Helyszíni riport Izraelből: a hamu maró szagát egy hónappal a Hamász támadása után is lehet érezni
Az elrabolt magyar–izraeli lányok nagynénje is egy tel-avivi téren virraszt a túszok mihamarabbi szabadon engedéséért. Izraelben kedden tartották az emlékezés napját az egy hónappal korábban történt Hamász-mészárlás áldozatai tiszteletére. Az országban hatalmas a bizonytalanság az október 7-ei terror után, amely rendkívüli kegyetlenséggel csapott le a Gázai övezettől 3 kilométerre lévő Kfar Azar kibucra, ahova a HVG munkatársa is bejutott.
Több tízméter hosszú, megterített asztalsoron minden egyes pohárban ég egy gyertya, és mindegyik egy-egy túszra emlékeztet, akiket a Hamász az október 7-ei brutális támadása során hurcolt el. A székeken egy-egy túsz neve és fényképe, az asztalokon tányérok, babajátékok, cumisüvegek, levelek, sütemények, személyes tárgyak láthatók. A Tel-Aviv központjában lévő Izraeli Szépművészeti Múzeum előtti tér még késő este is tele van emberekkel, túszok hozzátartozóival, járókelőkkel, akik közül sokan a környező házakból ételt, italt hoznak. A gyertyák fényében még inkább érezni a segélykiáltást, még ha alapvetően csend borul a térre. Vannak, akik némán sétálgatnak, mások kisebb csoportokban székeken ülve beszélgetnek, az arcokon látni az egy hónappal ezelőtti tragédia okozta döbbenetet, a fájdalmat, de a reményt is. Sokan az éjszakát is a téren töltik az ott felállított sátrakban, abban bízva, hogy minél hamarabb sikerül visszakapniuk a szeretteiket.
„Mi mást tehetnénk – fogalmazott Tadzsit Cin a HVG-nek –, otthon ülve még rosszabb, megőrülnénk, itt legalább együtt vagyunk, könnyebb elviselni a féltést, az aggódást, a tehetetlenséget”. Cin szülei Magyarországon születtek, nővérének – magyar állampolgársággal is rendelkező – két lányát, a 8 éves Ela és a 15 éves Dafna Eljakimot – is elrabolták. „A nővérem, Majan is itt szokott tartózkodni, de most éppen nincs itt” – mondta.
A lányok – akiknek a szülei korábban elváltak – éppen a Nahal Oz nevű kibucban voltak az apjuknál, amikor a támadás történt. Az apjukat és az új élettársát a Hamász militánsai meggyilkoltak. Ela és Dafna élnek – mondta Tadzsit, miközben a telefonján mutatja róluk azt a két képet, amelyet a Hamász hozott nyilvánosságra. Egyikük még abban a pizsamában van, amelyben elhurcolták, a másikuk már a fogvatartóiktól kapott ruhában. A kérdésre, hogy kapcsolatban állnak-e az izraeli kormánnyal, Tadzsit azt felelte, hogy igen, és azt a választ kapják, hogy mindent megtesznek a túszok kiszabadításáért.
De ez semmit nem jelent, ezt mondják már egy hónapja
– tette hozzá.
Az izraeli hatóságok szerint 240 túszt vittek magukkal a Hamász terroristái, pontosan nem lehet tudni, hogy mennyit, mert még mindig vannak, akikről nem derült ki, hogy eltűnt vagy fogoly. Tíz holttestnek még a személyazonosságát sem tudták eddig meghatározni. Tel-Avivban a falakon, a buszmegállókban, az üzletek előtt szinte mindenhol a túszok képeit látni, az Izraelbe érkezők már a Ben Gurion repülőtéren szembesülnek a fotóikkal, „Hozzátok haza őt most!” felirattal.
Egy hónappal a mészárlás után, kedden az Emlékezés napját tartották Izraelben, délelőtt 11-kor az egész ország elnémult egy percre, a zászlókat fél árbócra eresztették, és elénekelték a himnuszt. Azt a több mint 1400 áldozatot gyászolják, akiket a Hamász a „fekete szombaton” különös kegyetlenséggel lemészárolt vagy lelőtt, illetve azokat a katonákat, akik a terroristákkal folytatott harcokban estek el. Izrael már nem lesz ugyanaz, mint október 7. előtt volt – mondják sokan –, az ország 9/11-je évtizedekre meghatározza karakterét, politikáját, kapcsolatát az ellenségeivel és a kapcsolatokat az izraeliek között is.
