Csaknem 300 ezerre nőtt Magyarországon a cégautók száma 2007-ben, évről évre átlagban csaknem 60 ezret helyeznek forgalomba: a személyautók csaknem 9 százaléka cégautó. Más országokhoz képest gyorsnak mondható a céges autópark növekedése: a Központi Statisztikai Hivatal összesítése szerint a cégautók száma 2003 óta 50 ezerrel, mintegy a negyedével nőtt.

A GfK Hungária 2007-es felmérése szerint a cégek átlagosan kevesebb mint ötöde fektetne be cégautóba 2008-ban (a GfK-kérdés szerint „a következő 12 hónapban”). A nagy cégek körében többen invesztálnának cégautóba, mint a kisebbek, s Budapesten is nagyobb a cégautó-befektetési kedv, mint vidéken. Összhangban a flottaberuházási hajlandósággal, az agrárvállalkozások kívánnak a legkevésbé cégautót vásárolni, illetve szánnák rá magukat a cégautóhoz kapcsolódó bármilyen beruházásméretű kiadásra.

A Mercer tanácsadó cég főleg multinacionális érdekeltségű hazai cégek körében végzett felmérései azt mutatják, hogy bár enyhén növek-szik, évek óta tulajdonképpen 90 százalék körüli azon társaságok aránya, amelyek cégjárművet adnak alkalmazottaiknak. A cégesautó-juttatási gyakorlatot más-más vállalati körben kutató felmérések, jelentések 2007-re egyöntetűen hasonló, 90–100 százalék közötti arányokat jeleznek, egyébként nem csupán Magyarországon. A kelet-európai országokban kicsit gyakrabban élnek a béren kívüli juttatás cégautóformájával, mint a kontinens nyugati felén, bár az is igaz, hogy például a németországi cégek a kelet-európaiakéhoz hasonló aránnyal szerepelnek.

A cégautó egész Európában fontos béren kívüli eszköz a munkavállalók ösztönzésére, megtartására: gyakorlatilag minden felmérésben az elsők között van a céges jóléti juttatások körében, szemben például az USA-ban tapasztalható gyakorlattal. A Hewitt humántanácsadó cég 2007-ben Magyarországon ugyanúgy az első helyre mérte, mint a PricewaterhouseCoopers, de különösen cégvezetői, felsővezetői szinten vezet a cégautó például a Mercernél és a Kienbaum–DUIHK-nál is.

Cégautó-kategóriák

Státusautó (status need). Presztízsautó, a vállalatok felsővezetőinek jár. Rendszerint felsőközép-kategóriás vagy nagyautó, reprezentációra. Munkaautó (work need). A klasszikus cégautó. Munkavégzéshez vásárolják, rendszerint a területi képviselőknek, ezek vezetőinek, a kereskedő alkalmazottaknak. Csomagautó (market need). Kevésbé kötődik a cég tevékenységének végzéséhez vagy imidzséhez, leginkább béren kívüli juttatás (azaz a kompenzációs csomag része, mint például az ebédjegy).

Összességében úgy tűnik, a középső beosztási szintektől fölfelé minden cégcsoportnál gyakoribb ösztönző, mint a vállalat étkezési hozzájárulása vagy például a céges mobiltelefon, holott azok jóval kisebb értékűek, mint egy autó, vagyis ahhoz képest elenyésző terhet jelentenek a cégeknek. Ez megfordítva azt jelenti, hogy a munkavállaló által használható cégautóban megtestesülő jövedelem jóval nagyobb, mint amennyi a többi béren kívüli juttatással megszerezhető. A cégek gyakorlata nem egységes ugyan, de a felmérések szerint több mint felük magára vállal a cégautó működtetésével kapcsolatos minden költséget (kifizeti például a benzint, a javításokat, a kötelező szervizeket), de legalább a benzinszámlát fedezi, s ennél is nagyobb arányban engedik a céges autót használó munkavállalóknak a magánhasználatot is.

