A két fél közötti megállapodások ugyan látszólag lassan haladnak, de adatcseréről szóló megállapodások külön országokkal is köttetnek az Unión belül – leginkább a volt szocialista országokkal, amelyek a vízummentesség reményében egyezkednek az Egyesült Államokkal; ez utóbbi némi nemtetszést is kiváltott az Európai Parlamentben.

Az USA adatéhsége azonban mégis mintha kicsit túlzottnak tűnne, és ez az, ami miatt már jogvédők is felemelték a hangjukat. Nem véletlen, hogy az európai uniós képviselők közül többen is szkeptikusak és jól átgondolt lépéseket sürgetnének.

Hamarosan Amerika is mindent tudhat rólunk © sxc.hu

Az Egyesült Államok és az EU közötti adatcseréről már tavaly február óta folynak tárgyalások. A megegyezés elhúzódásának egyik oka, hogy a felek a személyes adatok védelmében egy alapsztenderdben próbálnak meg megegyezni, hogy a kényes adatokhoz csak az arra felhatalmazott hatóság előre és pontosan meghatározott esetben és indokkal férhessen hozzá. Főleg az európaiak tartanak az adatok nem megfelelő kezelésétől, ugyanis Európában szigorúbban szabályozzák, hogy a kormány és a vállalatok miként gyűjthetnek vagy adhatnak ki személyes adatokra vonatkozó információt.

Személyiségi jogvédők egyöntetű véleménye, hogy ezzel az egyezséggel az amerikaiak előtt megnyílna az út afelé, hogy bárki adataihoz hozzáférjenek, ezzel még jobban aláásva a személyiségi jogok védelmét. Az első kérdések között merült fel például, hogy mi lesz, ha az Atlanti-óceán túlpartján elvész az adat, vagy indokolatlanul, nem megfelelő célokra használják fel. Lehet, hogy nem véletlen az aggodalom? Ha az egyezség a jelenlegi állás alapján megszületne, akkor kvázi legitimálná az európai kormányok és vállalatok számára, hogy személyes adatokat szolgáltassanak ki az USA-nak és viszont. Ennek eredményeképpen az USA például könnyebben szerezhetne bárkiről adatokat bankoktól, kreditkártya-társaságoktól vagy más cégektől, olyan adatokhoz jutna hozzá, amelyek megosztását az uniós törvények egyébként nem teszik lehetővé normális körülmények között.

A jogvédők szintén sérelmezték a New York Times szerint a dokumentum azon passzusát, amely szerint a faji, vallási és politikai hovatartozásra, az egészségi állapotra, illetve a „szexuális életre” vonatkozó információkhoz a kormányok „csak a megfelelő garanciák biztosítása mellett” férhetnek hozzá. A „megfelelő garanciák”-ra azonban nincsenek konkrétumok lefektetve, amiből arra lehet következtetni, hogy majd az adott kormány dönti el, mennyire felel meg ennek a kitételnek.

A személyiségi adatok védelme mellett kardoskodó, az egyezményt erősen kritizáló holland EP-képviselő, Sophia in’t Veld ezzel kapcsolatban a New York Times-nak nyilatkozva kifejtette aggodalmát: ha az egyezmény ilyen formában megy át, akkor bárki adataihoz bárki szabadon hozzáférhet.

Annak garanciája sem látszik egyelőre, hogy az uniós állampolgárok jogi úton felléphetnének az amerikai hatóságok vagy az amerikai állam ellen, ha úgy érzik, nem megfelelő célokra használják fel az adataikat. Ennek biztosítása érdekben az amerikai oldalon egy törvénymódosításra lenne szükség, ugyanis a magánszféra védelméről szóló 1974-es jogszabály csak amerikai állampolgárok számára teszi ezt lehetővé, külföldieknek nem. A Bush-kormány hátralévő időszakára vonatkozó terveiben azonban nem szerepel e törvény megváltoztatása.

