A bankok által visszavett autók nagy hulláma már lecsengőben van – mondta el a hvg.hu-nak Fojt Attila a használtautó-kereskedőket tömörítő Magyar Gépjármű-Kereskedők Országos Egyesületének (MGOE) elnöke. Míg a 2009–2011 közötti időszakban a 30-40 ezret is elérhette a bebukott hitelek miatt értékesített gépkocsik száma, addig ma már a néhány évvel ezelőttinek a 20-30 százalékát teszi ki, így a visszavett autók forgalma a megközelítőleg 440 ezres éves üzletkötés mellett elhanyagolhatóvá vált.

Átadnák a terheket

A hirdetésekben azért még mindig látni olyan reményteli eladókat, akik odaadnák az autójukat, csak valaki vegye át az árfolyamrobbanás miatt óriásira duzzadt törlesztőrészleteiket. Ezek azért többnyire vágyálmok maradnak. A hirdetési piacon mindenesetre a hitelátvállalással hirdetett autók száma is csökken. Míg 2011 augusztusában csaknem 1800, 2012 augusztusában pedig 1200 személygépkocsit kínáltak ebben a formában a Használtautó.hu oldalain, mára ez a szám 750-re csökkent – ismertette adataikat a hvg.hu-val Fodor László, a cég marketingvezetője.

Ez persze még mindig igen jelentős szám, főként annak ismeretében, hogy nem is feltétlenül jelöli meg mindenki előre, hogy az eladásnak feltétele a meglévő hitel törlesztése is. A jelenlegi hitelátvállalásos kínálat 56 százaléka 6-8 éves, ami nem véletlen, mivel a hitellel vásárolt autók volumene 2006-2008 között ért a csúcspontjára.

HVG Archív

Az MGOE elnöke, Fojt Attila szerint a lefoglalt kocsik az esetek nagy többségében leromlott műszaki állapotban vannak. A vállalhatatlanná váló hitelek mögött ugyanis a tulajdonosok fizetésképtelensége áll. Ilyen esetben pedig az autó szervizelésére sem tudtak költeni, gyakran még akut problémákat sem kezeltek, így egy-egy meghibásodás más komolyabb hibákat is okozhat. Gyakran azonban az elkeseredett tulajok még rá is tesznek egy lapáttal. Mikor kiderül, hogy a bank foglalja majd az autót, indulatból gyakran szándékosan lerontják az állapotát, vagy egy-két drágább alkatrészt eladnak, esetleg olcsóbbra cserélnek. Ezzel végül ők járnak rosszabbul, mert az autó értékesítésekor csak olcsóbban lehet eladni, és csökkenteni az adóságot.

Az így lerobbant autókat a magánszemélyeknek nem is igen éri meg megvásárolni, helyette a főként javítóbázissal is rendelkező kereskedők tudnak hasznot kihozni belőlük. A javítás ugyanis csak önköltségen is százezres nagyságrendű tétel, ha egy magánvevő más szervizbe vinné, vagy esetleg márkaszervizzel próbálkozna, akkor a javítási költségek úgy elszállhatnak, hogy még a nyomott közel 70 százalékos ár sem nyújtana akkora előnyt, hogy érdemes legyen belevágni. Ha emellett még a rááldozott időt és energiát is bevonnánk az egyenlegbe, már biztosan nem hozható ki pozitívra a mérleg, de még a nullszaldó sem reális.

Az egykulcsos olcsóbb

A kereskedők egyébként különböző liciteken vásárolnak a bankoktól, amikor is minden autó mellett elolvasható a műszaki hibákat soroló adatlap. Ez már egyébként gyakran önmagában elegendő, hogy elrettentse az idetévedő vásárolni szándékozó magánszemélyeket. Ezen az eladók ugyanis minden hiányosságot szabatosan felsorolnak, hogy nehogy később pereskedés legyen a be nem vallott hibákból. A listán pedig jókora költségvonzatú tételek szerepelnek. Emellett gyakran hiányzik a szervizkönyv is, és csak egy kulcs áll rendelkezésre, ami arról árulkodik, hogy nem a tulajdonos beleegyezésével vitték el a járművet.

Ha az egyik ilyen visszavett autókat áruló bankos honlapon megnézzük a kínálatot, abból is az derül ki, hogy valóban gyakori az egykulcsos, szervizkönyv nélküli autó. A gumik gyakran három vagy négy különböző típusból lettek felszerelve, és mind a karosszéria, mind a motor, mind az elektronika terén alaposan hagynak kívánnivalót.

A banki visszavett kocsik közt nincs klasszikus márka, típus vagy kategória. Az autópiachoz egészéhez hasonlóan itt is a leggyakoribbak a Suzukik, Opelek, Volkswagenek, és az autófinanszírozás gyakorlatának megfelelően zömében 2002 után gyártott modellekről van szó. A kínálatból is az derül ki, hogy már 75 ezer forintért is találhatunk eladásra kínált 1996-os Suzuki Swiftet, amelynek műszaki lapján szinte csak elvétve találhatunk olyan alkatrészt, ahol a „megfelelt” vagy az „ép” minősítést adták volna.

A skála másik felén egy 2006-os AUDI Q7-et ajánlanak licitre 4,6 milliós irányadó áron, amelynél az extrák közt fűthető tükör, Bi-xenon fényszóró, ESP (menetstabilizátor), ASR (kipörgésgátló), EDS (elektr. differenciálzár), APS (parkolóradar), bőrkárpit, és esőszenzor is szerepel. Persze itt is csak egy kulcsot találunk, és 191 ezer kilométeren áll az órája. A gumik profilmélysége alapján már kidobásra érettek, az első ülése szakadt, a hátsó szennyezett, a jobboldali fényszórója és irányjelzője törött, és persze több alkatrész sem kifogástalan. A hasonló modelleket átfutva a netes hirdetések közt, olcsóbbat ugyan nem találtunk, de már 100-200 ezer forinttal drágábban is volt olyan kiváló állapotúnak nevezett Q7-es, amelyik nem törött, nem kell kapásból rákölteni, és lehetséges, hogy a különbözetet még le is lehetne alkudni.