nem nemzetrészek közötti kapcsolatépítés, sem határon túli kisebbségvédelmi vagy kisebbségtámogatási politika, ugyanis a kisebbségnek nem érdeke, hogy manipulatív hazugságkampány áldozata legyen. Nem érdeke kreált ellenségképek dédelgetése és a gyűlölködés. Ez pszichológiai hadviselés, ha úgy tetszik: agresszió. Egyszersmind nemzetbiztonsági fenyegetés arra az államra nézve, amelynek társadalmát, közösségét a dezinformatív propaganda megcélozza. Ez abban az esetben is igaz, ha az agresszor elsődlegesen – de nem csak – belpolitikai érdekek mentén hajtja végre a műveletet (hazai választási eredmények befolyásolása – ezért teremtette meg a választási eredmények külföldi szavazatokkal való befolyásolhatóságának jogi hátterét).
Külön értekezést is megérne az a vonatkozása a történetnek, hogy az akciót egy NATO-tagország kormányfője hajtja végre egy másik NATO-tagállam területén, ami példa nélküli a szervezet közel 70 éves történetében. Érdemes felidézni: Németország és Hollandia ez év tavaszán megakadályozta, hogy területükön török miniszterek a jogállamot szintén leépítő Erdogan alkotmánymódosító népszavazása mellett kampányoljanak. (A szavazás után az azeri és a fehérorosz diktátor, valamint Orbán gratulált elsőként az eredményhez, a török elnök diktatúrájához.)
Rejtett invazív pártfinanszírozás
Orbán a határon túli befolyási övezetnek tekintett területeken az aktív intézkedések tartományába sorolódó további eszközöket is bevet. Ezek eredményeképpen az erdélyi magyar politikai játékmezőn domináns szereplővé vált. Pénzcsapok megnyitásával és elzárásával, helyzetbe hozással és zsarolással diktálja a szabályokat és kényszeríti ki az akaratát. A két kisebb magyar erdélyi párt gyakorlatilag a Fidesz által gründolt projekt. Orbán az RMDSZ-t akarta sarokba szorítani, zsarolási potenciál megszerzésére hajtott. Ingerelte őt, hogy Markó Béla korábbi pártelnök kiegyensúlyozottabb viszonyra törekedett a magyarországi politikai szereplőkkel és a mindenkori magyar kormánnyal. Orbán az erdélyi magyar politikába való permanens beavatkozással, közösségi feszültségek kiprovokálásával minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy az RMDSZ országos szintű érdekérvényesítő képessége csökkenjen.
A Fidesz Erdély-politikájának címszavai: támogatás, helyzetbe hozás, kegyvesztés, zsarolás, rövid póráz. Orbánhoz hasonlóan barátja, Putyin is saját befolyási övezetnek tekinti az orosz közel-külföldet. (Ez egyébként orosz geopolitikai hagyomány.) Putyin ölelésében egykori ukrán helytartója, Janukovics futott be ilyen címszavakkal kijelölt pályát, mielőtt elsöpörte a Majdan.
A szelektív juttatások invazív politikája a többi határon túli közösségben is megvalósul. A rejtett pártfinanszírozás és választási kampányfinanszírozás a Felvidéken szintén bevett gyakorlat. A 2010 óta parlamenten kívüli MKP-t Orbán tartja életben, mert közel-külföld koncepciójának lényegi eleme, hogy minden határon túli közösségben a politikai befolyás eszközeként működtetni kell legalább egy trójai pártot. Rendszeres százmilliós juttatások (pl. itt vagy itt) síkosítják az úgynevezett stratégiai partnerséget (népi szóhasználattal farba kamatyolást).
A beinjektálások nem engedik kihullani a normális esetben eltűnésre ítélt párt lelakott arcait, és újabb hiteltelen figurákat termelnek. A Fidesz-befolyású MKP politikája értelmében a felvidéki magyarság kultúr-etnikai alapú elhatárolódása a cél, és ehhez kell a többségi nemzettől való területi izolálódás. (Vagy fordítva. Mindegy, mert ugyanaz.) A párt jelenlegi elnöke szerint nemkívánatossá vált Dél-Szlovákiában az észak-dél irányú infrastruktúrafejlesztés. Mečiarnak is volt ilyesfajta politikája, annyi különbséggel, hogy ő délebbre tette a záróvonalat.