Engedélyek és visszatartások

Eric Schmidt, a Google vezérigazgatójának korábbi nyilatkozata szerint cégét többször megkereste az amerikai kormány, hogy adjon ki felhasználókról adatokat. Ezeket,  mivel a Google amerikai törvények hatálya alá tartozik, törvényes megkeresés-ként kezelve teljesítette. A globális bankátutalásokat kezelő SWIFT azonban nem ilyen nagylelkű. Eddig az adatokat Hollandiában és az USA-ban tárolták. Ez utóbbi adatbázisba viszont az amerikai jogi helyzettel élve 9/11 után az amerikai hatóságok beleláttak. A SWIFT arra hiába kért biztosítékot, hogy az amerikai kormány csak a terrorizmus elleni harchoz használja fel az adatokat, ezért úgy határozott, hogy ezt a központját áthelyezi Svájcba. A francia titkosszolgálatot egy szintén amerikai adattárolási szolgáltatás aggasztja: az e-mailezésre alkalmas mobiltelefonok, a Blackberryk adatforgalma. Mivel a franciák nem bíznak abban, hogy az amerikaiak nem figyelik ezt az adatforgalmat, ezért a bizalmasabb pozícióban dolgozó állami alkalmazottakat eltiltották a készülékek használatától.

Az amerikai kormány természetesen próbálja meggyőzni az EU-t és arról biztosítani a tárgyaló feleit, hogy az adatkezelést nyugodtan bízzák rájuk, az esetleges hibák miatt pedig ne aggódjanak, azokat a megfelelő hatóságok egyszerűen és gyorsan kijavítják, ha szükséges. Ez azonban az Electronic Frontier Foundation (EFF) szerint a valóságban nem egészen így működik, ilyen jellegű módosítást elérni a hatóságoknál még az amerikai állampolgároknak is sokszor szélmalomharcnak tűnik.

Hasonló tapasztalattal találta magát szembe Sophia in’t Veld is, aki e hónap elején perelte be az amerikai államot azért, mert ki szerette volna kérni a hatóságoktól (a Belbiztonsági Hivataltól, az igazságügyi, illetve a külügyminisztériumtól) az amerikai útjai során a róla begyűjtött adatokat. Annak ellenére, hogy az amerikai kormány az EU-val folytatott tárgyalásokon rendszeresen érvel azzal, hogy az információ szabad hozzáféréséhez való jogról szóló törvény (Freedom of Information Act, FOIA) értelmében bárki hozzáférhet a saját adataihoz, a holland EP-képviselőnőnek a hivatalok nem szolgáltattak ki adatot.

Az EFF oldalán olvasható, erről kiadott tájékoztató szintén az aggodalomra okot adó tapasztalatok között említette a Belbiztonsági Hivatal fennhatósága alatt működő úgynevezett ATS rendszert (Automated Targeting System), amely az USA-ba utazó turistákat figyeli és be- illetve kiutazáskor egy „kockázati értéket”  rendel az egyének neve mellé. (A holland képviselőnő ezt az adatot is szerette volna kikérni saját magáról, de sikertelenül.) Ezt az értéket az EFF szerint lehetetlenség megváltoztatni, pedig évekig a kormány rendelkezésére áll, és így szövetségi, állami, helyi kormányzati szervek és külképviseletek rendelkezésére is bocsátanak. Ezeken a csatornákon keresztül pedig bárki – többek között vállalkozók, tanácsadók – hozzáférhet ezekhez az adatokhoz.

Az adatcseréről szóló tárgyalásokat a 9/11 terrortámadás után két alapindok indította el: az amerikai kormány egyrészt hozzá szeretett volna férni a légitársaságok országot elhagyó utasainak adataihoz, másrészt pedig bele szeretett volna tekinteni a globális banktranzakciókat kezelő konzorcium, a SWIFT adattárába. A közelmúltban megjelent hírek szerint a SWIFT-nek is elege lett abból, hogy az amerikai kormánytól az elmúlt években hiába próbált garanciát szerezni arra, hogy a tőlük megszerzett adatokat kizárólag a terrorizmus elleni harchoz használják fel és nem például adónyomozáshoz. Ennek eredményeként született az a döntés a konzorcium részéről, hogy az Egyesült Államokban lévő adattárolóit a jövő évtől Svájcba helyezi át.

