A megbeszéléseken öt ország - Dél-Korea, az Egyesült Államok, Kína, Japán és Oroszország - képviselői folytattak megbeszéléseket az észak-koreai tárgyalóféllel arról, hogy milyen körülmények között adná fel nukleáris tevékenységét a külvilágtól hermetikusan elzárt ország.

Az Egyesült Államok azt szerette volna elérni, hogy Észak-Korea teljes egészében zárja le atomprogramját. Christopher Hill amerikai főtárgyaló több ízben is külön folytatott kétoldalú tárgyalást az észak-koreai küldöttségvezetővel, aki azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Phenjan tovább üzemeltethesse békés célú, energiát előállító atomberendezéseit. Az amerikai fél viszont végig a tárgyalások folyamán azt az aggodalmát fejtette ki, hogy Észak-Korea bármikor titokban áttérhet a nukleáris fegyverek gyártására.

"Az Egyesült Államok soha nem fogadja el, hogy Észak-Korea könnyűvízzel működő reaktorokkal rendelkezzen" - szögezte le Hill, aki elmondta, Phenjan mindenáron be akarta vetetni a megállapodásba, hogy ragaszkodik a könnyűvizes reaktorhoz, ezt azonban rajtuk kívül senki más nem akarta.

Észak-Korea segélyeket is akar nukleáris fejlesztése befagyasztásáért cserébe, többet, mint amennyi annak felszámolásához kell. Washington viszont szeretné látni a program ellenőrizhető felszámolását bárminemű segély folyósítása előtt.

Kim Kje Gvan észak-koreai külügyminiszter-helyettes vasárnapi pekingi sajtóértekezletén megismételte azt a korábbi phenjani álláspontot, mely szerint az országnak azért kell nukleáris fegyvereket gyártania, mert az Egyesült Államok atomfegyverekkel fenyegeti. Az észak-koreai főtárgyaló ismét felszólította
Washingtont, hogy a tárgyalások szünetét használja fel az eddigi politikáján való változtatásra.

A hatoldalú tárgyalások két éve kezdődtek, és a mostani forduló már a negyedik volt. Most sem történt érdemi előrelépés, így a résztvevők úgy döntöttek, hogy berekesztik a megbeszéléseket, amelyeket kínai kormányforrások szerint három hét múlva folytatnak.

Kína, mint a tanácskozás vendéglátója, a tervezett közös közlemény helyett "elnöki nyilatkozatot" adott ki, amely szerint "a résztvevők megerősítették, a hatoldalú tárgyalások célja a Koreai-félsziget békés úton való atommentessé tétele."

Mint Vu Da-vej (Wu Dawei) kínai külügyminiszter-helyettes közölte, a szünetben minden résztvevő tájékoztatja kormányát és tanulmányozza a nézeteltérések áthidalásának lehetőségeit, és egymással is kapcsolatban maradnak. Ez utóbbi vonatkozik Washingtonra és Phenjanra is. Vu azonban figyelmeztetett: nem biztos, hogy sikerül végül megállapodniuk a résztvevőknek.

Vasárnap kétoldalú japán-észak-koreai megbeszélésekre is sor került Pekingben, de a két főtárgyaló, Szasze Kenicsiro és Kim Kje Gvan találkozóján nem történt előrelépés a Phenjan által évtizedekkel ezelőtt elrabolt japán állampolgárok ügyében. Japán ezúttal is követelte, hogy engedjék szabadon a még élő elraboltakat.

Tokió szerint a kérdést meg kell oldani, mielőtt Japán és Észak-Korea diplomáciai kapcsolatba lép egymással. Phenjan viszont lezártnak tekinti az ügyet és 2004 vége óta nem is volt hajlandó e témában kétoldalú tárgyalásokra. Kim Dzsong Il észak-koreai vezető 2002-ben elismerte Koidzumi Dzsunicsiro japán kormányfővel való találkozóján, hogy az 1970-es, majd az 1980-as években elraboltak 13 japán állampolgárt, hogy kémnek képezzék ki őket. Öten azóta hazatértek Észak-Koreában született gyermekeikkel együtt, a további nyolcról viszont Phenjan azt állítja, hogy meghaltak. Japán azonban több információt akar sorsukról és további három elrabolt személy ügyének feltárását is szorgalmazza. Japán a kérdést a hatoldalú tárgyalások napirendjére akarta tűzni, de Dél-Korea, Kína és Oroszország lebeszélték erről hivatkozva arra, hogy a pekingi megbeszélések csak a nukleáris válságról szólnak.