AP

A népességkutatásban számos előrejelzés bizonyult már hibásnak a múltban, de a jelenlegi várakozások szerint kettős, gazdasági és demográfiai trend van folyamatban, amelynek eredményeképpen a század közepére látványos átalakulások várhatók – írja a European Voice hasábjain megjelent kommentárjában a szakértő, egy nemrégiben közzétett kutatásra hivatkozva.

A nyugati világ népessége ekkor a világ népességének csupán 12 százalékát teszi majd ki, az európaiak pedig mindössze a 6 százalékát – ezzel szemben az első világháború kitörése előtt, 1913-ban Európában még többen éltek, mint Kínában. A gazdaságot tekintve a Nyugat részesedése a világ össztermelésében 30 százalék körüli lesz, annyi, mint a 18. században. Ez a részesedés 1950-ben még 68 százalék volt.

USA: elavultak a politikai intézmények

AP

Moïsi szerint a múltba való visszatérésnek lehetünk tanúi, a Nyugat ismét elfoglalja régi helyét a világban, azt, amelyben még Kína 19. században indult hosszas történelmi hanyatlása előtt volt. A professzor szerint egy új történelmi ciklusba lépünk, amelyben kevesebben lesznek a nyugatiak, szemben az afrikaiakkal, közel-keletiekkel és – az egyre nagyobb gazdasági és stratégiai jelentőséggel bíró – ázsiaiakkal.

AP

Mindezeket is figyelembe kell venni annak értékelésénél, hogy Barack Obama amerikai elnök nem vesz részt a Madridba tervezett májusi USA-EU csúcstalálkozón. A viszonylagos hanyatlásnak indult Egyesült Államok a harvardi vendégprofesszor szerint ignorálja azt az Európát, amely az amerikaiak szemében már nem jelent problémát – legalábbis a Közel-Kelethez és Ázsiához képest. Ezen kívül az USA politikai intézményei is legalább annyira elavultak, mint az ország infrastruktúrája – több mint kétszáz évvel ezelőtt hozták őket létre, ma már megújításra szorulnak. Ezt viszont gátolja az, hogy az alkotmány sok amerikai szemében szent és sérthetetlen.

Nem veszik komolyan az EU-t

AP

Az óceán másik oldalán az EU-nak nem a koppenhágai klímakonferencia kudarca vagy az euróval kapcsolatos, a tagállamok – mindenekelőtt Görögország – gyengesége által okozott kihívások okozzák a legnagyobb problémát – véli Dominique Moïsi. Koppenhágában az EU-t figyelmen kívül hagyták, az USA és Kína az unió feje felett hozta meg döntéseit. Európának fel kell ismernie, hogy senkinek sem szolgálhat példaként, ha globális tényezőként már senki sem veszi komolyan.

De hogyan lehetne bárkit is komolyan venni, ha magát sem veszi komolyan? Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton azzal igazolta, hogy nem utazott Haitire azonnal a földrengés után, hogy ő „sem nővér, sem pedig tűzoltó” – írja a professzor. Ez viszont nem gátolta meg Hillary Clinton amerikai külügyminisztert abban, hogy a helyszínre utazva jelezze együttérzését és támogatását.

A demográfiai és gazdasági átalakulás előtt álló Amerikának és Európának nem ignorálnia kellene egymást (amerikai módra) és nem is az egóján esett csorba miatt kellene lamentálnia (európai módra), hanem azokra a közös kihívásokra kellene választ adniuk, amelyeket a már nem általuk uralt globalizációs folyamatok okoznak – fejezi be írását a professzor.