© Stiller Ákos

Az Eurostat statisztikáiban országonként és státuscsoportonként kimutatott kereseteket összevetve a cégautók beszerzési árával (erről egyebek között a Hay Grouptól, a Kienbaum–DUIHK-tól, a PricewaterhouseCooperstől, a Watson Wyatt-től is kaptunk adatokat), azt lehet mondani, hogy Nyugat-Európában hat-nyolc hónapi fizetéssel ér fel a cégautó, Kelet-Európában viszont, így Magyarországon is, ennél jóval több idő alatt szerezhető meg, méghozzá – beosztási szintenként eltérően – legalább két-három évi keresettel. Magyarországon a cégek a legtöbb kutatás tanúsága szerint átlagban négyévente cserélik az autóikat, szemben a nyugat-európai gyakorlattal, ahol 2007-re általánossá vált a három év utáni csere.

A cégautó magáncélú használatát Magyarországon a Mercer adatai szerint a cégek négyötöde engedi, ami a többi országban tapasztalt gyakorlattal összevetve nem számít magasnak. Némileg kisebb arányt, 71 százalékot mért a Hewitt, magasabbat, 93 százalékot a PricewaterhouseCoopers, a Hay Group tapasztalata szerint pedig a vezetők és a felsővezetők körében a cégek 90 százaléka fizeti a magánhasználattal fogyasztott benzint (vagyis e körben magasabb a magánhasználat engedélyezésének aránya, az alsóbb beosztásokban viszont alacsonyabb).
Magyarországon 2003 és 2006 között évi átlagban 29 ezer szervezet fizetett a cégautó magánhasználata miatt adót, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) adatai szerint 2003-ban 12 milliárd forintot, a cégautóadó 2004-es emelését követően pedig évi átlag-ban 24-25 milliárd forintot (2007-ről még nincs összesítés). A magánhasználatot terhelő eho a cégautóadó 25 százaléka, így 2006-ban a cégautók után összességében körülbelül 30 milliárd forint adó folyhatott be az államkasszába.

A cégautóadót fizetők mintegy háromnegyede jogi személy (vagyis tulajdonképpen gazdasági társaság), közel ötöde nem jogi személy vállalkozás, az egyéb gazdálkodási formációk, köztük az egyéni vállalkozók részaránya az adót fizetők között mindössze 6 százalék.

Magyarországon Csomád és Tüskevár a cégautó-paradicsom: 2007-ben ugyanis e két településen jutott a legtöbb forgalomba helyezett cégautó egy lakosra (a főváros például a közelükbe sem jön). A Pest megyei Csomádon 1036 lakosra 1482 cégautó jutott, a veszprémi Tüskeváron 599-re 346, de a Datahouse adatai szerint Csomád már 2001-ben előkelő helyen állt (830 cégautóval). Nem véletlenül: a forgalomba helyezési statisztikák ugyanis a kereskedők által forgalomba helyeztetett autókat is tartalmazzák (függetlenül attól, hogy azokat eladták-e), s Csomádon székel a Chevrolet egyik márkakereskedése, Tüskeváron pedig a FoxRent tart fenn bérautó-kölcsönző telephelyet. Ez viszont talán összefügg azzal, hogy a két település önkormányzata nem szed iparűzési adót.

A különleges esetektől eltekintve a cégautók eloszlása nagyjából az ország területi fejlettségi egyenetlenségeit tükrözi. Az alacsonyabb kategóriás autók a keleti országrészekben vezetik a 2007-es statisztikát, s még inkább ezt tapasztaljuk, ha az első három márkát nézzük (térképünket a HVG Cégautó különszámban találja). A forgalomba helyezett autók száma is regionális fejlettségi eltérésekhez igazodik, a hazai települések mintegy felén egyáltalán nem „újítottak” 2007-ben cégautót, s e települések szintén a keleti, illetve a délnyugat-dunántúli kistérségekben koncentrálódnak.

A márkák viszont e körben nem mindig felelnek meg az általános tendenciáknak: azokon a településeken, ahol csak egy vagy két cégautót helyeztek forgalomba, az új cégautó gyakran igényes jármű. 2007-ben új céges Bentleybe, Daimlerbe, Hummerbe, Jaguárba, Lotusba, Lamborghiniba, Maseratiba például nem is ültek máshol, csak ott, ahol ezek valamelyike volt az egyetlen márka.