A 17 éves Jahel a Tel-Avivtól délre lévő Rehovotban magyar újságíróknak, köztük a HVG munkatársának mondta el, hogyan menekült meg a Gázai övezet határához közel tartott fesztiválról, amely rémálommá változott a Hamász terroristáinak támadásakor. A fesztiválon éppen egy filmet készítettek, amikor reggel 6.30-kor kilőtték az első rakétákat. „Kicsit még nevettünk is, hiszen volt már ilyen korábban, de bosszankodtunk, hogy emiatt esetleg elhalasztják a fesztivált” – kezdte Jahel, utalva arra, hogy a Vaskupola néven ismert izraeli védelmi rendszer jól működik.
De 10 perccel később terroristák jelentek meg a szárazföldön, lövöldözni kezdtek, és Jahelék akkor már tudták, hogy nagy a baj. Futni kezdtek és a fiú néhány barátjával egy kisebb óvóhelyet talált, ahol nagyjából harmincan zsúfolódtak össze. Eleinte azt hitték a lövöldözésekből, hogy a katonák végeztek a terroristákkal, de nem így történt. Pár perccel később a Hamász militánsai gránátokat dobtak az óvóhelyre, amely Jahelék csapdájává vált. Mint mondta, azért maradt életben, mert az egyik sarokban távolabb volt a robbanásoktól. Amikor feleszmélt, mindenhol vért és leszakadt végtagokat látott, de még korántsem menekült meg. Tudta, hogy visszajöhetnek a hamászosok, ezért kikúszott és futni kezdett, mígnem egy menekülő autóba ugrott be.
Jahel szerint hatan menekülhettek meg, de igazából azóta sem tért magához, gyakran nem érzi jól magát, olyankor lázas. A filmezést tanuló fiú egy év múlva vonult volna be katonának, de a kormány több túlélővel együtt végleg felmentette a kötelező katonai szolgálat alól. Jahel most már azért biztonságban érzi magát, és úgy véli, hogy idővel csak erősebb lesz, és fog még menni fesztiválra. Ami a palesztinokat illeti, eddig a békében hitt, és bízott abban, hogy sok palesztin is, de október 7. után „fogalma sincs”.
Senki nem tudja a választ arra sem, hogy a Hamász által a Gázai övezetből megtámadott kibucokba, településekre mikor térhetnek vissza a lakói, ha egyáltalán képesek rá, és mikor térhet vissza az élet a normális kerékvágásba. A Hamász-roham egyik leginkább elpusztított célpontja a gázai határtól mindössze 3 kilométerre lévő Kfar Azar kibuc volt, ahova a HVG tudósítója is bejutott.
A kibuc egyike azon megtámadott harminc településnek, ahol a Hamász-horror tombolt: megcsonkított és élve elégetett holttesteket találtak a harcok után – mondta a HVG-nek Roni Kaplan katonai szóvivő. A település nyugati határán még mindig látni, hol törték át a biztonsági kerítést. A legközelebbi házak lakóinak esélyük sem volt, az épületeket szétlőtték, felégették, a lakásokat feldúlták, kifosztották, bent és kint mindent törmelék, szilánk, széttört bútorok, személyes tárgyak, játékok borítanak, több helyen töltényhüvelyek hevernek a padlókon.
A kiégett és felrobbantott autók jelzik, hogy a terroristák páncéltörőkkel is fel voltak fegyverkezve, az üszkös romok és a hamu maró szagát egy hónappal a támadás után is lehet érezni. Házról házra jártak, mindent, ami az útjukban állt, szétromboltak, pickupokkal, motorkerékpárokkal jöttek, a kibuc majdnem ezer lakosából 140-en meghaltak – mondta a HVG-nek Doron Spielman őrnagy.
A jövőt illetően mindenkiben óriási a bizonytalanság.
A baloldalon álltam, a béke oldalán, és nagyon nagyot csalódtam a gázaiakban. 2005-ben kivonultunk az övezetből, választhatták volna a békét, építhettek volna hoteleket, fejleszthették volna a mezőgazdaságot. De azóta is rombolnak, a pénzt, amit kapnak, alagutak építésére fordítják. Mondhatjuk, hogy oké, ez a Hamász. De hova jutunk innen? A palesztinok sem mennek a tengerbe, mi sem megyünk a tengerbe, mindannyian ugyanazon a földön maradunk, amelyen osztozunk. Remélem, hogy a békét választják, hiszek benne, mivel nincs más megoldás, de nagyon bonyolult minden"
– mondta a HVG-nek Shewa, aki egy rokonát kísérte el Kfar Azarba, hogy segítsen elvinni néhány dolgot.
Munkatársunk egy izraeli szervezésű csoportos sajtóút keretében utazott Izraelbe.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
