Magyar csúcsbringák német kukákból
Végy egy retró kerékpárt a német szemétlerakóból, turbózd fel jó minőségű alkatrészekkel, majd bolondítsd meg színes kiegészítőkkel. De azt ne hagyd, hogy a vevőnek mindig igaza legyen! Csányi Jánossal (Janóval), a Rocket Bikes Kerékpárbolt és Szerviz tulajdonosával beszélgettünk. Életbűvészek, 5. rész.
„Korábban nagyon sok munkahelyem volt, ahol nem igazán tudtam kibontakozni. Azt éreztem, hogy nekem tér kell és lehetőségek, és hogy vannak bennem vezető hajlamok” – kezdi Janó a történetét arról, miként is csöppent bele anno egy „underground” biciklibolt létrehozásába.
Ma már az a célja, hogy bebizonyítsa, a szemétlerakóból előkerült bicikliből nemcsak szimpla közlekedési eszközt, hanem olyan szuperbringát lehet varázsolni, amely a gyárszalagról legördülő társait technikában és dizájnban is veri.
Nem tologatok szart
Janó végzettsége szerint közgazdász-külkereskedő és német nyelvtanár, de beszél angolul és spanyolul is. Korábban több cégnél dolgozott külkereskedőként, ám mindig ugyanazzal a problémával szembesült: hiányzott a kellő igényesség, profizmus és hosszú távú elkötelezettség, hogy valódi konstruktív munkát végezhessen. Leggyakrabban a főnökökkel akadt gondja. „Úgy éreztem, nagyon bekorlátozzák a feladatkörömet. Nem értettem, minek vettek fel, ha nem használják ki a tudásomat.” Végül Janó már inkább állt be a sajt-sonka pultba eladónak, vagy ültetett homoktövist télvíz idején, mert „sokkal jobban esett egy jó társaságban fizikai munkát végezni, mint bent ülni egy irodában, és tologatni a szart”.
Négy évvel ezelőtt két ismerőse megkereste, mert szerettek volna Indiából és Kínából kerékpárokat importálni, és szükségük volt egy külkereskedőre. Ebből nem lett semmi, mert Indiában más a méretszabvány, a kínaiak pedig hónapokig nem reagáltak a levelükre. Végül maradt a B-terv, a használt biciklik vétele, felújítása, amely Janó életszemléletével is egybevágott. „A diplomamunkámat is környezettudatos vállalatirányításból írtam, és ezen elvek szerint éltem. Mivel tudtam, hogy az életem nagy részét munkával fogom eltölteni, ezért szerettem volna összehangolni a kettőt.”
Elég hamar a cég ügyeit kezdte el intézni, közben szép lassan a szakmába is beletanult, két évvel később pedig már egyedül vitte a boltot. „Nem volt tőkénk, ezért rengeteget kellett dolgoznunk, hogy fejleszthessünk, a bolthelyiséget a lakásomra felvett hitelből béreltük. Az egyik társam fél év után lépett ki, mert volt egy másik vállalkozása, és erre már nem maradt kapacitása. A másik két év után távozott. Nem bírta azt a hajtást, stresszt és bizonytalanságot, amivel ma Magyarországon egy kisvállalkozás működtetése jár, azt, hogy nem tudhatod, másnap is ki tudsz-e még nyitni egyáltalán.”
Lomizzunk bringákat!
„Amikor belevágtunk, akkor itthon még egyáltalán nem volt ennyire felkapott téma a városi kerékpározás. Az emberek a soksebességes, teleszkópos, dögnehéz montijaikkal szaladgáltak” – emlékszik vissza Janó. Viszont, mint mondja, Nyugaton még csak bimbózott a retró és a fixiláz, emiatt a háztartások ontották magukból a sokszor alig használt, jó minőségű acélvázakra épített retró bringákat. És ezekhez a bringákhoz viszonylag olcsón hozzá lehetett jutni. Méghozzá a devecseri lomipiacon.
„A helyiek Németországba, Svájcba, Ausztriába jártak ki lomizni, ahol, mivel van pénze az embereknek, a bringáikat is néhány évente lecserélik.” A megunt, de jó minőségű darabokat lomtalanításkor kiteszik, majd szépen kiválogatva, szortírozva egy kvázi szemétlerakóba kerülnek, onnan pedig a piacra. Janóék, mint mondja, arra mindig nagyon ügyeltek, hogy bringát csak tiszta forrásból, számlázva vegyenek. „Ha kicsit is gyanús volt az eredete, inkább nem vettük meg. Például ha túl olcsón adtak egy túl jó biciklit. Néha bizony elég volt az eladóra ránézni.”
Janó ma már az interneten válogatja össze, és szállíttatja házhoz a „friss árut”. „Jó kis kaland a piacozás, de amikor már huszadjára kelsz vasárnap hajnali háromkor egy húzós hét után, hogy ötre a piacon legyél, akkor az már nem annyira izgalmas”.
A cél az első perctől kezdve az volt, hogy a begyűjtött biciklik a felújítás során egyedi dizájnt is kapjanak. A bringabolt hátsó részében kialakított szervizben a régi alkatrészeket új, jó minőségűre, az unalmas kiegészítőket pedig színesekre cserélték. Előkerültek a sárga gumik, piros markolatok, lila sárhányók, igény szerint a vázat is átfényezték. János szerint ezt a fajta bringadizájnolást korábban már mások is csináltak odahaza a sufniban, de ők voltak az elsők, akik erre brandet építettek. „Számunkra tök evidens volt, hogy ha már úgyis ki kell cserélni valamit a bringán, akkor olyan kerüljön a helyére, amitől az egész színesebb, vidámabb, és egyedibb lesz.”
