A németek bizakodnak

A leszerelés előremozdítását reméli Németország a moszkvai hatalomváltástól. Külügyi források szerint az ezzel kapcsolatos egyeztetés céljából már a közeli napokban az orosz fővárosba utazik Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter. Mindenekelőtt Dmitrij Medvegyev új elnökkel folytat megbeszéléseket leszerelési kérdésekről, különös tekintettel a hagyományos fegyverzetek korlátozásáról szóló, a korábbi moszkvai vezetés által felmondott nemzetközi szerződésre.

A Dmitrij Medvegyev új orosz elnök beiktatása után két nappal tartandó parádé világos üzenetet hivatott küldeni a világnak: Oroszország ismét katonai nagyhatalom. Elődje, Vlagyimir Putyin hétfőn mindazonáltal óva intett attól, hogy a felvonulást bárki kardcsörtetésnek tekintse; szavai szerint Moszkva senkit sem fenyeget.

Jóllehet Putyin nyolcéves elnöksége alatt Oroszországban nyolcszorosára – mára évi 40 milliárd dollárnak megfelelő összegre – emelkedett az orosz védelmi költségvetés, szakértők szerint a hadseregnek még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy helyreállítsa a szovjet korban elért ütőerejét. Az orosz fegyveres erők ma ugyanis csak halvány árnyékát jelentik a Vörös Hadseregnek – véli Vlagyimir Dvorkin nyugalmazott tábornok, a moszkvai védelmi minisztérium egykori fegyverzetellenőrzési szakértője.

A fejlesztésre szánt pénzek nagy részét egyes megfigyelők szerint pazarlóan költötték el: fölemésztette a korrupció, az uram-bátyám viszonyok, a rossz vezetés.

Jóllehet az orosz hadsereg jelenleg jobb állapotban van, mint a Szovjetunió felbomlását követő években, helyzete jól példázza, hogy Oroszország képtelen volt az olajár-emelkedés révén az elmúlt nyolc évben befolyt busás bevételekből rendbe tenni elavult infrastruktúráját és intézményrendszerét.

Az ország katonai költségvetése a hazai össztermék (GDP) közel 4,6 százalékára rúg – az arányokat tekintve ezzel nagyjából egy szinten van Kína és az Egyesült Államok védelmi kiadásaival. A tábornokok azonban nem engedik, hogy a pénz eljusson a „gyökerekhez”, ahol leginkább szükség van rá; emiatt az orosz gyorsreagálású erők különösen rossz helyzetben vannak – véli Andrej Szoldatov biztonságpolitikai elemző.

Putyin elnöksége alatt (összesen) mintegy 150 milliárd dollárnak megfelelő összeget költöttek az orosz fegyveres erőkre, ám felszerelésük és létesítményeik túlnyomórészt a régiek maradtak. Új harci repülőkből és harckocsikból a hadsereg az elmúlt években mindössze néhány tucatot kapott, a még szovjet gyártmányú tengeralattjárók pedig gyakran szorulnak javításra, és ritkán futnak ki a tengerre. Az atom-tengeralattjárók új nemzedékének idén februárban hadrendbe állított első példánya, a Jurij Dolgorukij nem vethető be, mert tervezett fegyverrendszere, a Bulava-M (Buzogány) típusú interkontinentális ballisztikus rakéta – NATO-kódjele SS-NX-30 – megbukott a teszteken.

Oroszországban kötelező a sorkatonai szolgálat, az újoncokra sokszor brutális körülmények várnak. Az orosz lakosság számának csökkenése miatt apad a behívóparancsnok száma. Murray Feschbach, a washingtoni Woodrow Wilson nemzetközi kutatóközpont szakértője szerint ma a behívott orosz újoncok egészségi állapota és képzettsége is elmarad a Vörös Hadsereg regrutáéitól.

A katonai távközlés szintén lemarad a nemzetközi versenyben: a GPS amerikai műholdas helymeghatározóra adandó válasznak szánt orosz Glonaszsz-rendszer tervezett bevezetését, a szükséges berendezések hiányában, későbbre halasztották.

Az orosz hadsereg az ország védelme érdekében egyre jobban támaszkodik nukleáris ütőerejére. Egyes elemzők attól tartanak, hogy minél gyengébb lesz a hadsereg, Moszkva annál nagyobb késztetést érezhet arra, hogy válsághelyzetben bevesse e tömegpusztító fegyvereit.

A jövőben várhatóan miniszterelnökként tovább politizáló Putyinnak, illetve Medvegyev elnöknek hatalmas kihívásokkal kell szembenéznie, ha az orosz fegyveres erőket modern hadsereggé akarja fejleszteni. A tíz évvel ezelőtti helyzettől eltérően Oroszország ma azonban rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel (anyagi erőforrásokkal), mindössze politikai akarat szükségeltetik hozzá. Alekszandr Pikajev, a világgazdaságot és a nemzetközi kapcsolatokat kutató moszkvai intézet vezető katonapolitikai elemzője szerint a (régi időket idéző) pénteki moszkvai katonai díszszemle azt mutatja, hogy e politikai akarat meg is van a moszkvai vezetésben. „A korábban térdre rogyott Oroszország mára felemelkedett, és kész mindent megtenni azért, hogy véleménye meghallgatásra találjon” – vélekedett talányosan.