„Én is énekeltem a My Way-t, de a sok zűr miatt abbahagytam” – idézi a jelenségről szóló cikkében Rodolfo Gregorio 63 éves borbélyt a New York Times. „Meg is ölhetnek miatta” – teszi hozzá a szabad idejét rengeteg más fülöp-szigeteki férfihez hasonlóan karaoke-bárokban múlató férfi.

A helyi lapokban csak „My Way gyilkosságokként” emlegetett esetek elszaporodása a dallal kapcsolatos városi legendák születéséhez vezetett és sokak számára felvetette a kérdést, hogy a támadások vajon az országban egyébként is jellemző erőszak, a túlzott alkoholfogyasztás, esetleg a macsó virtus eredményei-e, vagy csupán arról van szó, hogy a nagy számok törvénye alapján a 92 milliós  országban az erőszakos cselekmények elérték a karaoke bárokat is. De akadnak olyanok is, akik szerint a támadások konkrét, a dalhoz, illetve a karaoke bárokhoz kapcsolódó okokra vezethetők vissza.

A Fülöp-szigeteken a karaoke a társas összejövetelek kedvelt programja, sok helyen látni karaoke zenegépet még a kihalt vidéki településeken is, ahol a férfiak unalmukban gyakran már kora reggel mikrofont ragadnak. A helyiek büszkék vélt vagy valós énektudásukra, és nem igazán tolerálják azt, ha valaki hamisan énekel. Sokak szerint éppen ez vezethetett a My Way-t nem elég jól éneklő karaoke előadók halálához. „Az a baj, hogy mindenki ismeri a My Way-t és mindenkinek van véleménye is róla” – foglalta össze a helyzetet Rodolfo Gregorio.

Mások magát a dalt hibáztatják. „I did it my way – ez annyira arrogáns. A dalszöveg büszkeséget és arroganciát vált ki az énekesből, mintha csak valaki lenne, miközben valójában egy senki. Ez a dal elfedi az azt éneklő kudarcait, ezért vezethet verekedésekhez” – mondta a lapnak Butch Albarracin, a manilai Center of Pop zenei iskola tulajdonosa.

A klasszikus nóta „győzelmi” jellege valóban hozzájárulhat az erőszak elszabadulásához, de a Fülöp-szigetek társadalmában egyébként is erősen jelen van az erőszak, így a karaoke – ha nem tartják be a megfelelő társasági szokásokat, viselkedési szabályokat – csak olaj a tűzre – fejtette ki véleményét az üggyel kapcsolatban Roland B. Tolentino, a Fülöp-szigeteki Egyetem popkultúra szakértője. Ilyen zavaró viselkedés lehet, ha kinevetik az énekest, kisajátítják a mikrofont vagy olyan dalt választanak, ami korábban már sorra került.

Szintén verekedéshez vezethet, ha a karaoke bárokban gyülekező, főleg férfiakból álló csoportok tagjai az éneklésben is rivalizálni kezdenek. Tovább feszítheti a húrt, hogy számos szórakozóhelyen prostituáltak is dolgoznak. A feszültség humorral való feloldására sok bárban a macsó vendégek szemében „semleges” félnek tekintett meleg férfiakat is alkalmaznak – teszi hozzá a lap.

A Szomorú vasárnap legendája

Mint az az Urbanlegends.hu oldalon olvasható, nem a My Way lenne az első dal, amelyhez különös (halálos) városi legendák kapcsolódnak. A szóbeszéd szerint több országban, köztük Magyarországon és az Egyesült Államokban is betiltották a Szomorú vasárnap című számot, mert öngyilkossági hullámot váltott ki. A dal két magyar szerző műve: zenéjét Seress Rezső bárzongorista szerezte, a szövegét Jávor László költő és bűnügyi újságíró írta.

A blog idézi a Snopes.comot, mely szerint Magyarországon több mint tizenhét az idő tájt elkövetett öngyilkosságot lehet kapcsolatba hozni a Szomorú vasárnappal, mielőtt a dalt – állítólag – betiltották idehaza. Az öngyilkosoknak a legendában fennmaradt rituáléja az volt, hogy halálukat megelőzően felvételről vagy élőben hallgatták a dalt, azután végeztek magukkal – később a holttestük mellett meg is találták a Szomorú vasárnap kottáját vagy dalszövegét. Müller Péter szerint Rákosi Mátyás idején tényleg be volt tiltva a dal, mivel több más nótával egyetemben beleesett az ún. polgári-burzsoázia dekadens világához tartozó dalok kategóriájába. De már a fasizmus évei alatt sem szívesen engedték játszani, mert túl pesszimista volt.

További részlet a Szomorú vasárnap különleges történetéről az Urbanlegends.hu-n.