A német szövetségi hírszerző szolgálat, a BND 1999-től megfigyelt külföldi újságírókat – írja a Der Spiegel. A német lap szerint a BND újságírók és egész szerkesztőségek után is kémkedett, világszerte legalább 50 telefon- és faxszám, illetve e-mail fiók forgalmát figyelte meg.

A nemzetbiztonsági szolgálat célpontjai között volt például a Reuters hírügynökség több mobiltelefonja, illetve műholdas telefonja, amelyeket Afganisztánban, Pakisztánban vagy Nigériában használtak, továbbá a BBC Afganisztánban vagy a társaság londoni központjában üzemeltetett több mint egy tucat vonala. A The New York Times egy afganisztáni kommunikációs csatornáját is levadászták.

A BND a Der Spiegel megkeresésére nem foglalt állást az ügyben.

A Der Spiegel rámutatott, hogy az újságírók az orvosokhoz és az ügyvédekhez hasonlóan jogszabályokban garantált különleges védelmet élveznek Németországban, például forrásaik védelmében megtagadhatják a tanúvallomást.

A német újságírók szövetsége az eset kivizsgálását követeli a kormánytól. Ha beigazolódik a gyanú, akkor az ügy azt jelenti, hogy a német külföldi hírszerző szolgálat "súlyosan beavatkozott" a sajtó szabad működésébe – közölte Frank Überall, a szövetség elnöke. A német újságírók szövetsége a BND-től is felvilágosítást kért, és azt a választ kapták, hogy a szolgálat a tevékenysége "operatív vetületeiről" kizárólag a kormánynak és a szövetségi parlament (Bundestag) illetékes testületeinek ad tájékoztatást.

A Riporterek Határok Nélkül a sajtószabadság elleni támadásnak és alkotmánysértésnek nevezte az esetet. A szervezet bejelentette, hogy több újságírói érdekképviseleti szervezettel együtt a német alkotmánybírósághoz fordul.

Az NSA és a BND barátsága

A külföldi újságírókkal kapcsolatos adatokat a bajorországi Bad Aiblingban működő megfigyelő állomáson gyűjtötték, amit az amerikai szolgálatok építettek és üzemeltettek a hidegháború idején, a BND csak 2004-ben vette át. Az informatikai hírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) megtarthatott egy összekötői irodát az állomáson, és a BND még éveken keresztül futtatta rendszerein az amerikai partnertől milliós nagyságrendben kapott úgynevezett szelektorokat. Ez az NSA 2013-ban leleplezett adatgyűjtő programjaival összefüggésben jutott nyilvánosságra. Két évvel később az is kiderült, hogy a németek az amerikaiaktól függetlenül, önállóan is kémkedtek baráti célpontok, köztük szövetséges államok berlini nagykövetségei és uniós intézmények ellen.

A német kancellárt éppen ebben a hónapban hallgatta meg tanúként Berlinben az NSA adatgyűjtő programjainak német vonatkozásait vizsgáló szövetségi parlamenti bizottság. Angela Merkel ott azt mondta: nem vezette félre a nyilvánosságot, a hírszerzési együttműködést pedig a nemzeti érdekek védelmében tovább kell folytatni az Egyesült Államokkal.

Korábban kiderült, hogy az NSA lehallgatta Angela Merkel mobiltelefonját. Erről hírportálok beszámolói szerint a bizottsági meghallgatáson a kancellár azt mondta, hogy számára nem a saját személye volt fontos az ügyben, mert kormányfőként titkosított kommunkációs csatornákat is használhat, hanem inkább az állampolgárok érdekei, amelyeket meg kell védeni. Viszont azt is elmondta, hogy az eset után lecserélte a készülékét.

A német sajtóban egyébként már 2015 tavaszán megjelentek értesülések a BND és az NSA kapcsolatáról. Ezek szerint az NSA német és más nyugat-európai cégekről és személyekről, kormányokról és uniós intézményekről szerzett adatokat, illetve folytatott megfigyelést a BND-vel folytatott együttműködés révén.

A Bundestag ellenzéki pártjai szerint Angela Merkel nem oszlatta el azt a gyanút, hogy hivatala megpróbálta félrevezetni a közvéleményt, éppen 2013 nyarán, a Bundestag-választás előtti kampányban.