Jövő héten csütörtökön - az őszi EU-csúcson előre beharangozott rendkívüli állam- és kormányfői csúcstalálkozón - döntik el az Unió vezetői, ki töltheti be az Európai Unió Tanácsának a lisszaboni szerződés által létrehozott állandó elnöki pozícióját - jelentette be Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök. Az EU soros elnökségét ellátó Svédország vezetője a Financial Timesnak adott interjújában úgy fogalmazott, a munkavacsorán a tagországok vezetőinek véglegesíteniük kell döntésüket, amelyről hétfőn Berlinben is egyeztettek. Akkor a soros elnök úgy vélte, félúton járnak a kiválasztás folyamatában.

A brit gazdasági lapnak nyilatkozva Reinfeldt úgy fogalmazott: az első EU-elnök szinte bizonyosan a jelenleg is hivatalban lévő vagy korábbi miniszterelnökök közül kerül majd ki, hiszen a pozíció betöltéséhez elengedhetetlen a kormányzati tapasztalat. Ez a diplomatikus megfogalmazás nem zárja ki a korábban az esélyesek közt oly gyakran emlegetett Tony Blair korábbi brit miniszterelnököt, diplomáciai körök azonban azt rebesgetik, az ő megválasztására egyre kevesebb az esély.

Miért kell elnök Európának?

Az EU állandó elnöke pozíciót azért hozták létre az immáron véglegesen ratifikált és december elsejével életbe lépő lisszaboni szerződésben, hogy legyen vezető arca az Uniónak, ami a remények szerint jelentősen erősítheti Európa világpolitikai jelentőségét. Belülről - vagyis a tagországok szemszögéből - azért tartják fontosnak a poszt létrejöttét, mert ezzel folyamatosabbá válik az uniós törekvések és politikák megvalósulása, koherensebbé válik a működés. Az új elnököt két és fél évre választják a nemzeti kormányok vezetői, egyszeri újraválasztási lehetőséggel. Eddig az EU soros elnöke mindig annak az országnak a vezetője volt, amely éppen EU-elnökségi félévét töltötte. E rövid ciklus nem mindig tette lehetővé a politikai törekvések továbbvitelét, hiszen a különböző tagállamoknak részben eltérő prioritásai voltak elnöki periódusuk alatt. A soros elnöki poszt a jövőben is megmarad, de az Európai Unió Tanácsának (vagyis az EU-tagállamok kormányai tanácsának) munkáját az állandó elnök is segíteni fogja.

Bernard Kouchner francia külügyminiszter szerint továbbra is versenyben van Tony Blair volt brit kormányfő, illetve Jean-Claude Juncker jelenlegi luxemburgi miniszterelnök. Diplomaták hozzáteszik, erős a támogatottsága Herman Van Rompuy belga miniszterelnöknek is, akit a BBC is különösen esélyes jelöltnek tart.

A BruxInfo szerint a holland miniszterelnök, Jan-Peter Balkendende is szívesen tenné át Brüsszelbe a székhelyét. Lettország pedig korábbi államfőjét, Vaira Vike-Freibergát látná szívesen a Tanács élén.

Lengyelország közben megfigyelők szerint jó érzékkel azt kezdeményezte, hogy az állam- és kormányfők hallgassák meg a jelölteket, mielőtt hivatalosan is döntenének. Sokan bírálják az Uniót a csúcsposztok betöltésének átláthatatlan és demokratikusnak legnagyobb jóindulattal sem nevezhető gyakorlata miatt. A lengyel javaslatnak ezzel együtt nem sok esélye van a sikerre, hiszen kevés vezető vállalna egy ilyen, a sikert egyáltalán nem garantáló, ezért a tekintélyvesztés kockázatát magában rejtő meghallgatást.

Diplomáciai források szerint arra van a legnagyobb esély, hogy egy nemzetközi profilját tekintve jelentős kis országból jöjjön az elnök. Sokan azt szeretnék, hogy az új vezető legyen inkább jó politikai érzékű és a tagállamok együttműködését hatékonyan összeszervező személyiség, mint az "Európa arcéleként" fellépő csúcspolitikus.

Hogyan történik a kiválasztás?

A kiválasztás mikéntjéről a svéd elnökségi szóvivő elmondta, minősített többséggel szavaznak a jelöltekről, akiknek végleges névsorát a kormányfők a tervek szerint a vacsoraasztalnál kapják meg. Reinfeldt hétfőn a vezetők berlini vacsoráján úgy nyilatkozott az Europolitics nevű EU napilapnak, hogy kollégáinak felével sikerült addig konzultálnia, akik mind ugyanazokat a neveket javasolták a potenciális jelöltek listájára. Hangsúlyozta, a csúcsvezető megjelölése mind a 27 ország részéről kompromisszumokat igényel. "Mindenki kiegyensúlyozott döntést remél, ami figyelembe veszi a politikai hovatartozást,  a kis és a nagy tagállamok közti egyensúlyt, de ahhoz, hogy mindent figyelembe tudjunk venni, több csúcsvezetői poszt is kéne” - magyarázta Reinfeldt.

További eldöntendő kérdések

Az állandó Tanácselnök mellett két további státuszról is döntenek az állam- és kormányfők jövő csütörtökön. Egyrészt az ezentúl kibővített szerepkörrel járó kül- és biztonságpolitikai posztról is határoznak, amire eddig a legesélyesebb a brit külügyminiszter, David Miliband volt, ám ő kedden informálisan tudatta, nem szeretné brit miniszteri székét európai pozícióra cseréni.

Amennyiben valóban nem vállalja, a korábbi olasz kormányfőt, Massimo D’Alemát választhatják meg, bár további nevek is forgalomban vannak. Bárki váltja is a népszerűségét mindvégig megőrző Javier Solanát a külképviselői poszton, az az új szabályok szerint egyúttal alelnöki státuszt is kap az Európai Bizottságban.

Végül a harmadik eldöntendő személyi kérdés, hogy ki lesz az Európai Unió Tanácsának új főtitkára. Ez a tisztség leginkább a Tanácsban zajló, kormányok közti munka menedzselésével jár.