Súlyos hibát vétett Vlagyimir Putyin orosz elnök: több mint húsz éve irányítja a világ legnagyobb országát, ám eddig minden egyes válsághelyzetben – például a Kurszk tengeralattjáró elsüllyedésekor, vagy akár a 2004-es beszláni tragédia alkalmával – sikerült másra tolnia a felelősséget a kudarcért. Most viszont mindenki úgy tartja számon a február 24-e óta tartó ukrajnai orosz agressziót, mint Putyin háborúját, s a harcmezőkön és a nemzetközi politikában egyáltalán nem az történik, amire a Kreml ura számított: míg az orosz előrenyomulás előbb megtorpant, majd megállt, s Ukrajna vette át a kezdeményező szerepet, a Nyugat a vártnál jóval eltökéltebben lép fel Oroszországgal szemben, mint arra a 2008-as orosz-grúz háború, majd a Krím 2014-es bekebelezése során szerzett tapasztalatok alapján várni lehetett.

Egy ukrán tüzérségi egység katonája tüzel az orosz állások felé Bakhmut külterületén 2022. november 8-án

AFP / Bulent Kilic

S most nem lesz kire áttolni a felelősséget: a hadműveletet Putyin jelentette be, s azóta is minden jel arra mutat, hogy egyszemélyben hozza meg az országát csak nagyobb válságba taszító döntéseket. Például azt, hogy egy álnépszavazás után Oroszországhoz csatolta Ukrajna négy olyan megyéjét, amelyeket még el sem foglalt teljes egészében az orosz hadsereg. Ezzel a döntéssel csapdába csalta saját magát: Oroszország elnökeként addig nem állhat le a háborúval komoly arcvesztés nélkül, amíg meg nem szerzi az orosz törvények szerint már az országhoz tartozó területeket.

„Veszélyes” gondolatok

Ahogy egyértelművé kezd válni, hogy Oroszország nem lesz képes a földbe döngölni Ukrajnát, úgy gondolkodnak el egyre többen azon, hogyan nézhet ki Oroszország Putyin kényszerű távozása esetén. „Feltűnő, hogy milyen sokan kezdtek azon gondolkodni, mi és ki jöhet Vlagyimir Putyin után” – mondta a hvg.hu-nak Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő. Szerinte az egyik lehetőség az, hogy az orosz elnök maga is megérzi, vele már nem lehet megoldást találni és előremenekül: ő lesz az első számú szereplő abban, hogy kiválassza, ki lesz az utódja.

„A másik lehetőség egy kremli puccs. A katonai vezetőknek elege lesz a kudarcokból és megelégelik, hogy – legalábbis szerintük - méltatlan kritikák érik őket. Ebben az esetben egyszerűen bemennek Putyinhoz és közlik vele, hogy ennyi volt a történet. Ebben az esetben nem egy tábornok kerülne az ország élére, hanem egy civilt ültetnének a helyére” – magyarázta.

Lehetséges utódjelöltből nem egy van, a közös jellemzőjük az, hogy egyfajta politikai üzenetként igyekeznek távolságot tartani az elsőszámú vezetőtől. „Többek között Szergej Szobjanyin, moszkvai főpolgármester, vagy Mihail Misjusztyin kormányfő, aki ezt teszi: míg mindketten szerették korábban a nyilvánosságot, most kámfort játszanak” – mondta. Más elemzők szerint Szergej Kirijenkónak, a Roszatom vezetőjének, illetve Nyikolaj Patrusevnek, az orosz Biztonsági tanács titkárának is esélye lehet Putyin helyének átvételére.

Vlagyimir Putyin kezet fog Szergej Szobjanyinnel a moszkvai polgármester beiktatási ünnepségén 2018. szeptember 18-án

AFP / SPUTNIK / Alekszej Filippov

Elemzők szerint az sem kizárt, hogy a katonák közvetlenül a kezükbe ragadják a hatalmat. Ebben az esetben azonban nem a „magánhadsereget” fenntartó Jevgenyij Prigozsinnak – a Wagner zsoldos haderő alapítójának – vagy a „héják héjájának” számító Ramzan Kadirov csecsen elnöknek lenne esélye a hatalommegszerzésére, hanem valakinek a hadsereg kevésbé szélsőséges tábornokai közül.

Végül – bár erre kicsi az esély – egy „színes forradalom” is győzhet, még akkor is, ha jelenleg az orosz ellenzék gyakorlatilag semmiféle befolyással sem rendelkezik. Az elégedetlenség utcai megjelenése – még ha az nem is vezet a Putyin-rezsim megdöntéséhez – annyiból mindenképpen fontos lenne, hogy az orosz politikai elit is visszajelzést kapna arról, hogy a társdalomban nő az elégedetlenség a háborús veszteségek, a romló életszínvonal, illetve az ország teljessé váló elszigeteltsége miatt.

AFP

Stabil instabilitás

Míg egyelőre nem lehet megjósolni, miként érhet véget Putyin elnök 1999 óta tartó országlása, az biztosra vehető, hogy a váltás komoly instabilitást okoz majd. Már csak azért is, mert Putyin mostanra lerombolta azt, amit épített: Oroszország nemzetközi befolyása csökkent, az orosz hadsereg elvesztette a 2008-as grúziai háború, majd a szíriai hadműveletek sikere után kialakult „verhetetlenség” mítoszát, a gazdaság súlyosbodó problémák előtt áll, s ami talán a legfontosabb: hiába ígérte meg az államfő, hogy az ukrajnai hadműveletek nem fogják közvetlenül érinteni a lakosságot, mert abban csak a hivatásos katonák vesznek részt, a háború lassan valamennyi családot elér a szeptemberben elrendelt, részlegesnek mondott sorozás miatt. Aggasztó jel lehet az oroszok számára, hogy olyan hírek terjednek, amelyek szerint meghosszabbítanák a kötelező sorkatonaság idejét, ami arra is utalhat, hogy a frissen sorozott tizenévesek egy része is az ukrajnai hadszíntérre kerül.

MTI/AP

Ugyancsak az instabilitást vetíti előre, hogy a putyini érában a központi rubelmilliárdokkal sikerült pacifikálni az 1990-es években forrongó Észak-Kaukázust, ahol jelenleg a Kadirovhoz hasonló, pénzzel és hatalommal Moszkva oldalára csábított helyi politikusok szavatolják a békét. Ha elfogy a pénz – és erre jó esély – van, újabb lázongások törhetnek ki a térségben, ahol az utóbbi években még inkább eltolódtak a népességi arányok a muszlimok javára. Az Észak-Kaukázus a legjobb akarattal sem nevezhető gyorsan fejlődő térségnek, s így egy esetleges gazdasági válság hatására újra megerősödhetnek a radikális iszlamista mozgalmak. Közben – ahogy a Szovjetunió 1991-es felbomlása után is – aggodalmat kelthet az, mi történik a hatalmas nukleáris arzenállal, s ki tudja szavatolni, hogy a tömegpusztító fegyverek töltetei nem kerülnek illetéktelen kezekbe.