Az elmúlt évtizedben az autólopások száma folyamatosan csökkent (csupán 2010-ben állt le ez a folyamat, amikor is személyautóból szinte ugyanannyit tulajdonítottak el, mint 2009-ben). Az alacsonyabb lopásszámok megnyugtatóan hatnak az autótulajdonosokra, így a flottaüzemeltetőkre is, pedig változatlanul igaz: minden autónak megvan a tolvaja, még a legolcsóbbnak és a legritkábbnak is.

A lopás elleni felkészülés rendszerint az autóválasztásnál kezdődik. Bár a rendőrség nem készít típusra-márkára bontott statisztikát, független szervezetek – például az autolopasok.hu internetes honlap – megteszik. Ott megnézhetők a tolvajok által előszeretettel eltulajdonított típusok. Ebből kiderül, hogy a presztízsmárkák közül a BMW a legveszélyeztetettebb. Nagy átok ez a márkának, főleg hogy tíz éve éppen az ellenkező irányba haladtak: a jól sikerült elektronikus gyári védelem által autói lényegében csak úgynevezett trükkös lopással vagy rablással voltak eltulajdoníthatók. A BMW-lopások sikerességének a kulcsa, hogy a gyári kódok kikerültek az alvilág kezébe, információink szerint Oroszországban, onnan terjesztik egyebek között Magyarországon is.

A másik lopássegítő autóipari fejlesztés a kulcs nélküli indítás, amely nem csupán a BMW-t használókat érinti, hanem a többi márkáéit is (bár ez a komforteszköz is jellemzően a drágább, jobban felszerelt autók sajátja). Nagyot fejlődtek ugyanis a tolvajok eszközei is: míg tíz éve még egy autóba szerelt készlet volt szükséges ahhoz, hogy az illetéktelenek is észleljék és megfejtsék a kulcsok-riasztóvezérlők küldött jeleket, ma egy zsebben is elfér a „nyitónak” nevezett eszköz, amelynek a használata sem feltűnő (antennáit fülhallgató zsinórnak álcázzák). A tolvajok nincs más dolga, mint megtalálni a kívánt autót, kivárni, míg a tulajdonos megjön, kocsit nyit, tehát kódot küld, majd követi a járművet, és az alkalmas pillanatban átül bele. Ha a kocsi kulcs nélküli indítással rendelkezik, a nyitó jelének vételére az autó „megadja” magát, azt hiszi, minden rendben, és működik. Ha nem kulcs nélküli az indítás, akkor a kocsi kinyitása-feltörése után további munka vár a tolvajra, például a vezérlőegység cseréje.  Ez persze egyre nehezebb, mert például az Audi–VW–Skoda–Seat márkákban a vezérlőegységet letörőfejű csavarokkal rögzítik, tehát a motorvezérlő kibontásához ütni-vágni kell – a vezérlőegység kiszerelése nélkül annak a csatlakozó stekkere sem húzható le.

A lopásgyakorisági statisztikák elemzéséhez figyelembe kell venni az adott márkából-típusból futó járművek számát is. Például több Fordot kötnek el, mint a BMW-t, csakhogy sokkal több Ford fut az útjainkon, így aztán lopási gyakorisága mégiscsak alacsonyabb. Vagy például noha típus szerint a legtöbbet Suzuki Swiftből lopják, mégsem biztos, hogy veszélyeztetettebb egy Swift, mint egy Mercedes. A lopásvédelemben tehát a típusválasztás is segít, sőt azon belül például a színválasztás is. A ritka színek kevésbé „kelendőek”, főképp az átlagtípusok körében. A kisebb értékű autókat elsősorban szétszerelésre, alkatrésznek lopják, a ritka színű karosszériaelemek nehezebben értékesíthetők – persze ha pont olyanra van megrendelése az alvilágnak, pech. A cégautókat védheti a dekorációjuk is, amely a kocsit feltűnővé teszi, lopás után nagyobb vele a lebukási kockázat, és a dekorált elem nem is értékesíthető.

Az autólopásokat befolyásolják a kocsihasználat körülményei. A garázsból garázsba közlekedő autó mindenképp védettebb, mint az utcán éjszakázó vagy a sokat mozgó, sok helyen parkoló. Érdemes tudni – leginkább a főnöki presztízsautók esetében –, hogy a rendezvények, felkapott éjszakai éttermek és szórakozóhelyek környéki őrizetlen parkolók kedvelt vadászterületei az autótolvajoknak.

