Rendkívül szorgosak a japánok, szempillantás alatt újjáépítik majd országukat, ahogy ezt a történelmük során nem egyszer már bizonyították is – nagyjából ezt gondolja a világ a szigetország társadalmáról. S bár legendák keringenek a japánok elképesztő munkabírásáról, a több mint 127 milliós népességből több millióra teszik azon fiatalok számát, akik még hírből sem hallottak a munkáról. Ezek a fiatalok – akiket a szakirodalom csak hikikomoriként emleget - egyáltalán nem érintkeznek a társadalommal, de még a szüleikkel sem, noha utóbbiak tartják el őket. „A hikikomorikat parazitaként is szokták emlegetni. Bezárkóztak a szobájukba és hosszú évek óta nem jönnek ki onnan. Mindez erőszakos viselkedésmintákkal is párosul. A szülők félnek tőlük. Nappal a konyhában hagynak neki ételt, amit aztán éjszaka esznek meg. Nem érintkeznek senkivel, se a szüleikkel, senkivel. Teljesen leépülnek, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is” – mesélt a hvg.hu-nak a hikikomori-jelenségről Dr. Hidasi Judit japanológus, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karának dékánja. A regisztrált hikikomorik száma ugyan egymillió, de a valóságban ennél kétszer-háromszor többen lehetnek – magyarázta a japanológus.

Egy hikikomoriról készült rajz

De nemcsak a hikikomorik okoznak fejfájást az idősebb japán generációnak. Több százezerre tehető azok száma, akik ugyan nem zárkóznak be a szobájukban, mégsem hasznos tagjai a társadalomnak. „Ez utóbbi fiatalok 18 éves korukig elvergődnek valahogy, aztán megtagadják az iskolát. Őket is a szüleik tartják el” – mondta Hidasi Judit, aki szerint Japán legnagyobb társadalmi problémája az óriási szakadék, ami a fiatal, 15-30 éves és az idősebb, negyven év feletti generáció között van. „A fiatalok abszolút nem tudnak azonosulni az idősebb generáció életvitelével, szemléletével, munkamoráljával, munkastílusával. Ez a generáció a deviancia különféle formáit választotta tiltakozásul” – magyarázta a szakember.

A generációs szakadék a kilencvenes évek óta egyre nagyobb. „A kilencvenes évekig szárnyalt a japán gazdaság, az emberek elégedettek voltak, jelentősen nőtt az életszínvonal. A kilencvenes évek elején jelentkező gazdasági recesszió miatt azonban egyre jobban jelentkeztek gazdasági, anyagi problémák és ezzel párhuzamosan elindult egy társadalmi erózió” – magyarázta a konfliktus okait Hidasi Judit. A szakember szerint a fiatalok nem akarták azt a mintát követni, amit a szüleinél láttak. „A gyerekek azt látták, hogy a szüleik elképesztő hajtásban élnek, egy családban az apa általában alig volt otthon. Amikor munkába ment, a gyerek még aludt, amikor hazament, akkor pedig már aludt. Vagy a munkahelye kiküldte az apát több ezer kilométerre a családtól, így az is gyakori volt, hogy a gyerek egyáltalán nem találkozott az apjával. Kiüresedtek a családi kapcsolatok. Az idősebb generáció feláldozta a magánéletét a cégért, ahol dolgozott.”

Az elmúlt 15 évben hatalmas feszültség alakult ki a negyvenes és az annál fiatalabb generációk között. Nagy kérdés, mi lesz a társadalomból „kiiratkozott” fiatalok sorsa akkor, amikor nyugdíjas korúak lesznek, ugyanis még csak társadalombiztosításuk sincs, dolgozni pedig képtelenek.

Az állam csak minimálisan segít

AP

Az optimisták abban bíznak, hogy a katasztrófa „jókor” jött és a szigetországot ért trauma felrázza a fiatalokat is. Hidasi Judit is ebben bízik. a katasztrófa egységbe forrasztja a nemzetet. „Japán mindig is egy kollektivista társadalom volt. A földrengés és a cunami okozta szörnyű pusztítás talán felébreszti a fiatalabb generációt, hogy össze kell fogni az idősebbekkel. Kohéziót generálhat a kiszolgáltatottság” – véli a japanológus. Persze nincs kizárva, hogy a rossz szcenárió következik be, ez esetben a parazita fiatalokat szüleik nem lesznek képesek tovább eltartani, ami még katasztrofálisabb következményekkel járhat.

Japánban ugyanis nincs igazán – európai értelemben vett - szociális háló, az egyénnek magának kell boldogulnia. Hidasi példaként hozta fel, hogy a természeti katasztrófa után hajlék nélkül maradt embereket az állam éppen csak annyira segíti ki, hogy életben maradjanak. A további boldogulásuk már tőlük függ. De mindez nem jelenti azt, hogy teljesen egyedül maradnának. „A kisebb lakóközösségek életben maradt tagjai meg fogják egymást találni, segítenek egymásnak. De ha valaki izoláltan él, kiszakítva a társadalomtól, annak nagyon nehéz lesz újra beilleszkednie a közösségbe” – mondta a szakértő. Ez a fajta mentalitás egyébként nemcsak egyéni, hanem nemzeti szinten is érezhető: Japán nem véletlenül nem kért külföldi segítséget. „Büszke nemzet, nem szeretne elköteleződni” – magyarázta Hidasi Judit.

Japán tehát egyfajta vízválasztó előtt áll, de a japanológus biztos benne, hogy sok területen változás áll majd be a természeti katasztrófa következtében. Ezek közé a területek közé sorolható Hidasi Judit szerint az energiaipar. „Japán természeti forrásokban szegény ország, ezért is támaszkodnak ilyen hangsúlyosan az atomenergiára. Ám az utóbbi időben a megújuló energiaforrások, például a napenergia is fontos szerepet kapott. Nagyon is elképzelhetőnek tartom azt, hogy a környezetkímélő technológiákkal kapcsolatban a jövőben innovatív eljárásokat fejlesztenek majd ki” – mondta a szakember, hangsúlyozva: az európai felfogással szemben a japánok nem legyőzni akarják a természetet, hanem a természet erőit akarják felhasználni.

Infrastrukturális, építőipari fejlesztéseket is jósol a szakértő. Az építőipari részvények már most 10-20 százalékkal megugrottak. Japán szerinte hatalmas piac lesz néhány környező ország, például Oroszország és Kína számára. Sőt, a szigetországban tapasztalható munkanélküliséget is orvosolhatja mindez, mert az ország vezetése arra törekszik majd, hogy saját munkaerő-állományát mozgósítsa, így végre foglalkoztatva lehetnek az emberek a termelő ágazatban is.