A lengyel Alkotmánybíróság csütörtöki döntése szerint az uniós jog nem állhat a lengyel jog fölött, ez az újabb epizódja annak a régóta zajló vitának, amely az igazságszolgáltatás függetlenségét az EU (és a lengyel ellenzék) szerint veszélyeztető törvények miatt pattant ki.

Az EU luxembourgi bírósága júliusban úgy ítélkezett, hogy a varsói Legfelső Bíróság fegyelmi kamarája, amely akár ítéletek tartalma és indoklása miatt is felelősségre vonhat bírákat, függessze fel tevékenységét, mert tagjait – ahogy több száz más bírót is – egy politikai alapon kinevezett, nem a bírói kar által választott testület javaslatára nevezte ki a köztársasági elnök.

Erre válaszul a lengyel Alkotmánybíróság júliusban az alkotmánnyal ellentétesnek és ezáltal érvénytelennek minősítette az EU Bíróság döntését, noha ilyen hatásköre nincs. Mivel az ítéletet a lengyel fél nem hajtotta végre, az Európai Bizottság pénzbüntetést helyezett kilátásba, egy másik ügyben, egy szénbányával kapcsolatos cseh–lengyel vitában hozott ítélet végre nem hajtása miatt pedig ki is szabott ilyet.

Ezután kezdte a lengyel Ab vizsgálni Mateusz Morawiecki miniszterelnöknek az EB kérése ellenére vissza nem vont kérelmét, hogy általában is minősítsék alkotmányellenesnek az EU Bíróság „beleszólását” a lengyel ügyekbe. Ezt a döntést többször elhalasztották, de október 7-én megszületett. A határozat szerint éppen az uniós bíróság lépi túl hatáskörét, sőt szó szerint kimondja, hogy az EU alapszerződése, amelyet egyébként annak idején törvényben hirdettek ki, részben ellentétes a lengyel alkotmánnyal.

A hosszú és bonyolult jogi érvelés mögött az az egyszerű politikai érv látszik, hogy itt az ország szuverenitásáról van szó. Csakhogy az Európai Unióba belépés pontosan azt jelentette, hogy az új tagállam népszavazással is jóváhagyott alkotmánymódosítással önként lemondott szuverenitása egy részéről. A vezető lengyel kormánypárt szeptember közepén külön nyilatkozatban utasította vissza, hogy az ország ki akarna lépni az Unióból – ezzel akarták enyhíteni egyes vezető politikusaik ezzel ellentétes kijelentéseit –, de az Alkotmánybíróság többségi döntése, amely sokak szerint valójában a kormánypárt vezetői körében született meg, egyértelműen az EU működésének alapjait sérti.

Bár minden alkotmánybírót a mostani parlamenti többség választott, még köztük is volt két olyan kisebbségi vélemény, hogy a miniszterelnök panaszát érdemi vizsgálat nélkül vissza kellett volna utasítani, mert a lengyel Ab-nak nem lett volna hatásköre ezt vizsgálni. De nem ez a vélemény győzött.

Hogy ezután mi lesz, azt nehéz megjósolni. Az viszont már látszik, hogy a vita egyre inkább érinti a büntető, polgári vagy egyéb perekben részt vevő állampolgárokat is. Ugyanis rendszeressé vált, hogy egyes bírók nem hajlandók egy tanácsban ítélkezni a szerintük hibásan kinevezett, tehát illegitim kollégákkal. Több fellebbviteli bíróság azért semmisített meg ítéleteket, például a napokban egy gyilkossági ügyben, mert az elsőfokú ítélet aláíróját nem tartja „igazi bírónak”. Ez megfelel az EU Bíróság október 6-i újabb döntésének, amely szerint a nem megfelelően kinevezett bíró által hozott ítélet érvénytelen. Az igazságügyi miniszter viszont az ezt követő lengyel bírák ellen indíttat fegyelmi eljárást, amely végül eljut a vitatott fegyelmi kamarához – vagyis a bírósági rendszer összeomolhat.