Fico ellentörvényének hatása
Lélekszámából adódóan a szlovákiai magyar közösség is jelentős potenciális Fidesz-szavazóbázis lenne. Annak, hogy a Fidesz a szlovákiai magyarlakta területeken eddig nem művelt olyan mértékű közéleti tatárjárást, mint Erdélyben, az egyik oka az, hogy Kövér és Orbán kevésbé szeretnek a Felvidékre járni, mint Székelyföldre, ahol nagyon jól és politikai értelemben elemükben érzik magukat.
A másik ok egy paradox helyzet. A szlovákiai magyarságot gyakorlatilag a Fico-féle kettős állampolgársági ellentörvény védi valamilyen mértékben Orbán expanzív politikájától. Orbán anno azt ígérte, hogy nem adja ki más államoknak a magyar állampolgárságot igénylő határon túli magyarok adatait. Azzal, hogy választások előtt személyes, névre, címre szóló kampányleveleket küldözget a határon túli magyar állampolgároknak, ígéretét megszegve kiszolgáltatja az érzékeny személyes adatokat. Nyilván Orbánnak fontosabb szempont, hogy ezek az emberek éljenek a magyarországi választójogukkal és szavazzanak a Fideszre, mint az, hogy a szlovák szervek így hozzájuthatnak, és nyilván hozzá is jutnak a magyar állampolgárságért folyamodók jegyzékéhez.
A kiszolgáltatottságtól (szlovák állampolgárság elvesztése) való félelem a felvidéki magyarokat visszatartja az állampolgársági kérelemtől és a választójog gyakorlásától. A szlovákiai magyar voksok kis száma miatt Orbánnak nem kifizetődő masszív felvidéki választási kampányokra időt, energiát fordítani. A kárpátaljai magyarok vonatkozásában hasonló a helyzet.
Határon túli Fidesz-birodalom
Korábban létezett a kisebbségi magyar sajtónak egy támogatási koncepciója. Magyarország mindenekelőtt pénzt adott a jelentősebb médiumoknak, amelyeknek ezekben a kis közösségekben nincs lehetőségük piaci alapon fenntartani magukat. Ez egyre inkább átalakul, támogatás helyett befolyásszerzés van. A Fidesz Erdélyben a magyarországi viszonyoknak megfeleltethető módon tarol a médiapiacon, kicsinálja a vele szemben nem lojális szereplőket. A határon túli média Fidesz-propagandává züllesztésének trendje egyik lényegi eleme Orbán befolyásiövezet-politikájának.
A szlovákiai magyar sajtóban Orbánnak pillanatnyilag nincs erős pozíciója. A Fidesz-pénzcsapokra jelenleg csak néhány, auditált látogatottsági adatokat nem közlő kis hírportál van rákötve, ezeket a Fidesz helyi tagozatának, az MKP-nak a holdudvara tölti meg tartalommal. Orbán itt is nagyobb médiabefolyást akar, ehhez biztosítja az anyagi fedezetet.
A Fidesz-kormány 2011 óta kiemelten támogatja az egyházakat, mindenekelőtt Erdélyben. Újabban főként ingatlanberuházásokat, templomok és más egyházi létesítmények építését.
Az utóbbi két évben nem kis pénzt, forintban milliárdos nagyságrendű összegeket tol a határon túli stadionpolitikába. Olyan látványprojektekbe is, amelyekről nyilvánvaló, hogy értelmetlenül nagyra méretezett, kihasználatlan kapacitású létesítmények lesznek. (A határon túli támogatásokról az Átlátszó Erdély készített egy rendszerező igényű tanulmányt.)
E beruházások mögött nehéz nem látni a befolyásnövelés és szavazatszerzés motivációját Orbán részéről, főleg úgy, hogy személyes választási kampánykörutak keretében tartja az avatóünnepségeket. Az egyházak mellett az erdélyi magyar pártok szintén a Fidesznek kampányolnak a magyar parlamenti választások előtt.
A fentiek alapján nyilvánvaló: nem egyszerűen arról van szó, hogy a határon túl Orbán felé lejt a pálya, mert ő volt az, aki a határon túliaknak gesztusokat tett és ezért népszerű. Ez hegemóniatörekvés és annak megvalósítása. Nem ad hoc módon, hanem koncepció alapján. Masszív és agresszív politikai invázió pénzzel és nyomásgyakorlással: gyűlöletkeltéssel, sorosozással, médiabefolyással, megvásárlással, zsarolással, válogatás nélküli politikai és pszichológiai eszközökkel.