A magas költségek és a kereslet-kínálat lassú kiegyensúlyozása kijózanítólag hat azokra, akik a hidrogéntől várják a megváltást az energiaátmenetben – derül ki a Másfélfok írásából. A lapban Szabó John, társadalomtudós, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, HUN-REN, Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa elemezte a sokak által energetikai svájci bicskának, a dekarbonizáció “csodafegyverének” tekintett hidrogén várható szerepét.

A szerző jelzi, hogy a globális hidrogéntermelés 2022-ben már elérte azt a szintet, aminek az energiatartalma lényegében megegyezik az Európai Unió egy évnyi villamosenergia-fogyasztásával, de figyelmeztet, hogy a jelenlegi hidrogéntermelés 99 százaléka továbbra is üvegházhatású-gázkibocsátásokkal jár, és ha célt ér az olaj- és gázipar törekvése (a politikusok támogatásával egyetemben), hogy a kék hidrogén (földgázalapú termelés szén-dioxid-leválasztással és megkötéssel) legyen a meghatározó, akkor az iparág nem tudja betölteni azt a szerepét, hogy valóban fenntarthatóan járuljon hozzá az energiaátmenethez. 

A megoldást kisebb részben a nukleáris (rózsaszín), nagyobb részben a megújulókon alapuló (zöld) hidrogén termelése jelentheti (borítóképünkön a MOL Zöld Hidrogén Üzeme Százhalombattán), viszont kellő megfontolással kell eldönteni, mely területeken és hogyan kívánjuk alkalmazni a technológiát.

A megfontolt alkalmazás kulcsa a hidrogén létra, ami azt mutatja meg, hogy milyen területeken jelenthet valóban fenntartható, észszerű és versenyképes megoldást a hidrogén. A három kulcsterület:

• az ipar, ahol sok területen nélkülözhetetlen,
• a közlekedés, itt elsősorban a hajózásban és a repülésben lehet érdemes majd alkalmazni,
• a villamosenergia-hálózat kiegyenlítése, ahol a gázerőműveket állíthatják át hidrogénesre.

hidrogénlétra

Másfélfok

A szakember szerint a legfontosabb a karbonsemleges hidrogéntermelési technológiák fejlesztése, vagyis legalább a rózsaszín, és leginkább a zöld hidrogén alkalmazása felé kellene indulni.