Janóéknak honlapra nem volt pénzük, viszont a Facebook éppen felfutóban volt. „Láttam, hogy cégek is kezdenek megjelenni saját oldallal. Gondoltam, mi is kipróbálhatnánk.” Mivel Janó hobbiszinten fotózott, a saját, bringákról készült képeit kezdte el feltöltögetni. Mint mondja, máshol nem is hirdettek, ám hamarosan ellepték őket a megrendelések. „Volt egy lány, aki lila biciklit rendelt, és amikor elkészült, akkor lila ruhában, lilára festett körmökkel jött átvenni. Mi meg gyönyörködtünk.”
Előkerül a nagypapa régi kerékpárja a disznóólból
Aki bemegy a boltba, azt hozzáértő szerelők várják. Kikérdezik, felmérik az igényeit, tanácsot, és ajánlatot adnak, de végül a vevő dönt, hogy mennyit szán a biciklijére, milyen dizájnt akar, és hogy alap- vagy magasabb minőségű alkatrészeket rendel hozzá. „Persze olyan is előfordul, hogy csillogó szemmel behozzák az interneten potom pénzért megvásárolt bringát, és csak egy szép színes nyerget meg egy kosarat szeretnének venni rá. Ilyenkor kénytelenek vagyunk felhívni a figyelmet arra, hogy először használhatóvá kellene tenni a bringát, és csak utána szépíteni.” Janó szerint, ez az az eset, amikor a vevő a netes vásárlással spórolni akart, de végül sokkal többet kell rászánnia arra, hogy egy használható kerékpárja legyen.
Mint mondja, „a használt bicikli nem egyenlő az olcsó biciklivel”, ezért a beszerzésnél úgy válogatnak, hogy a kerékpárok jól szervizelhetőek legyenek, legyen hozzájuk cserealkatrész, és amit az egyik legfontosabbnak tart, hogy csak acélvázas bringákkal dolgoznak. „Ezek sokkal tartósabbak és rugalmasabbak, sokszor még könnyebbek is, mint az alumíniumvázasak, és ennél fogva a mindennapos városi használatra is alkalmasabbak.”
De az sem ritka, hogy előkerül a nagypapa régi kerékpárja a disznóólból. Ilyenkor érzelmi okok miatt ragaszkodik valaki egy bicikli felújításához. „Imádunk szervizelni, azt gondolom, hogy ez a bringás szakma csúcsa. Viszont nem vállalunk el mindent, csak azért, hogy valaki nálunk hagyja a pénzét. Itt vannak a szerelők, ők a szakemberek. Tudják, mi az, ami kivitelezhető, mi az, ami megéri, és mi az, ami már egyenesen veszélyes. És emiatt nálunk sajnos nem működik az a filozófia, hogy a vevőnek mindig igaza van.”
Kell egy kis egyedüllét
Míg a boltban beszélgetünk, érkezik egy defektes kerékpár, Janó hátraszalad a szervizbe és megjavítja. Mint mondja, szerelni is szeret, és ha csak teheti, szívesen megjavít kisebb hibákat, de általában ezzel már nincs ideje foglalkozni. Így is alsó hangon 12 órából áll egy munkanapja: elvégzi az operatív teendőket, utána jöhet az adminisztráció, a készletezés, a könyvelés, a beszerzés, a bringák befotózása, a marketing és az egyebek. Szezonban kettő, téli időszakban egy szerelővel dolgozik, akik – mivel Janó tanult a korábbi főnökei hibájából – hozzátehetik a saját ötleteiket, elképzeléseiket a vállalkozás fejlődéséhez. Nemrég belevágtak jó minőségű használt kerékpáros ruházat árusításába is, és Janó szerint a kerékpárjaik Nyugaton is simán megállnák a helyüket. „Viszont nekem nem célom vállalatbirodalmat építeni. Mindössze az a vágyam, hogy kulturáltan tudjunk működni egy szép és rendezett műhelyben, jó minőségű szerszámokkal szereljünk, és jól meg tudjam fizetni a szerelőimet.”
Egyébként ő maga is a drótszamarat hajtja, nem csak a lakásától a boltig, de még akkor is, ha éppen beszerzésre indul a nagykerbe. Ilyenkor vállán átvetett gumiabroncsokkal, hátán alkatrészekkel teletömött zsákkal teker a városban (Egyik ilyen akcióját a Google Street View is megörökítette). Janó szerint manapság biciklizni egyrészt divat, másrészt a tömegközlekedés minősége, „a drága bérletárak, a zsúfoltság és a szag” is erre ösztönöz. Igaz, a nagyvárosban egyáltalán nem kikapcsolódás a kerékpározás: „Budapest egy dzsungel. Aki itt biciklire ül, készüljön fel rá, hogy történhet vele valami.”
Ettől függetlenül egyre többen választják a kerékpározást, és szerinte a mostani fiatalok már nem is nagyon fognak autóba ülni. „Nincs rá pénzük, de valószínűleg amúgy sem tennék, hiszen sokkal nagyobb szabadságot ad a bicikli. Arról nem is beszélve, hogy az emberek feje tele van infóval, a jelenlegi társadalmi viszonyok miatt pedig próbálnak a közlekedésben is függetlenedni. És amikor felülsz a bringádra, akkor végre egyedül vagy. Akkor egy órára a magad ura lehetsz.”
| Keressük |
| Van olyan a közelében, aki a semmiből épít várat? Egy ötletének köszönhetően a jég hátán is megél? Forintokból rakja össze a megélhetését, de nem is vágyik vagyonokra? Leginkább azt szeretné, hogy azt csinálhassa, amit szeret? Mindeközben még a környezetével is jót tesz? Ha ismer ilyen életbűvészt, ne habozzon, írja meg k.ilias@hvg.hu-ra. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