Az sem mindegy, hol használják az autót. A legveszélyesebb város továbbra is Budapest, ezen belül pedig sorrendben a XI., a XIII., majd a II. kerület. Az értékesebb autókra jellemzően a presztízs-kerületekben vadásznak, az átlagkocsik fellelhetősége-elköthetősége a lakótelepekkel megszórt körzetekben a valószínűbb. Jellemző, hogy a drága autók ellopásáért a bűnözők többet vállalnak, akár tettlegességre is sor kerülhet, vételkor és használatkor tehát ezzel is ajánlatos számolni.

Ésszerű lopásmegelőzési lépésnek tűnne, hogy a veszélyeztetett márkájú vagy útvonalú autókat GPS-védelemmel lássák el, főleg hogy a beszerzés, telepítés, üzemeltetés költsége ma már negyede a bevezetéskori áraknak.  Csakhogy a nehéz időkben a cégek autóflottáik felszereltségén is igyekeznek spórolni. Mindenesetre a LeasePlan statisztikái szerint az általuk kezelt járműflotta alig 3 százalékába került GPS-alapú nyomkövető, s ezek többségének sem a járművédelem a célja, hanem a gépjárműkövetés (a GPS-rendszerekkel igen gyorssá és könnyűvé válik például az útvonalnaplók készítése, könnyen ellenőrizhető a gépkocsihasználatra jogosult munkavállalók mozgása, kiszűrhetők a magáncélú utak, a maszek fuvarok.

A HVG Cégautó 2011 különszámból kiderül, hogy a legnagyobb flottakezelőnél csökkentek a lopások: 2009-ben 47, 2010-ben 42 autójukat tulajdonították el, az idei első negyedévben ötöt – azaz állományuk átlagosan fél százaléka lesz lopások áldozata. Igaz, ez az arány magasabb, mint az országos átlag (durván 0,2 százalék), ám ebben vélhetően közrejátszik, hogy gépjárműparkjukban az országos átlagnál több a vonzó, hat évnél fiatalabb, illetve presztízsautók aránya, márpedig az alvilági autópiacon is többet ér egy fiatalabb, illetve egy prémium autó, miközben a kockázat,  a bűncselekményért kapható büntetés mértéke lényegében azonos.

A LeasePlan-statisztikákból az is kiviláglik, hogy nyáron több a lopás, mint télen, valamint hogy egyik lopás helyszínén sem találtak üvegszilánkot vagy más, erőszakos behatolásra utaló nyomot. Tehát az autókat az elektronika segítségével, a fentebb leírt módon vihették el. A LeasePlan-flottára jellemző, hogy utólagos eszközöket ritkán építenek be, az ellopott kocsik 10 százalékában volt váltózár, kormányzár alkalmazásáról nem tudnak, és utólagos risztóbeépítésről sem.

Némileg ellentmond a LeasePlan-tapasztalatoknak a KBC Autolease flottakezelő tapasztalata. Az általuk kezelt autóparkokban érezhetően megnőtt a lopások száma, különösen a felső, prémium kategóriában.  Így náluk egyre inkább előtérbe kerülnek a GPS-technológiával működő nyomkövető és más, akár a fizikai védelem elvén alapuló lopásgátló rendszerek. A cégautóflották közös jellemzője, hogy a kocsik 95 százaléka teljes körű casco-biztosítással rendelkezik.

Eddig csak lopásról esett szó, holott a feltöréssel is nagy károkat lehet okozni. Főképp az olyan céges autók esetén, amelyekben készletet, bemutatókellékeket is szállítanak. Az autófeltörők rendszerint a látható dolgokra lépnek: laptoptáska, kézi navigációs eszköz, kabát. De óvatosan kell bánni a csomagtartó tartalmával is: ha valaki oda szeretne értékesebb dolgot – akár egy bőrkabátot – helyezni, jobb, ha a célállomás előtt félreáll, és berakja a kocsi farába a holmit, hogy ne tudják kifigyelni.  Mindez jól mutatja, hogy az autóhasználati szokásokkal is sokat lehet tenni a kocsilopások és –feltörések ellen.  Nem badarság tehát az ősrégi elővigyázatosság: éjjelre lámpa alá, lakott ház elé parkolni, nem telipakolni a kocsit holmival, sőt, ha üres a csomagtartó, érdemes az azt takaró rolót is kinyitni – látjátok, nincs itt semmi érdekes.

További részletek a HVG Cégautó 2011 különszámban.