A Nature Climate Change szaklapban jelent meg a UCL és a Tianjin egyetem kutatóinak legújabb tanulmánya. A kutatásuk során azt vizsgálták, hogy mekkora részt is tesz ki a multinacionális vállalatok működése a klímaváltozásban.

Bár az, hogy a multicégek ellátási láncai felelősek az üvegházhatásúgáz-kibocsátások ötödéért, nagyon jelentős, épp ezért ők maguk sokat tehetnek azért, hogy ezeket csökkentsék. Akár a beszállítóik energiahatékonyabb működésre sarkallása, vagy egy környezetbarátabb partner választása már sokat nyom a latban.

A francia kőolaj- és földgázcég, a Total S.A. külföldi leányvállalatai és kapcsolatai révén egész Franciaország kibocsátásának több mint a feléért felelős. Ugyanígy a BP-hez nagyobb kibocsátás köthető, mint az olajipar az Amerikai Egyesült Államok kivételével. A Walmart külföldi érdekeltségei pedig nagyobb kibocsátók, mint a német kereskedelmi szektor.

„Ha a multicégek a klímaváltozás ügyében is olyan vezetőnek bizonyulnának, és csak az ellátási láncukban az energiahatékonyságot helyeznék előtérbe, az globálisan is már jelentős csökkenéssel járna. A klímaváltozással kapcsolatos vállalásaik azonban már kevésbé jelennek meg nagyobb befektetési döntéseknél, például, hogy hol építsenek ki valamit” – tette hozzá Dabo Guan, a kutatás egyik résztvevője a Phys.org-nak.

A tanulmány ugyanakkor arra is kitért, hogy a 2011-es, 22 százalékos csúcsról 2016-ra 18,7 százalékra csökkent a multicégek szén-dioxid-kibocsátása, ami a kutatók szerint a „deglobalizáció” és a hatékonyabb technológiák elterjedésének a hatása.

Ugyanakkor, ha a befektetések áramlását nézzük, a tudósok arra is rámutattak, hogy stabilan nő a felett országokban történő befektetések száma: csak 2011 és 2016 között az USA által „kiszervezett” kibocsátás Indiába 50 százalékkal nőtt, Kína délkelet-ázsiai befektetései révén pedig tízszer annyi kibocsátást szervezett ki. Ezekkel azonban csak kiszervezik a szegényebb régiókba a szennyezést.