A NASA 471 millió dolláros összköltségű programjának keretében a GRAIL-űrszondák (Gravity Recovery and Interior Laboratory) a Hold gravitációs terét és belső szerkezetét kutatták.

A kisebb mosógép méretű űreszközöket, amelyek az Ebb és a Flow nevet kapták, 2011. szeptember 10-én indították útnak a floridai Cape Canaveral légi bázisról, és csaknem négy hónap alatt érték el a Föld égi kísérőjét. A páros egyik tagja szilveszterkor, a másik újév napján állt a Hold körüli pályára.

Korábbi űrszondák már kutatták a Hold gravitációs "slampos" terét, a GRAIL-ikrek viszont az első kozmikus eszközök, amelyeket kizárólag erre a célra tervezték. A páros poláris pályán haladva, egymással "kergetőzve" kering.

Az átlagos távolság 200 kilométer közöttük, ám ez változott a Holdon tapasztalható regionális gravitációs eltéréseknek köszönhetően, amelyeket az űrszondák fedélzetén működő speciális rádióadók segítségével rögzítettek, feltérképezve az égitest tömegeloszlását.

A gravitációs térképeket március és május között készítették el az űrszondák, amikor 55 kilométeres magasságban keringtek a Hold körül. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy égi kísérőnk sokkal "megviseltebb", mint eddig hitték a tudósok - a Hold kérge vékonyabb és széttöredezettebb a feltételezettnél, "köszönhetően" annak, hogy aszteroidák és meteorok évmilliárddal ezelőtt "tűz alá vették" az égitestet.

"Régóta tudjuk, hogy a Hold valóságos 'bombázásnak' volt kitéve, de csak most szembesültünk azzal, hogy mennyire megrepedezett, széttöredezett a kérge" - mutatott rá Maria Zuber, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MTI) tudósa, a projekt vezető kutatója.

A kutatók lávával telt felszín alatti hasadékokat is felfedeztek, ami arra utal, hogy az égitest élete hajnalán kitágult. A vizsgálatok során viszont nem igazolódott az az elmélet, miszerint a Földnek egykoron két égi társa volt, amelyek ütközve egyesültek, létrehozva a Holdat.

Mint Maria Zuber rámutatott, a gravitációs térképek, valamint a Hold felszínének részletes felvételei lehetővé teszik a jövőbeli robotmissziók és emberes küldetések optimális leszállóhelyeinek kiválasztását.

Az ikrek jelenleg 11 kilométeres magasságban keringenek. Körülbelül egy órával a hétfőre tervezett becsapódás előtt a földi irányítók begyújtják a hajtóműveket, hogy elfogyjon az üzemanyag, majd az óránkénti 6115 kilométeres sebességgel haladó űrszondák 20 másodperces különbséggel az Északi-sark közelében lévő hegybe csapódnak. A helyszínt úgy választották, hogy semmiképp se tegyenek kárt az Apolló-küldetések relikviáiban.

"Az űrszondák várakozásaink szerint szétrobbannak" - magyarázta David Lehman projektmenedzser, a NASA bolygókutató részlege, a Jet Propulsion Laboratory kutatója. Ismertetése szerint a robbanás nem lesz látható a Földről, a becsapódás helyéről viszont felvételeket készít a NASA Hold-kutató űrszondája, az LRO (Lunar REconnaissance Orbiter).

A becsapódás a MoonKAM-projektnek is véget vet. A programot Sally Ride, az első amerikai női asztronauta kezdeményezte, aki ez év júliusában, 61 éves korában hasnyálmirigyrák következtében hunyt el. A MoonKAM diákok ezreinek nyújtott lehetőséget arra, hogy megjelöljék, mely képződményeket fényképezzék le számukra tanulmányozás céljából a GRAIL-szondák.