A HVG által megkérdezett vállalati vezetők az autómárka kiválasztásának legfontosabb szempontjaként nem a gépjárművek árát, hanem az ár–érték arányt nevezték meg – a Hay Group 2007-es felmérése szerint ez a cégmegközelítés mondható általánosnak –, továbbá a gazdaságos és megbízható üzemeltetést, mondván, hiába olcsó egy jármű, ha magasak például a karbantartás költségei.

© Stiller Ákos

A magyarországi nagyvállalatok talán ezért is zömmel német márkákat választanak, s autóparkjaik másik jellemzője, hogy három-négy autómárkából állnak. A német márkák egyébként nem csak Magyarországon elsők főleg vezetői körökben. A Mercer 2007-ben végzett felmérése szerint Ausztriában, Csehországban, Nagy-Britanniában, Lengyelországban, Németországban, Szlovákiában és Magyarországon is a cég-vezetők leginkább Audival (A6-ossal, A8-assal) járnak, csak a britek lógnak ki az Audi-sorból, ott 2007-ben a cégvezetők legnépszerűbb cégautója a BMW volt. A vállalati második-harmadik vezetői vonal, a felsővezetők, menedzserek és az értékesítési szakemberek cégautói között már jobban előfordul más nációbeli márka is, a Ford és a Toyota, s természetesen Csehországban, illetve Szlovákiában a Skoda, de a német márkák, kiegészülve a Mercedesszel, Opellal, Volkswagennel, itt is a leggyakoribbak között vannak. Hasonlót mutatott ki a Hay Group is: vezetői szinten a Ford került be a német márkák közé, a középvezetőknél a Skoda, a Peugeot, az alsóbb vezetői beosztásokban a Renault, az értékesítőknél pedig a Suzuki is.

A szintén nagyvállalati körben felmérést készítő Watson Wyatt 2007-ben hasonló eredményre jutott Magyarországon, ők úgy találták, osztályvezetői szinten, területi képviselőknél és kereskedőknél az 1,6 literes, benzines Ford Focus a leginkább bevett jármű, rangban ezt az Opel Astra követi, harmadik a Toyota Corolla. Ezt erősítette meg érdeklődésünk a Szerencsejáték Zrt.-nél is: ott a Volkswagen-csoport modelljeit használják, az igazgatók és igazgatóhe-lyettesek VW Jettát, illetve Borát kapnak, a vezérigazgató felsőkategóriás Audit, a vezérigazgatóhelyettesek szintén Audit vagy VW Passatot. Ugyancsak Audikat és Passatokat használhatnak a Tv2 vezetői is.

A topmenedzserek autópalettája mégsem egysíkú, annál is kevésbé, mert a legtöbb cégnél a felső vezetőknél sokkal gyakoribb, mint az alsóbb beosztásoknál, hogy maguk választhatnak autómárkát. A Watson Wyatt 2007-es felmérése szerint tízből nyolc beleszólhat, hogy milyen márkába üljön, ugyanez a lehetőség az alsóbb irányítói szinten dolgozóknak csak a harmadát, felét illette meg. A PricewaterhouseCoopers szerint is tíz cég-, illetve felsővezetőből nyolc-kilenc befolyásolhatta a márkaválasztást, a Hay Group vizsgálta cégeknél 74 százalék adott lehetőséget arra, hogy a vezetők – egy bizonyos értékhatárig vagy listáról – megválaszthassák autójuk típusát és felszereltségét, a szakértőknek viszont csupán 31 százaléka tehette meg ugyanezt.

Felsővezetői autóra a Watson Wyatt 2007-es adatai szerint átlagosan 8 millió forintot, vezérigazgatóira átlagosan 11 millió forintot költöttek 2007-ben a nagyvállalatok. A PricewaterhouseCoopers kimutatásából az is kiderül, mekkora a szórás: cégvezetői autóra 5–25 millió forintot költöttek a cégek, felsővezetőire 2–14 millió forint között, míg az értékesítői járművek minimális 2 milliójával szemben már csak 7 milliós maximum áll.

További részletek a HVG Cégautó 2008 különszámban. Keresse az újságosoknál!