Az ukrán nacionalista Sztepan Bandera 1959-es megölése óta a szovjet hírszerzés és utóda, az SZVR nem foglalkozik Moszkvának kellemetlen személyek fizikai likvidálásával – legalábbis ezt állítja Szergej Ivanov szóvivő, aki tagadja, hogy az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálatnak köze lenne Alekszandr Litvinyenko megmérgezéséhez. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) brit menedékjogot élvező, Londonban élő volt alezredese szervezetében a tallium károsodás nélkül elviselhető legmagasabb mennyiségének háromszorosát mutatták ki, s ő maga és barátai arra gyanakodtak, hogy a Kreml keze van a megmérgezésében. A volt alezredes azzal a fenyegetőzésével cseppenthette az utolsó cseppet volt munkaadói poharába, hogy feltárja Anna Politkovszkaja rendszerbíráló újságírónő moszkvai meggyilkolásának részleteit.

Litvinyenko a kórházban

A 44 éves Litvinyenkót, aki most úgy néz ki, mint egy öregember, vagy egy kísértet, november 1-jén szállították kórházba, miután egy londoni japán étteremben olasz ismerősével, Mario Scaramellával találkozott, aki a csecsenföldi emberjogsértéseket leleplező Politkovszkaja megölésére vonatkozó értesüléseket osztott meg vele. Scaramella nem evett semmit, viszont átadott Litvinyenkónak egy olyan FSZB-ügynökök nevét is tartalmazó iratot, akiknek állítólag közük volt az újságírónő meggyilkolásához. Mindamellett Litvinyenko nem vádolja Scaramellát a mérgezésben való részességgel. Egy barátja szerint az olasz tudós egy hete a római brit nagykövetségen a MI6 titkos szolgálat oltalmába helyezte magát, miután megtudta, hogy a mérgezés gyanújába keveredhet. Mario "fél, hogy az oroszok és a csecsenek vadászni kezdenek rá, és végül bűnbakká válik" - mondta Scaramella barátja, aki politikus lévén ragaszkodott inkognitójához.

Juscsenko: előtte - utána © AP

Nem ez az első eset, hogy egy mérgezési ügy kapcsán orosz (vagy ukrán) titkosszolgálatokat emlegetnek.  2004. decemberében egy előkelő bécsi magánkórházban Viktor Juscsenko orvosa megerősítette azt, ami addig csak gyanú volt: a korábban kifejezetten jó svádájú ukrán elnök arcán keletkezett torzulásokat bizonyosan mérgezés okozta. Az arc elkékülését, a bőr alatti faggyúmirigyek megduzzadását, az emésztőrendszer és mindenekelőtt a máj megbetegedését okozó dioxinmérgezés több mint 200 formában ismert. Juscsenko vérében állítólag a normális mennyiség hatezerszerese volt dioxinból. A találgatások megindultak, hiszen Juscsenko éppen a 2004-es választási kampányban kaphatott az alattomos méregből. Oleh Ribacsuk, Juscsenko választási kampánytörzsének vezetője később azt nyilatkozta, hogy titkosszolgálati források már a kampány során előre jelezték neki, Juscsenkot meg akarják mérgezni.

Az idén október 7-én meggyilkolt Anna Politkovszkajával ugyan lesből támadó bérgyilkos végzett, a 48 éves, a kormány számára kényes csecsenföldi orosz jogsértésekkel is foglalkozó zsurnaliszta azonban már korábban is életveszélyben élt: két évvel ezelőtt kis híján megmérgezték, másfél éve pedig - több halálos fenyegetés hatására - néhány hónapra külföldre költözött. A közismert oknyomozó újságíró meggyilkolása mögött az első sajtóelemzések Ramzan Kadirov oroszbarát csecsen miniszterelnök körét sejtik, az elkövető azonban nem került elő. (Kadirov apja, Ahmad 2004-ben lett robbantásos merénylet áldozata.)

Anna Politkovszkaja © AP

De zavarosak a körülményei egy máris népszerű orosz újságíró, Jurij Scsekocsihin 2003-as halálának is. Az 53 éves - parlamenti képviselőként is tevékenykedő - publicista gyanús körülmények között, egy állítólagos „heves allergiás sokk” következtében hunyt el, ám ismerősei szerint a több évtizedes szakmai múlttal rendelkező újságírót megmérgezték. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy nem sokkal az „allergiás sokk” előtt Scsekocsihin arról cikkezett, hogy az orosz titkosszolgálatoknak is közük volt a csecsen terroristák számlájára írt 1999-es moszkvai lakóházrobbantásokhoz.

És ha már a Kadirov-családnál tartunk: 2003-ban éppen Ahmed Kadirov (később felrobbantott) egyik szövetségesét, Anatolij Popov csecsenföldi miniszterelnök szenvedett súlyos ételmérgezést, éppen a választások előtt egy héttel. Már akkor azt állították, hogy Popovot valójában meg akarták mérgezni.

Azonnal ható méregbe mártott levéllel ölték meg a csecsen szélsőségesek oldalán harcoló jordán származású Emir el-Hattabot 2002 tavaszán. Az Interfax hírügynökség akkori jelentése szerint a rendkívül kényes művelet végrehajtásában egy Csecsenföldön harcoló arab ügynök vett részt, akit korábban egy másik szovjet utódállam titkosszolgálata szervezett be.

Egy furcsa magyarországi haláleset kapcsán is emlegetik az orosz titkosszolgálatot. Halmi Zoltánt és Rimner Gábort még a nyolcvanas években ítéltek hosszú börtönbüntetésre, amiért amerikai titkosszolgálatnak kémkedtek. A rendszerváltás után azonban a többi nyugati kémhez hasonlóan őket sem rehabilitálták. A két férfi ezért úgy döntött, a sajtóban fogja támadni azokat az akkor még mindig a magyar katonai és polgári titkosszolgálatban dolgozó embereket, akiket anno a Szovjetunióban történt kiképzésük ideje alatt nagy valószínűséggel beszerveztek a szovjet szolgálatok.

Rimner csak azt követően állt le sajtóban indított hadjáratával, hogy volt rabtársa furcsa körülmények között infarktusban elhunyt, ráadásul éppen aznap, amikor Rimner is hasonló tünetekkel lett rosszul egy budapesti étteremben. Ám ameddig Halmit elvitte a mentőautó (melyben meghalt), addig Rimner azt megelőzően hagyta el az éttermet, hogy a mentő odaért volna. Az ügy érdekessége, hogy Halmi halála és Rimner rosszulléte tíz nappal azután történt, hogy a két férfi együtt kávézott egy kereskedelmi televízió stúdiójában, ahová vendégként hívták meg őket.