A bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) és az erdélyi Krónika egyaránt idézte Antal Árpádot, a szövetség sepsiszentgyörgyi elnökét, aki emlékeztetett: a régiós szervezet megalakításának terve a nagyváradi kongresszuson került be a szövetség alapszabályzatába, Tamás Sándornak, a Háromszéki RMDSZ elnökének, illetve Borboly Csabának, a Csík Területi RMDSZ elnökének javaslatára. Lényegében arról van szó, hogy a tömbben élő, az adott helyen többséget alkotó és ebből fakadóan sajátos problémákkal rendelkező székelyföldi magyarság számára az RMDSZ saját külön régiós szervezetet hozzon létre.

Várhatóan őszre már megalakulhat a székelyföldi RMDSZ-szervezet – mondta az ÚMSZ-nek Antal Árpád, aki szerint már megkezdték az egyeztetéseket a székelyföldi önkormányzati és politikai vezetőkkel, parlamenti képviselőkkel. "Intézményes koordinációra is szüksége van a tömbmagyarságunkból, székelyföldi identitásunkból fakadó sajátságos érdekeinknek. A regionális szervezetnek nem az RMDSZ-szel szakító jellege volna, hiszen ezek a regionális szervezetek továbbra is együtt adnák az RMDSZ-t" – magyarázta a politikus.

Bende Sándor, a Gyergyószéki RMDSZ elnöke azonban attól tart, hogy a romániai magyarság egésze szempontjából a székelyföldi szervezet káros lenne, vagyis szerinte megszakadna a kapcsolat a szórványban, illetve kisebbségben élő magyarokkal.

Antall Árpád szerint viszont tisztázni kell, hogy a harmadik székely megye, Maros megye hova tartozik. A megye tömbmagyar része ugyanis Székelyföldben gondolkodik, míg Marosvásárhelytől nyugatra úgy politizálnának, mint az interetnikus közegben élő magyarok – fejtette ki a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök, aki szerint Maros megyének ez a két része politikailag is megoszlana.

A Krónika szerint ugyanakkor egyáltalán nem tartja ésszerűnek a székelyföldi RMDSZ megalakítását Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke. Rossz ötletnek tartja, hogy a tervezett székelyföldi szervezethez csupán Maros megye egy része csatlakozzon. További kérdéseket vet fel Marosvásárhely esete, itt ugyanis a többi erdélyi városhoz képest a legtöbb magyar él, arányuk mégis 50 százalék alá süllyedt a város összlakosságához viszonyítva.