Az amerikaiak a transzatlanti adatcseréről szóló egyezményt még Bush jövő januári távozása előtt szeretnék nyélbe ütni, az EU viszont szkeptikus az USA terrorizmus elleni politikájával szemben, ennek megfelelően inkább lassítaná a döntéshozatalt. Ezt végül a legutóbbi Reuters-értesülés szerint jövőre halasztották.

A kelet-európai országok azonban nem tűnnek ennyire szkeptikusnak az adatszolgáltatásokat illetően. Az USA több volt szocialista országa előtt is meglebegtette a vízummentesség lehetőségét, de a nagyobb biztonság és a terrorizmus elleni harc miatt ezt is komoly adatcseréhez köti, az országokkal pedig külön-külön tárgyal. Ezeket a külön egyezségeket azonban az EU-ban nem minden tagállam nézi jó szemmel, hiszen – szerintük – ronthatja az EU tárgyalási pozícióját.

A volt szocialista országok közül a csehek kötöttek először ilyen egyezményt. A szabad beutazás ára az volt, hogy Prága előzetesen kiadja az amerikaiaknak az Egyesült Államokba utazó csehek személyi adatait és beleegyezik abba, hogy az USA-ba tartó repülőgépeken fegyveres amerikai titkosügynökök üljenek. A cseheknek az ott élő amerikai állampolgárok fontos személyi adatait is ki kell adniuk. Értesülések szerint kéttucatnyi személyi adatról van szó, s a fő probléma az, hogy a dokumentumban nincs pontosan rögzítve, milyen adatokra jogosultak az amerikai hatóságok.

A híradások szerint az amerikaiak nagyon hasonló tartalmú egyezményt írnak vagy írtak alá az észtekkel, lettekkel, litvánokkal, szlovákokkal és Magyarországgal is. A vízummentességi megállapodás biztonsági feltételei között valamennyi ország esetében szerepel az USA-ba utazók előzetes regisztrációját kezelő ESTA ( Electronic System for Travel Authorization) rendszer alkalmazása, az ellopott, elveszett útlevelekről való adatszolgáltatás, az úti okmányokra vonatkozó fokozott biztonsági követelmények, a repülőtéri biztonságra vonatkozó feltételek, és Magyarországra vonatkozóan az Egyesült Államokból kiutasított magyar vagy korábbi magyar állampolgárságú személyek visszafogadásáról való tájékoztatás.

A magyar megállapodást (Terrorist Screening Centre – TSC megállapodás) a Külügyminisztérium tájékoztatása szerint március 17-én írta alá a magyar és az amerikai kormány az ismert vagy feltételezett terroristák kiszűrésére szolgáló információk cseréjéről. Az egyezményt a 2008. évi XXXV. törvényben hirdették ki. Ezen túl szakértői tárgyalások folynak még a súlyos bűncselekmények elleni fellépés és azok megelőzése érdekében való fokozott együttműködésről, amelyek lezárása a nyár végéig várható.

A külügyi tárca a hvg.hu érdeklődésére e megállapodás előnyeként említette annak lehetőségét, hogy az illetékes szervek elérhetik az Amerikai Egyesült Államok által fenntartott egyik legnagyobb, terrorizmussal kapcsolatos adatbázist. A tájékoztatás és a már kihirdetett törvény alapján úgy tűnik, hogy a magyar-amerikai adatcsere kifejezetten a bűnözők kiszűrésére vonatkozik – bár a "feltételezett terrorista" fogalma nincs igazán konkretizálva a törvényben –, és a személy teljes nevét, ismert álneveit, születési helyére és idejére vonatkozó adato(ka)t, útlevélszámát vagy más személyazonosító okmányának számát vagy számait, és amennyiben ismertek, jelenlegi vagy korábbi állampolgárságára vonatkozó adatainak átadását tartalmazzák. Emellett viszont a külügyi tárca kérdésünkre válaszolva hangsúlyozta, hogy Magyarország a tárgyalások során maximális figyelmet fordított és fordít arra, hogy ne sértse meg a közösségi kompetenciákat.