Az alagutak felépítését illetően két típust különböztethetünk meg: az egycsöves alagút, itt szembejövő forgalommal kell számolni, és a két- vagy több csöves alagút, ahol csövenként csak egy haladási irány lehetséges. Az utóbbi alagútkoncepció számít a legbiztonságosabbnak, mert a vészkijáratok egy másik csőrendszerbe vezetnek. A legtöbbjük ventillátorokkal van felszerelve, amelyek légáramlata egy tűz esetén eltereli a felszálló füstöt. Tűz esetén ajánlatos az alagutat a széliránnyal ellentétes irányban lévő vészkijáraton elhagyni. A szembejövő forgalmú alagutak ezzel ellentétben jóval veszélyesebbek és gyakran régebbiek, mint a több csövesek.

Ha véletlenül megállna a forgalom az alagútban, akadályozzuk meg a pánikhangulat kialakulását, ne hagyjuk, hogy a vezető figyelmét eltereljék az utasok. A legtöbb esetben csak egy egyszerű dugóról van szó. Ilyenkor állítsuk le az autót, indítsuk el az elakadásjelzőt és a rádiót. Ha nincs rádióvétel, húzzuk le az ablakokat és minden érzékszervünkkel, - szem, fül, orr – próbáljuk meg kiszűrni a veszélyforrásokat. 

Ha valóban tűz ütött ki az alagútban, elsődleges feladatunk nyugalmunk megőrzése. Életveszély áll fenn, ezért magunkat és embertársainkat biztonságba kell helyezni. A legfontosabb, hogy a tűzzel ellenkező irányba induljunk el, és a legközelebb eső vészkijáraton keresztül a lehető leggyorsabban hagyjuk el az alagutat. Ez alól azonban létezik kivétel: Alagútszakértők arra figyelmeztetnek, hogy a keletkező füstgáz gyorsabb és halálosabb, mint a maga a tűz. Ha az alagútban a tűzhöz közel vagyunk és az egyetlen vészkijárat a távoli alagútkijárat is, érdemes meggyőződni róla, hogy esetleg a tűz mellett még valahogy el lehet-e menni, tanácsolják a szakértők. Így elkerülhetjük a halálos füstmérgezést. 

A kezdeti stádiumban lévő tüzet az alagút falán elhelyezett tűzoltó készülékek egyikével megpróbálhatjuk eloltani. Ilyenkor fokozottan ügyeljünk saját biztonságunkra.